Lecsendesült az élet

További Nagykép cikkek

Két tinédzserrel amúgy is csendes az élet. Most azonban nincsenek barátok, akik átjönnek, akik azért csapnak némi zajt, nevetgélnek, a fiúk bunyóznak a kisfiam szobájában. A lányom barátai sincsenek itt, akik olykor hangosan beszélgetnek egymással, kacagnak, vihognak. Most csendesebb minden. Mégis, valahogyan a karanténban is zajlik az élet, a mi kis életünk. Ezeket a pillanatokat örökítettem meg. Anglia, 2020. március vége. Amikor a brit kormányfő, Boris Johnson bejelentette, hogy három hétig mindenki maradjon otthon, az iskolák is bezártak. Online folyik az oktatás, itthon tanulnak a gyermekeim. Titkon kicsit örülök is ennek az egésznek, mert úgy érzem, ezáltal egy kicsit közelebb tudhatom magamhoz a már kamasz gyermekeimet. Kicsit többet ölelhetem őket, többet beszélgethetek velük. Nem rohanunk a magunk útján, hanem csendben ülünk egymás mellett itthon.

Halasi Eszter vagyok. Hat évvel ezelőtt jöttünk ki Angliába, elsősorban azért, hogy a fiam és a lányom megfelelő, kevésbé stresszes oktatásban részesüljön. Ez meg is valósult, mindketten nagyon élvezik, és mellette persze anyanyelvi szinten megtanultak angolul. Számomra nehezebb volt a váltás, de megbirkózom a feladatokkal. Hármasban élünk egy pici angliai faluban két macskával. Szerencsésnek mondhatom magunkat, mert önkormányzati házat kaptunk Angliában, ahol nekem mint egyedülálló szülőnek nincsenek anyagi nehézségeim. Jelenleg mindhárman tanulunk valamit. A lányom főiskolás, turizmus-vendéglátás szakon tanul, légiutas-kísérőnek készül, a későbbiekben pedig idegenvezetőnek szeretne továbbtanulni. Én bizniszt és menedzsmentet tanulok. A kisfiam még csak 13 éves, jelenleg középiskolás.

Három éve kezdtem el fotózni a gyermekeimet, mert szerettem volna magunknak egy szép családi fotóalbumot készíteni, amit majd idősebb korunkban kedvünkre lapozgathatunk, akár az unokákkal is anekdotázhatunk a múltról. Közben mesélhetünk történeteket, amiket mi magunk éltünk meg. Az életünk szakaszait, történéseit, vicces és örömöt okozó momentumait képekben igyekeztem megörökíteni. Ez a sorozat a jelenlegi helyzetről készült. Amikor itthon kényszerültünk maradni a járvány miatt. Amikor a karanténban a gyermekeimnek az online tudásuk, az okoseszközök használata nem szórakoztatásra kell, hanem a tanulásuk, tudásuk fejlesztésének feltétele. Amikor kicsit lecsendesült az életünk is. Egyáltalán nem találkozunk a barátainkkal – ezt főleg a kisfiam viseli nehezen. Én a magam részéről titkon talán egy picivel jobban örülök a kialakult helyzetnek, mint ők, mert így többet tudok velük lenni, beszélgetni, többször meg tudom őket ölelni. Többet nézünk együtt filmet, jobban rájuk tudom összpontosítani a figyelmemet. Ennek ellenére azért várjuk, hogy visszakapjuk a zajosabb hétköznapjainkat, és újra társaságibb életet élhessünk. Most egyelőre ezzel a helyzettel kell megbarátkozni. Úgy néz ki, egészen hat hónapon keresztül nem lesz iskola. Talán csak szeptemberben legközelebb.