A Somogyi Béla utcai Fater klub rendes klubként üzemelt, naponta változó programmal, a szombati nap volt a punkoké. A közönség elég vegyes volt, az életvitelszerűen szakadt ruhában járó és fiatalon távozó emberektől egészen azokig, akik elegáns ruhában érkeztek, és a wc-ben vedlettek át pár órára punkfelszerelésbe, hogy aztán távozás előtt visszaöltözzenek polgári ruhákba. 

Kérdésünkre Bánkuti András elmondta, elsőre az ragadta meg, hogy ez egy másik világ volt, még akkor is, ha ő maga külső szemlélőként járt házibulikba, aluljárókba, klubokba, ahová egy idő után már vitték magukkal a punkok. 

A Felszabadulás téren (ma Ferenciek tere) csövező klkkel kezdett el haverkodni. Szerinte annak is köszönheti, hogy befogadták, hogy nem sunyin, lesből fotózott, hanem odament hozzájuk, és megbeszélte velük, hogy lőne pár képet. Amikor az első képek elkészültek, vitt nekik ajándékba is párat, és amikor látták a kész képeket, akkor már azok is megenyhültek, akik előtte elhajtották, és percekkel később vidáman pózoltak Bánkuti kamerája előtt. Elmondása szerint a bizalomnak is köszönhető, hogy sok esetben észrevétlen tudott maradni és a beállított képek mellett sok spontán pillanatot is elkapott.

Képein jórészt ismeretlen, kvázi átlagos punkok láthatóak. Bánkuti kiemelte beszélgetésünkben, hogy szívesen találkozna egykori alanyaival, mert érdekli, hogy milyen sorsuk lett, és most jól szituált menedzserek, vagy ugyanúgy a társadalom perifériáján élnek, mint 30-40 évvel ezelőtt. 

Bánkuti András tárlatát beválasztották a Saint-Germain-des-Prés negyed évente szerveződő, idén 40 tárlatot bemutató PhotoSaintGermain elnevezésű fesztiváljának eseményei közé.