A kanadai John Rafman 2008 óta gyűjti a Google Térkép utcai látképeinek legfurcsább, legbizarrabb, vagy egyszerűen csak legszebb képeit. A Google kilenckamerás kocsija miatt Nine Eyes névre keresztelt projekt érdekessége, hogy ezeket aztán nem a Twitterre vagy egy vicces blogba szedte össze, hanem művészeti alkotásként kezelte őket, készültek printek, lettek belőle kiállítások, ami felveti azt a kérdést, hogy pontosan ki a művész ilyenkor, és mi a szerepe.

Rafman még akkor vágott bele ebbe a gyűjtésbe, amikor a Google képrögzítő autója még valami jövőből érkező újdonságnak tűnt, ami beharangozta az új, digitális világot, és nem mellesleg feltérképezte az előzőt egy autó tetejére rögzített kamerával. Azzal, hogy kiemelt belőle valamit, bekeretezte, és művészetnek hívta, olyan volt, mintha ennek a jövőnek egy darabját hasította volna le, és őrizte volna meg az utókornak. Ráadásul a képek már bőven elkészültek, ha akarták az azokon szereplők, ha nem, a művész itt csak válogatott, kivágott, és prezentált. Érdekes látni, hogy tényleg képernyőképeket használt, és ezért mindegyiken ott van a Google Térkép akkori dizájnja.

A Nine Eyes melankóliája több részből tevődik össze. Az egyik az, hogy Rafman nem adott meg semmilyen támpontot, hogy pontosan hol készültek ezek a képek, úgyhogy ha nem tudjuk pár alapvető jelölőből (ruházat, földrajz, növények, stb.) összerakni, akkor ez lehet bárhol, bármikor. A másik fontos eleme pedig az, hogy akármennyire is úgy érezhette bárki 2007-ben, a Google Street View indulásakor, hogy ezek a képek az örökkévalóságnak készülnek, a Google újra és újra az utcára küldte az autóját. Azt a valóságot, amit egyszer már rögzített, újra és újra átírta. De John Rafman válogatása örök.

A Nine Eyes folyton frissülő gyűjteményét itt lehet megnézni.