A középosztály szabad, nem a rendszer rabszolgája
A középosztálybeliség a jólétről, jól létről, a szabad választásról szól. Ott és akkor azt csinálhasd, amit akarsz, amit helyesnek tartasz. Ha egy társadalomban sok a szabad ember, akkor az a társadalom sokkal több lehetőséget tud adni az egyes embereknek. Ha egy ember jól él, ha szabad a döntéseiben, akkor nem csak azért dolgozik, hogy meglegyen a napi betevő, hanem azért, hogy jó dolgokat hozzon létre. Ha egy ember jól él és szabad, akkor képes kitekinteni a saját életéből, és tenni másokért, számára fontos ügyekért.
Összeállításunkban arra keressük a választ, hogy van-e ma Magyarországnak egy olyan középosztálya, amely valóban képes a politikai, gazdasági, kulturális rendszert befolyásolni, egy igazságosabb társadalmi berendezkedésért küzdeni. Multimédiás riportjainkban bemutatjuk, hogyan él és gondolkozik a szűk, félrecsúszott magyar középosztály. Mire költik a pénzüket azok, akik európai színvonalon élnek, és mivel küzdenek azok, akik méltatlanul csúsznak ki a középosztályból! Cikkeinkben pedig arra keressük a választ, hogy hogyan jutottunk odáig, hogy ilyen szűk ma Magyarországon a középosztály, és vajon van-e kiút.
Az összeállítást Hajdú D. András, Magócsi Márton, Szurovecz Illés és Tóth Sára készítette, egyben ide kattintva kattintva érheti el.
A családanya-kisvállalkozó. Kölcsey-leszármazottként polgári életről álmodik, még sincs előtte kiszámítható jövő. Kölcsey-Gyurkó Sára csodálatos környéken lakik egy Pécs környéki kisvárosban a férjével és négy kisfiával. De a lakásuk közös telken van a szüleikével, így attól tart, sosem fogják tudni eladni, pedig szívesen menne Budapestre, vagy akár külföldre. Amellett, hogy a gyerekeiről gondkoskodik, családfotós vállalkozását próbálja felfuttatni. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Aki közepesen keres, annak csak álom a középosztály. Magyarországon két baj van a középosztállyal: egyrészt szűk, másrészt nem középen van. Szűk, mert túlságosan kevesen élnek igazi, középosztálybeli életszínvonalon, és nincs középen, mert a magyar középosztály jóval az átlag fölött keres. De egyáltalán mit nevezünk középosztálynak? Kell hozzá operabérlet és zöldövezeti ház? Vagy elég egy bicikli és egy jegy a Balaton Soundra? Kattintson ide az első fejezet olvasásához! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A gyereksebész. Kőnig Róbertre itthon már komoly műtéteket bíznak. Angliában viszont nem gyereksebésznek, csak egy osztályos csicskának érzi magát. Mégis megéri évente többször kimennie, mert a többszörösét keresi egy hét alatt, mint itthon egy hónapig. Kényelmesen él, de akkor lenne igazán elégedett, ha nem négy munkahelyen kellene güriznie a középosztálybeli életért. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Minek annyi egyetemista? Ha valamivel, akkor egy modern oktatási rendszerrel sokat lehetne tenni a középosztály szélesítéséért. Magyarországon ezt mindenki pontosan tudja, aki valaha a politikai hatalom közelébe került. Ennek ellenére hol a korrupció, hol a bürokrácia, hol meg politikai rövidlátás miatt egyetlen kormány sem tudott valódi változást elérni az oktatási rendszerben. Az utóbbi években úgy tűnik, már a szándék is hiányzik. Kattintson ide az oktatásról szóló fejezet elolvasásához! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A zongorista. Palojtay János pályakezdő, tehetséges zongoristaként bejárta már Európát, itthon mégis alig kap pénzt a fellépéseiért. Ennek ellenére nem panaszkodik, mert a külföldi gázsikból kényelmesen megvan, étteremben ebédel, és a boltban is csak a lazacot tartja fájdalmasan drágának. De ha majd fizetnie kell az albérletért, vagy ha családot alapít, ez bizony lehet, hogy már kevés lesz. