25 napig elnyújtott, kíméletlen földrajzóra, 9200 kilométer bringanyeregben
Sokak bakancslistáján szerepel, hogy a transzszibériai expresszel megtegyenek közel 9300 kilométert Moszkvától Vlagyivosztokig. Bő egy hétig zötyögni a vonaton is embert próbáló, így nem csoda, hogy alig valakinek akad be az, hogy ugyanezt a távot biciklivel, ráadásul szűk egy hónap alatt teljesítse. Néhány éve azonban már létezik ez ez őrült verseny, persze az sem csoda, hogy a Red Bull futamán csak pár bringás vállalja, hogy 25 nap alatt átszelje Oroszországot.
A Transzszibériai Extrémet egy nagy földrajzóraként is fel lehet fogni, hiszen ahogy a szervezők írták: hét időzónán, öt klímazónán át tekernek a résztvevők, míg Kelet-Európából a Távol-Keletig jutnak. A táv közben átvágnak az Urál-hegységen, érintik a Bajkál-tavat, átkelnek a világ leghosszabb folyói közül négyen, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Moszkva, Nyizsnyij Novgorod, Kazany, Perm, Jekatyerinburg, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarksz, Irkutszk, Ulan-Ude, Csita, Szvobodnij, Habarovszk és Vlagyivosztok a főbb állomások.
A kerékpárversenyzés hőskorában, a 19. század végén, a 20. század elején egészen extrém távokon is tekertek, a Párizs–Brest–Párizs például 1200 kilométeres volt, de a korai Tour de France-okon is találni 300 kilométer feletti szakaszokat, az 1919-es francia körversenyen egy 482 kilométeres etap is szerepelt. A versenyek aztán moderáltabbak lettek, 250 kilométer körül lett a még értelmezhető táv a szigorúan vett versenysportban.
A Transzszibériai Extrémet egy nagy földrajzóraként is fel lehet fogni, hiszen ahogy a szervezők írták: hét időzónán, öt klímazónán át tekernek a résztvevők, míg Kelet-Európából a Távol-Keletig jutnak. A táv közben átvágnak az Urál-hegységen, érintik a Bajkál-tavat, átkelnek a világ leghosszabb folyói közül négyen, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Moszkva, Nyizsnyij Novgorod, Kazany, Perm, Jekatyerinburg, Omszk, Novoszibirszk, Krasznojarksz, Irkutszk, Ulan-Ude, Csita, Szvobodnij, Habarovszk és Vlagyivosztok a főbb állomások.
A kerékpárversenyzés hőskorában, a 19. század végén, a 20. század elején egészen extrém távokon is tekertek, a Párizs–Brest–Párizs például 1200 kilométeres volt, de a korai Tour de France-okon is találni 300 kilométer feletti szakaszokat, az 1919-es francia körversenyen egy 482 kilométeres etap is szerepelt. A versenyek aztán moderáltabbak lettek, 250 kilométer körül lett a még értelmezhető táv a szigorúan vett versenysportban.
