A munkában van a jutalom, a szeretet röpíti az embert
“Ez itt a játszószoba, most mentek el az anyukák, akikkel anyák napi műsort rendeztünk. Nem, nem a gyerekek tartották, mert itt csak hároméves korig vannak gyerekek, hanem az anyukák a nagymamáknak. Nagyon megható volt, meséket mondtak, amiket a meseterápiás foglalkozásunk alapján írtak. Nem, nem a gyerekeknek tartunk meseterápiát, hanem az anyukáknak. De van itt hátul egy szoba, ahol a tanoda van. Idősebb gyerekeknek. Sokan a nyári táborból ismerik a munkánkat, azért hozzák ide a gyereküket.”
Kapkodtam a fejem. Nem egy túlpörgött menedzserrel beszélgettem, hanem egy nagymama megnyugtató kisugárzásával rendelkező kerecsendi asszonnyal. Elekné Román Katalint azért látogattam meg, mert a faluban végzett munkájáért Jószolgálat-díjat kapott. Az egyszerűnek tűnő történet azonban percek alatt bomlott ki szövevényes, a falu minden generációját érintő üggyé.
“Ugye szép? Régebben ukrán vendégmunkások laktak itt, borzalmas állapotban volt, de egymillió forintból és mérhetetlen adományból felújítottuk” - ült le végül a gyerekház vezetője.
“Nem volt egyszerű, mert a falu képviselő-testületének fele sem akarta, hogy ide költözzünk. Azt akarták, hogy ez az intézmény valahol a szegregátumban legyen, mert egy kivételével csak hátrányos helyzetű gyerekek járnak ide.”
(Fotó: Bődey János / Index)“Amit a gyerekeknek tanítunk, azzal az anyukákat is tanítjuk” - erősítette meg Román Katalin a legnagyobb természetességgel, ami számomra izgalmas felfedezés volt.
“Nem elég a gyerekekkel foglalkozni, a szülői kompetenciát is fokoznunk kell” - kezdett bele a fojtogatóan komplex helyzet ismertetésébe.
“Oktatunk higiéniás ismereteket, gazdálkodást, de olyanokat is, hogy miként kell eljárniuk a hivatalokban, hogyan töltsenek ki egy nyomtatványt” - magyarázta a ház, és még egy sor kezdeményezés vezetője.
(Fotó: Bődey János / Index)Az, hogy a gyerekekkel és a szüleikkel együtt kell foglalkoznia a segítőknek, olyan példákból is látszik, amikor mellesleg azt is oktatni kellett, hogy nem jó, ha a kólából kirázzák a szénsavat, és azt itatják a gyerekkel.
“Volt olyan anyuka, akit itt kellett megtanítani bébiételt főzni. Ez komoly gazdasági kérdés, mert egyetlen bolti bébiétel árából egy hétig tudja saját ételből etetni a gyereket. Ezeknek az embereknek a gazdasági ismeretei sem erősek, nem tudják, hogy kell takarékoskodni.”
(Fotó: Bődey János / Index)“Egerbe járunk foglalkozásokra az anyukákkal. Ezeknek az utaknak nem csak az a lényege, hogy megtanulják kezelni, elmondani a meséken keresztül a gondolataikat. Hanem hogy végre kimozdultak a faluból.”
(Fotó: Bődey János / Index)“Nem tudjuk elképzelni ezeknek az embereknek a bezártságát. A falu nem cigány gyerekei mind Egerbe járnak óvodába, iskolába, a szegregátumban élőknek pedig marad a falusi iskola, óvoda. Ezek az emberek sosem találkoznak egymással. A cigányok nem járnak el, sokan még a falu nem cigány részén sem voltak. Hogyan tudják így követni a gyerekeiket?" tárult fel előttem a falusi élet egy nem sokat emlegetett rétege.
"Ha a gyerekük nem a faluban tanul akkor a szülői értekezletre sem mennek, mert félnek, hogy kinevetik őket, vagy nem tudják, hogy jussanak oda. Ezért eleinte önkormányzati busszal mentünk Egerbe, aztán együtt, tömegközlekedéssel, végül pedig egyedül kellett haza jönniük.”
(Fotó: Bődey János / Index)Még mindig a gyerekekről beszéltünk, amikor szóba került: a házba járó anyáknak egy idő múlva a családjukban adódó problémák kezeléséhez is segítséget kell nyújtani. Ahogy ugyanis a nők egyre tudatosabbak lesznek, úgy szólalnak fel a környezetükben látható alkoholizmus, dizájnerdrog-használat és a családon belüli erőszak ellen.
(Fotó: Bődey János / Index)“A polgármester támogatja a munkánkat, vele kezdtünk gondolkodni egy gyerekház alapításán, és ő szólt, amikor a minisztérium kiírta a Biztos kezdet gyerekház programot. De a falu nem örült, hogy a szegregátumból majd ide, a falu közepén álló házba járnak be az anyák. Vannak olyan képviselők, akik azóta is ellenzik a munkánkat" - ereszkedtünk vissza a földre.
(Fotó: Bődey János / Index)“Az az érzésem, hogy nem sokat tudnak a magyarországi állapotokról azok, akik a pályázatokat kiírják. Ráadásul a munka rengeteg adminisztrációt kíván, ami pont azoknak hátrányos, akik valóban szociális ügyeket visznek, nem pedig csak a pénzt szívják le" - helyezte tágabb kontextusba a segítség témáját az asszony.
(Fotó: Bődey János / Index)“Magyarországnak nem volt még olyan kormánya, amelyik átgondolt programot vitt volna a mélyszegénység felszámolására. A legtöbben nem is tudják, milyen körülmények közt élnek az országban."
"Volt egy önkéntesünk, aki az egyik tábor megbeszélésén elsírta magát. Mikor kérdeztem, miért, az válaszolta: Mérhetetlenül szégyenlem magam. 23 éves vagyok, és eddig fogalmam sem volt, milyen országban élek.”
(Fotó: Bődey János / Index)A Jószolgálat-díj médiapartnere 2019-ben is az Index. A díjat 2016-ban a Twickel-Zichy Mária Terézia Alapítvány hozta létre.