Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!Lehet ízléses környezetben finom dolgokat enni a Szigeten. Csak nem az a jellemző. Ez nem jó vagy rossz, inkább egy körülmény: sokaknak akadnak fontosabb szempontjaik is egy fesztiválon, mint mindenképp szeitános tacot vadászni két koncert között. A street food fogyasztás kevésbé elegáns részét is megnéztük, a quattro stagioniról se mindenkinek Vivaldi jut rögtön az eszébe, hanem inkább az a fajta pizza, amin kevés a hús.
Senki nem néz ki túl jól evés közben, furán eltorzul az ember arca, kitátja a száját, figyelme a kajára összpontosul. Különösen előnytelen lesz a kép, ha még letenni se lehet az ételt, azzal is egyensúlyozni kell. Sokadik nehezítés, ha még csepeghet, folyhat, spriccelhet is az ételünk. De ez a lány teljesen profin bánik a gigahotdoggal, nem lett ketchupos az orra, de még a keze se, hátul pedig lezseren újságpapírral blokkolja a fröcsögést. Az újságba csomagolt étel mondjuk ezzel együtt is kissé lelombozó, leginkább talán a nyolcvanas évek paneljainak hangulatát tudja felidézni. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Egyszerűbb feladatot választott a kukoricás versenyző, ezt bárki képes kulturáltan elfogyasztani. Olcsó is, jó is, és ha utána kedvesen rámosolygunk a baráti társaságra, már kész is a kacagás! A kukorica külön előnye a cellulóztartalma, amit nem tudunk megemészteni. Így ha csak egyet eszünk, akkor az emésztésünk sebességét is könnyedén ellenőrizhetjük később. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
A leves kanállal pedig szinte már csalásnak számít, annyira polgári. Figyeljük meg, hogy a képeken a csücsörítés mennyivel természetesebb, elfogadhatóbb, ha közben ténylegesen egy fél kanál levest szürcsölünk. Minden beszexizős szelfihez kéne adni egyet. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
A lipidek létfontosságúak az emberi test működéséhez. De jó esetben ritkán eszünk ennyire töményen zsírokat és zsíros olajokat, mint egy fesztiválon. Egyébként gyorsan be kéne már lapátolni ezt is, mert ha hagyjuk teljesen megdermedni a tetején a zsírt, akkor eggyel kevésbé lesz étvágygerjesztő. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Az úr saccra valami rizses dologgal küzdhet, a ruháját rutinosan megóvva a lehetséges foltoktól. Ezt sokan nem tudják, de lényegesen gyorsabban le lehet tudni a tápanyagutánpótlást, ha minimalizáljuk a kajásdoboz és a szánk közti távolságot. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Megborzong az ember hasnyálmirigye az ilyen fajsúlyosabb zsírsztalagtitok láttán.
(Fotó: Rostás Bianka / Index)
Komolyabb felkészülést igényel ez a burger, de nem egyértelmű, hogy mi az előnye. Talán az, hogy a bujább bajusszal és szakállal bíró fesztiválózók másnap rögtön meg is tudnak reggelizni abból az ételmaradékból, amit felszednek egy ilyen vacsi után (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Ipari etetésre szakosodott szereplő. A patkányburgernek kinéző termék annyira puritán, hogy még csalamádé sincs benne. Lehet, hogy azt külön kell kérni. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Teljesen lehetetlen úgy megenni egy szelet sajtos pizzát kézzel, hogy a folyamat egy pontján ne lógjon ki egy tízcentis sajtnyúlvány a szánkból. De nem is érdemes, hiszen elég jó nézni, ahogy nyúlik. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
A sebhelyesarcú aggódva figyeli, hogy elkószált egy krumpli, de nincs abban a helyzetben, hogy szólni tudjon. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Csak a különleges tehetségek tudnak úgy megenni egy normál hamburgert, hogy ne essen ki hamar a fele a tányérra. Megnyugtató a tudat, hogy ez aranyozott királylányoknál is így van. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
A ketchupfejés az elérhető legpraktikusabb megoldás a hotdogbizniszben. A következő szint csak az lehet, amikor az egész folyamatot gép végzi majd, és automatából jön a hotdog. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
A banán gyorsan eltelít, nem kell megmosni, könnyű cipelni, megemészteni és kihányni is, gyakorlatilag ez maga a fesztiválgyümölcs. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Az igazi szeretet fontos szintje, amikor valaki kér a kajánkból, amit épp eszünk, és adunk is. Fordítva nézve viszont egy idő után valahogy mindig izgalmasabb lesz az az étel, amit a többiek esznek. Valószínűleg ez az áhitat tükröződik a srácon is, nem fog mindjárt belefejelni a krumpliba. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Az eldobott étel rossz, itt is milyen finom falatok mennek már pocsékba. Ha radikális strukturalisták lennénk, akár a kapitalizmus végnapjait is beleláthatnánk az egyszerű installációba. De ez hiba lenne, senki nem örül ennek a veszteségnek. Annyiban rendszerszerű ez csak, hogy leegyszerűsítve a piacgazdaságban mindenképp több dolgot állítunk elő, mint amennyire aktuálisan szükségünk lenne. Erőteljes központi tervezés mellett pedig szükségszerűen hiány van, így például nem is tud kárba veszni az, ami létre se tud jönni. Venezuelában biztosan alig vannak maradék burgik a földön. Az viszont mindenképp még rosszabb, ha meg kell ennünk azt is, amit már nem kívánnánk, csak azért, mert túl nagy volt a porció. Az ideális megoldás alighanem odaadni másnak, elcsomagolni későbbre vagy legalább egy kukába dobni. (Fotó:
Rostás Bianka / Index)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
