India, Dzsaipur

Mit tehet az ember, ha 20 percen belül indul az expresszvonata, és egy olyan indiai város közepén áll, ahol riksák, tehenek, autók, kordék, kisebb-nagyobb szekerek araszolnak lépésben négy-öt sávnyi szélességben? Kétségbeesetten vártam a harmadjára megrendelt Uber moto fuvart Dzsaipur közepén, de valamiért a korábban remekül működő rendszerben egyszer sem találtuk meg egymást a sofőrökkel. Ekkor kezdtem ismerkedni és fényképezni a dugó kellős közepén, így született meg ez a kép is. Úgy éreztem, hogy megvan a mai nap, ezért odaléptem két motoros sráchoz a tömegben, akik mögött nem ült senki, és azzal a kérdéssel fordultam hozzájuk, hogy elvinne-e valamelyikük a vasútállomásra, mert percek múlva indul a vonatom. Az egyikük csak biccentett, hogy pattanjak gyorsan a nyeregbe, és körülbelül hangsebességgel robbant ki a tömegből, olyan tempóval hasított a vasútállomásra, hogy többször megfordult a fejemben az út alatt, hogy bármelyik pillanatban felemelkedhetünk. Nem engedte, hogy fizessek, selfie-re nem volt idő, de annyit még el tudtam hadarni neki, hogy az összes hindu Isten áldja meg azért, amiért jót tett egy utazóval.

Magyarország, Csatka

Csatka éppen olyan búcsújáróhely, mint Lourdes vagy Fatima, csak Magyarországon van, és leginkább cigányok járnak ide imádkozni és mulatni. A csatkai búcsú olyan erős élmény maradt nekem kulturálisan és spirituálisan is, hogy ha tehetem, minden évben visszatérek, hogy még közelebb kerüljek ahhoz a különleges világhoz, ami Csatkán, rendszerint szeptember első hétvégéjén áll össze. Magyar és szlovák zarándok cigányok, nem cigány Mária zarándokok, kíváncsiskodó búcsújárók és kegytárgyárusok mellett érkeznek a kegyhelyre természetesen papok, sőt, hírességek is. Az egyik szombat reggeli misén a mellettem ülő férfi mesélte nekem, hogy ő csak egyszer nem jött el, meg is érezte, mert rosszul sikerült az egész éve, ezért megátkozta magát és úgy döntött, nem lehet többé olyan év, amikor feleségével nem jönnek el. A legtöbb pár egyébként termékenységért, gyermekáldásért és egészségért imádkozik “Szunto Máriához.” A templomban álló, többször is átöltöztetett Mária szobor előtt térdelve van, hogy hangosan és cigányul szól az ima, de időzítenek erre a napra keresztelőket is. A képen látható srácokkal napközben egy zenés- táncos mulatságon ismerkedtünk meg, a zene mindkettejük életében fontos tényező. 

Kuba, Viñales-völgye

„Nekem nincs mindig okom az örömre, de tudom, hogy jó helyre születtem” - mondta nekem a képen látható hölgy Kubában, a Viñales-völgyében, amikor rákérdeztem, hogy érzi magát a karibi szigetországban. A vidék híres panorámáját az UNESCO védi, a New York Times pedig 1952-ben a világ legszebb látképének választotta. Kuba talán még egy darabig meg tudja őrizni azt az érintetlenséget, amitől annyira vonzó és különleges tudott maradni az ott élők világa. Csupa lélekkel teli ember, minden körülmény ellenére pozitív energia és karibi életigenlés kiváló zenével.

Franciaország, Párizs

Tetszett ennek a lánynak a stílusa. Az, hogy egyszerre van benne Afrika autentikussága, természetessége és Párizs púderes finomsága. Éreztem, hogy öntudatos, de azt is, hogy valamiért egy kicsit félénk is a párizsi utcán. A tizenegyedik kerületben jött velem szembe, annyira szépnek és eredetinek láttam, hogy megpróbáltam beszédbe elegyedni vele, érdekelt a története. Mivel nem beszélek franciául, angolul próbálkoztam, de ezen a nyelven egy szót sem tudott. A kamerától megijedt, de azért kíváncsi is volt arra, hogy mit szeretnék tőle. Egy képet csak - mondtam neki többször, a stílusát, a szépségét, a riadtságát és dacosságát akartam megörökíteni. Egy arra sétáló francia végül segített fordítani mindkettőnknek és elkészülhetett a fotó is. Kiderült, hogy ez az első napja Párizsban.

Irán, Siráz

Az első hátizsákos utam Grúzián és Örményországon keresztül vezetett Iránba, ahol olyan mértékű vendégszeretettel találkoztam, amivel korábban soha. Önzetlen szeretet, segíteni akarás és nyitottság vett körül mindenhol. Ott találkoztam az egykor Isztambul környékéről útnak indult török qashqai törzs tagjaival, Irán utolsó nomádjaival is. A képen látható 17 éves srác egyik legnagyobb vágya, hogy egyszer eljusson Európába.