Egy  átutazónak is feltűnhet, hogy Romániában folyamatos a templomépítési láz. Nagyvárosok közepén és peremvidékeken, a semmi közepén egyaránt felbukkannak nem túl réginek látszó vagy akár most épülő ortodox templomok, még úgyis, hogy nem özönlenek beléjük a hívek. A szimbolikus területfoglalás évtizedek óta zajlik az állam és az ortodox egyház szoros összefonódásának köszönhetően. A folyamat parodisztikus és abszurd elemeket is hordoz magában. A Romániát két éve járó Bánhegyesy Antal erre is próbál rávilágítani képeivel, miközben sem a vallásosságot, sem a hitet nem akarja kritizálni. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatója Ortodoxia sorozatáért Capa-ösztöndíjban is részesült.

Bánhegyesy Erdélyben, Kolozsváron született, már gyerekkorában is látta, hogyan épülnek sorra az ortodox templomok. Fotósként 2017 óta izgatja a téma. A nyárádtői templom szimbolikusnak is felfogható története szolgált neki kiindulópontként. Nyárádtőn egy több mint százéves görögkatolikus templom állt, amit a kommunizmus ideje alatt államosítottak, és gyorsan át is adtak az ortodox egyháznak. A régi templomot aztán bekebelezte egy hatalmas új ortodox templom, amit köré építettek, majd a régit – a görögkatolikusok tiltakozása ellenére – 2008-ban lebontották.

A képen látható, Vrancea megyei templomnál egy régi, szerény ortodox fatemplomot szabályosan körbeépítenek az új betonkatedrálissal. Miután az építkezés befejeződik, a kis fatemplomot lebontják. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Ezt a bekebelezést és térhódítást próbálta aztán megragadni utazásai során Bánhegyesy. Többször átszelte Romániát, több mint tízezer kilométert utazott, miközben 300-400 templomot fotózott. Mindig voltak biztos pontok utazásai során, célzottan keresett templomokat, de olykor teljesen véletlenül kerültek elé épületek. „Annyira új templomok is vannak, hogy még a Google Street View-on sem szerepelnek” – mondta a fotográfus.
Ennél a Kolozs megyei templomnál erős reprezentatív szándék érezhető. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Az ortodoxia térfoglalását a történelmi-társadalmi változások hajtották előre. Romániát különböző identitású és kultúrájú népekből és területekből gyúrták egybe. Az egységesítés már a 19. század közepén megindult. Az első világháború idején megszülető Nagy Románia-vízió az ortodox vallást is még erősebb helyzetbe hozta, a román nemzeti identitás és nacionalizmus alapja lett. A filozófus Nae Ionescu még messzebbre ment, azt mondta, aki nem ortodox, nem is lehet igazi román. Az ortodox egyház a kommunizmus alatt sem veszített sokat népszerűségéből, megalkudott a hatalommal. A nemzetépítési kísérlet az ottani rendszerváltás után kapott lendületet az egyház által.
Egy félkész templom a semmi közepén, Temes megyében. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

A statisztikák mindenesetre kedveznek az ortodox vallásnak, a 2011-es népszámlálás szerint Románia lakosságának közel 86 százaléka, 16,4 millió ember vallotta magát ortodoxnak. Hogy ebből ténylegesen mennyien gyakorolják a vallásukat, vagy járnak templomba, azt csak megtippelni lehet.
Templombelső Maros megyéből. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Az ortodox templomok sokszor silány építészeti minősége az erőltetett, gyors építkezésből is ered, és gyakran ott ül rajtuk a befejezetlenség érzete is. A még viszonylag mutatós külcsín mögött csupasz falak, díszítetlen terek vannak. A templomok olykor a tájképbe és a városszövetbe is képtelenek belesimulni. Erre példa ez a Vrancea megyei templom is. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

„Sokszor tetten érhető a reprezentációs szándék, főutak mellé, látványos helyszínekre kerülnek a templomok. A közelükben viszont nincs egy falu sem, jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ki fog ezekbe járni” – jegyezte meg Bánhegyesy. A reprezentatív jelleget az is erősíti, hogy az átadott nagy templomok sokszor még évekig üresen állnak, és a miséket egy szomszédos régi, kis templomban tartják.
Egy templom a településtől távol Vâlcea megyében. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

