Képek pandémia alatt vagy helyett – XXI. századi zsánerfotók a Kiscelliben
Mit üzen egy kép, amelyen két és fél ember – na jó, a fél még a szerelmespár női tagjának hasában foglal helyet – csókolózik egy tapétás fal előtt? Mitől érdekes, ha egy boldog néni sarokba húzott hokedliról figyeli egy fiatal férfi bicskás vacsoráját? Min mosolyog a panelszobában a mackós Frida Kahlo? Ha ilyesmit látunk, majd elgondolkodunk rajta, már jó is a kép.
A zsánerkép ellesett pillanatokról szól, akkor is, ha történetesen megkomponálták. Megmutatja, hogy egész izgalmas az élet, még akkor is, ha látszólag nem történik semmi, mert egy-egy kimerevített pillanatban ott lehet minden, amire vágyunk vagy amitől mindig is reszkettünk. Ilyen válogatott pillanatok láthatók a Budapest Fotó Fesztivál Élet / Kép című zárókiállításán augusztus végéig a Kiscelli Múzeumban, Óbudán.
Él-e még egyáltalán, érdekli-e a mai fotóst és nézőt a múlt század egyik legdivatosabb műfaja, a zsánerkép? Erre voltak kíváncsiak a kiállítás kurátorai – Somosi Rita és Szarka Klára, valamit a Budapest Fotó Fesztivál igazgatója, Mucsy Szilvia és Kocsány Kornél projektkoordinátor. A zsánerfotók alapvetően hétköznapi világunk jó szemmel meglesett, észrevett, elkapott érdekes pillanatai. Ez a műfaj meglehetősen nagyvonalú, lehet elgondolkodtató, de szereti a derűt is. A pályázatra beérkezett anyagokból kiderült, hogy ezek ma is aktuális szempontok.
A kiírásra bárki jelentkezhetett – mondta el az Indexnek Szarka Klára kurátor, aki elárulta, hogy amikor a beérkezett munkából kiválogatták a kiállítás anyagát, előnyt élveztek azok a fotósok, akik friss művekkel pályáztak. A kurátor örömmel konstatálta, hogy sok olyan kép, sorozat került eléjük, amelyek kifejezetten erre a pályázatra készültek.