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A tanár. Ha valakinek, egy tanárnak középosztályi szinten kellene élnie. Itthon ez nincs így, Vatai Éva is messze van ettől. Egy vidéki elitgimnázium francia- és drámaszakos tanáraként alig jut pénze könyveket venni, de ha elromlik otthon a kazán, az végképp fejtörést okoz. A moziról azért nem mondott le, és néha még külföldre is eljut, például, amikor a gyerekét látogatja meg. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Hogyan lehet nagyobb? Aki szélesíteni akarja a középosztályt, az csökkentse az egyenlőtlenségeket! Persze az élet nem ilyen egyszerű, de sokak számára egyre világosabb ez az összefüggés. A mostani magyar kormány sokat beszél a középosztályról, és számos intézkedése valóban jót tesz a középosztálynak. De csak annak a szűk és gyenge középosztálynak, amely már eleve létezik. Egy masszív, széles középosztály megteremtéséhez hozzá kellene nyúlni az adórendszerhez, a bérekhez, a családpolitikához és a lakáspolitikához is. Kattintson ide a harmadik fejezet elolvasásához! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A butikos. Huszonöt éve még Szontágh Julie sem hitte, hogy egy nap jól menő, belvárosi butikokat fog vezetni Budapesten. A 90-es években mégis jókor volt jó helyen, és az üzleti érzéke azóta sem hagyta cserben. Ma a bulinegyed epicentrumában, egy trendin berendezett lakásban él a férjével és a kislányával, de máshová sem vágyik, mint vidékre. Már meg is vették azt a rábaközi házat, ahol berendezhetik az új életüket. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Máshol is szenvednek. Nyugat-Európában évtizedeken át bővültek a középosztályok, de az elmúlt tíz évben ők is nagy bajba kerültek. A 2008-as válság szinte mindenhol a középosztályt érintette a leginkább, a kormányok pedig sokáig a sötétben tapogatóztak, mit kellene csinálni. Lássuk, mekkora kárt okozott az átalakuló munkaerőpiac, és miben bíznak most az európai politikusok. Kattintson ide a külföldi helyzetről szóló fejezet elolvasásához! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A civil. Kováts András igazi középosztálybeli, szabad embernek érzi magát. Olyasvalakinek, aki minden körülmények közt vállalhatja a véleményét. Nem függ sem politikai, sem gazdasági hatalmaktól, és mindezt egy civil szervezet vezetőjeként érte el. Imád a családjával Európában nyaralni, vagy csak leutazni a hétvégi házba, körtét szedni és fát hasogatni egy szombat délutánon. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A kutató-tanár. Ha nem tanítana magániskolában, Juhász Péternek esélye sem lenne a középosztálybeli életre. Budapestiként szerencséje van, hiszen a fővárosban vannak jól fizető, amerikai egyetemisták. Így marad ideje arra is, hogy úgy tanítson matematikát egy általános iskolában, hogy a gyerekek ne utálják meg a tantárgyát egy életre. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Szűk és gyenge volt, az is maradt. Sem a Horthy-korszak, sem az államszocializmus nem segítette egy széles, erős középosztály létrejöttét. Sokan a rendszerváltástól várták ezt, de azóta kiderült, hiába. A privatizáció, a kárpótlások, az elmaradó oktatási reformok, az államadósság és a képzetlen, munkanélküli tömegek miatt az osztrák, de még a lisszaboni életszínvonal is csak álom maradt. Kattintson ide a történeti áttekintés elolvasához! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
A programozó. Hanák Dávid szerencsés embernek érzi magát, mert olyan munkát végez, amivel sínen van az élete. Programozóként még azt sem bánja, hogy csak heti négy napnyi fizetést kap. De hiába a kényelmes élet, nagyon is zavarja, hogy a környezetében tömegek küzdenek a napi megélhetésért. Nem teszi boldoggá, hogy ő a kiskakas a szemétdombon. Kattintson ide a videó megtekintéséhez! (Fotó:
Hajdú D. András / Abcúg)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