„Az ortodox vallás nem keresi a modern élet kihívásaira a válasz, ezt erősítik a tömbháznegyedekben gombamód megszaporodó katedrálisok is. Ugyanakkor a moldvai, több száz éves fa templomok és kolostorok igazi értéket képviselnek, művészeti szempontból is. A mi nyugati kultúrához, ízlésvilághoz és egyre inkább letisztult stílustörekvésekhez szokott szemünknek még ezek is kissé giccsesnek tűnhetnek, de ez csupán arról tanúskodik, hogy máshol kell keresni a gyökerét ezen alkotásoknak. Ezek a templomok a keleti kultúrához kapcsolódnak, a bizánci művészet említhető meg előképként” – írta Varga Orsolya művészettörténész.
Puritán templombelső Krassó-Szörény megyéből. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Az erőltetett templomépítés társadalmi feszültségeket is szül. Az ortodox egyház jórészt állami támogatásból építkezik, a projekt 70-80 százalékát tehát adókból teremtik elő, nem véletlen, hogy sokan pénzszórást, értelmetlen költekezést látnak a templomépítésekben. Az ortodoxok ráadásul más felekezetek elől is elszívják a levegőt, az egyházi támogatás közel 90 százalékát viszik el. A maradékon 16 másik felekezet osztozik. Érthetően a magyar közösségek szemét is szúrja az ortodoxosítás, náluk nem sok hagyománya van ennek a vallásnak, és ahogy a nyárádtői templomnál is láttuk, régi emlékek is elpusztulnak közben.
Építés alatt álló templom Konstanca megyéből. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

„Az alaprajz szempontjából nem típustervekről kell beszélni, hanem arról az elvárási rendszerről, ami a megbízó felől érkezik a tervező felé, ami elég kis mozgásteret biztosít. Általában ezek centrális alaprajzúak, ami egyenlő szárú kereszt formát jelent ebben az esetben, a külső megjelenés elmaradhatatlan része a kupola, a belsőé pedig az ikonosztáz, aminek a művészi megjelenésen túl liturgikus funkciója van, mivel a pópák e mögött és háttal celebrálják a miséket. A mostanában épülő templomok is ezeket az előképeket veszik alapul, olyannyira, hogy valósággal kirekesztenek mindent, ami a 20. századra utalhat, a 21. századról talán tudomást sem véve. Az is egy érdekes aspektus, hogy míg az eredeti templomok mindig kis méretűek, bensőségesek, általában elszigeteltek, addig a most épülő templomok eléggé híján vannak a szakrális térnek, lakótelepek közepén épülnek, nem ritkán bevásárlóközpontok közvetlen szomszédságában” – mondta Varga.
A város szövetéből, a panelek közül kiugró templom Déván. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Az építkezésekhez adományokból is sok pénz érkezik. Az utak mellé is kiállnak adománygyűjtők, elég sokan adakoznak, mert ez látványos és egyértelmű módja a vallásosság kimutatásának.
Kereszteződés Szucsáva megyében – bármerre is induljunk, ortodox templomhoz jutunk. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

A templomok közül rengeteg egy kaptafára készül, a moldvai részen a fotós legalább 50 ugyanolyat látott. A forma azonos, esetleg a méretek változnak. Néhány építészeti motívum a családi házakra is átkerül. Erdélyben is rengeteg templom épül, ott még inkább érezhető a szimbolikus területfoglalás.
Akár családi háznak is elmenne ez a Kolozs megyei, építés alatt álló templom. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Az elmúlt harminc évben Bánhegyesy kutatásai szerint több mint hétezer ortodox templom épült, és nagyjából ezer most is építés alatt áll, tehát átlagosan minden második nap átadnak új templomot. A templomok régi mintákat is követnek, sőt, van olyan, amit százévesnek mondanak, de nagyjából csak tíz évvel ezelőtt épült. A modern kor igényeinek is próbál megfelelni néhány, az egyik katedrális alatt földalatti parkoló is épült már. (Fotó: Bánhegyesy Antal)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!