Azért az ultrázás újra erőre kapott a kerékpárban, például 1982 óta megrendezik az Egyesült Államokat átszelőt Race Across Americát is, de 4800 kilométerével csak kistestvére lehet a Transzszibériai Extrémnek, amit bátran lehet a legkeményebb és leghosszabb kerékpárversenynek nevezni. Az útvonaltervezéssel nem sokat szórakoznak, nagyjából a transzszibériai expressz nyomvonalát követi, a rajt után elég sokat kell tekerni autópályán is. (Fotó:
Anton Denisov / Red Bull Content Pool)
A hivatalosan 9283 kilométeres versenyt 14-15 szakaszra osztják, a legrövidebb etap szolid 260, a leghosszabb 1372 kilométer, utóbbihoz legalább másfél napra van szükség. A folyamatos úton levés adja a nehézséget, hiába vannak elvileg elkülönített szakaszok, a pihenésre, regenerációra nincs sok idő. Ahogy haladnak előre, egyre jobban elhasználódottak lesznek a kerékpárosok. Mivel szintidők is vannak, ezért nem lehet túl kényelmes tempót sem választani. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
A résztvevők bringáit minden szakasz előtt alaposan átvizsgálják, darabokra szedik, majd újra összerakják. Egy nagy mosás is jár mindegyiknek. Itt egy novoszibirszki hotelszobába depózott be egy szerelő. (Fotó:
Denis KLERO / Red Bull Content Pool)
Túlélőkészlet a gépnek és az embernek. Bár vannak az út mellett felállított konyhák, ahol főtt ételeket kapnak a bringások, az energiaitalok, -zselék és -szeletek, izotóniás italok jelentik a megszokott üzemanyagot. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
A versenyt nem lehet látványosnak nevezni, hiszen jellemzően három-négy bringás alkotja a mezőnyt. Megpillantani őket inkább csak a szerencsén múlik. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
A versenynek nincs nagy múltja, először 2015-ben írták ki. Elég kopár lett a dobogója, csak egyetlen egyéni résztvevő ért célba. A Tour de France alapítója, Henri Desgrange dörzsölte volna a tenyerét, mert ő mindig azt hangoztatta, az ideális versenyt csak egy ember tudja teljesíteni. A belga Kristof Allegaert lett az első győztese a nagyjából a transzszibériai expressz vonalát is követő ultrának. A versenyen párosok is indulhatnak, az oroszok egy egész jó duót raktak össze, az olimpiai bajnok Mihail Ignatyev és a világbajnok Ivan Kovaljov volt a leggyorsabb az első rendezéskor. Allegaert 28,7 kilométer per órás átlagsebességgel ért célba, 318 órát töltött nyeregben összesen. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
2016-ban egyéniben senki sem tudott végigmenni, 2017-ben is csak hárman jutottak el Vlagyivosztokig, tavaly először már női indulók is voltak. Igaz, elég hamar kiestek. Idén négyen fejezték be a versenyt. A biciklisek általában egy csoportban igyekeznek maradni, de elkerülhetetlen, hogy egy idő után szétszakadjon a boly, és egy-egy szakaszon többórás különbségek alakuljanak ki. (Fotó:
Volodya Voronin / Red Bull Content Pool)
Ilyen hosszú távon kikészülnek az izmok és az ízületek, minden módszert bevetnek a fájdalmak csökkentésére. Gyakori a nyereg általi okozott bőrfeltörés is, azt is nehéz átvészelni. A 2017-es versenyen a brazil Marcelo Soarest kezelik. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
A több mint 9000 kilométer során változatos a táj, a terep sem mindenhol könnyű, összesen 79 ezer méter a szintemelkedés, de vannak soha véget nem érő sík szakaszok is, amibe belefásulnak a bringások. (Fotó:
Pavel_Sukhorukov / Red Bull Content Pool)
A nyári melegben, olykor 40 fok közelében is van a hőmérséklet, jólesik a felfrissülés a Bajkál-tóban. De a 25 nap alatt mindenféle időjárási körülmény előfordulhat, éjszakai fagyokban és esőben is muszáj tekerni. (Fotó:
Denis KLERO / Red Bull Content Pool)
A 2017-es kiírás győztese, Alexey Schebelin teker valahol Irkutszk és Ulan-Ude között. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
Az idei versenyt a német Pierre Bischoff nyerte. Itt egy rendőrtől kap segítséget az utolsó előtti szakaszon. A másodikra 17 és fél órát vert. (Fotó:
Volodya Voronin / Red Bull Content Pool)
A bringások egyedül küzdenek, de azért kapnak segítséget, a szervezők orvosi ellátást, szerelőket, ételt biztosítanak az évenként maximum húsz kiválasztottnak, aki nekivághat a végeláthatatlan futamnak. Az utak nem mindenhol burkoltak, de legalább megtörik a monotóniát. Ez a szakasz Tomszk és Krasznojarszk között volt az idei versenyen. (Fotó:
Red Bull Content Pool)
Az egykori résztvevők közül nem mindenki tudott utólag lelkesedni, elég lélektelennek érezték az egészet. Szerintük nem teljesítmény- és versenyzőközpontú volt a verseny, a szervezők is csak médiaszenzációt kerestek, bábuként kezelték az indulókat. (Fotó:
Pavel_Sukhorukov / Red Bull Content Pool)