Index Vakbarát Hírportál

Ezekkel a képekkel akarták összezavarni a valóságot a 2000-es években

Volt az a kor, amikor a valóság és a látszat két jól megkülönböztethető, különálló világ volt. Ebben a távoli, archaikus időben, azaz a kétezres évek elején nyilvánvaló volt: ha egy képen vagy filmen földöntúli tájakat, furcsa, lehetetlen szituációkat látunk, akkor azt számítógéppel alkották meg, a hétköznapi és ismerős helyzetek pedig a valóság részei voltak. Az aranykor egyértelműsége és egyszerűsége ma már persze inkább legendának tűnik. A fake news-zal és virtuális valósággal dúsított jelenben az a leggyanúsabb fotó, film vagy hír, amin minden nagyon reálisnak látszik: valóban megtörtént, vagy valaki manipulálni akar minket? A virtuális tájakkal nem tudnak megzavarni minket. Azok egyértelműek.

A jelenség persze annyira mindennapos, hogy rácsodálkozni olyan, mintha a múlt században azon merengenénk, mennyire felgyorsult az élet az autózással. A helyzet fonákságát csak az olyan visszatekintések mutatják meg, mint például Gyenis Tibor 2000-es évek elején készült fotómunkái. A meghökkentő szituációk, a mindennapi környezetünket kiforgató kompozíciók akkoriban egyértelműen a photoshopos virtualitás részeinek számítottak, és a képzőművész munkái azzal értek el hatást, hogy a furcsa jeleneteket nem a számítógépben, hanem a valóságban építették fel.

A most a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban kiállító Gyenis képeit nézve elmerenghetünk a koron, amikor még az számított izgalmasnak, ha a virtualitás a saját háromdimenziós világunkban jelent meg. Nem pedig fordítva, a valóság vált látszattá.



Rovatok