Vérteskozma természetvédelmi területen helyezkedik el a vértesi erdő szívében, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy az állatok szinte közöttünk élnek. Az állatok ezt lehet, fordítva látják: az ember, azaz egy új állatfaj telepedett be közéjük.
Kénytelenek vagyunk kölcsönösen alkalmazkodni. Mi az állatokhoz, az állatok pedig az urbán környezethez. Vérteskozma belterületén eddig kilenc rókát láttunk, közöttük ez az egy a legbátrabb. Ő egy fiatal szuka, aki a Roxy nevet kapta.
Alkonyat után jelenik meg a faluban, majd másfél órás köröket róva több alkalommal is felbukkan egy-egy udvarban. Már nyolc hónapja, hogy szinte minden éjjel figyelem és dokumentálom a viselkedését. Folyamatosan produkál csodákat, és minden egyes alkalommal újabb arcát, viselkedésformáját tárja elém. Nem szelídítettem meg, egy-egy falat megszerzése érdekében minden alkalommal látványosan harcol az ösztöneivel. Nekem pedig rengeteg technikai, tudásbeli, valamint fizikai feladatot kellett megoldanom, hogy az érdekes jeleneteket a legmagasabb szinten örökíthessem meg.
A fényeket általában előre beállítottam, mint egy stúdióban, és vártam, hogy besétáljon az előre megtervezett kompozícióba. A mozgását és a viselkedését a besötétített ház szobájának ablakából figyeltem, onnan exponáltam távirányítással a megfelelő pillanatban. Éjjelente és mélyen az erdőben a mozgásérzékelő oldotta ki a fényképezőgépet, amihez még több szerencse kellett. Eredményként olyan sorozat jött létre, amelyet sehol nem készítettek még a világon, én pedig páratlan élményekkel gazdagodtam.
Roxy azóta is itt él közöttünk, figyelem őt, és próbálunk barátkozni, továbbra is rögzítem életének rejtett és érdekes pillanatait.
Remélem, hogy a történetein keresztül mások is megszeretik, megismerik azt a kedves, mesebeli állatfajt, amely sokszor méltatlanul a kártevő és a veszett jelzőkkel illetett – írja Radisics Milán.
Szeptember 18-án érdemes ellátogatni Vérteskozmára, ahol a Roxyt megörökítő sorozatot is megnézhetik az érdeklődők, és Radisics Milánnal is megismerkedhetnek.
Roxy a ház előtt sompolyogva érkezik a fotós udvarába. Két oldalról szokta megközelíteni az udvart: vagy a kőkerítésre ugrott fel, vagy a felső szomszéd felől, a ház előtt jelent meg (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy benyújtja a mancsát a rothadó farönk belsejébe, hogy ott elérje a falatot (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy a parasztház tornácának padján az előre beállított fényekben. A fényeket előre beállítottam, mint egy stúdióban, és vártam, hogy a főszereplő besétáljon az előre megtervezett kompozícióba. A mozgását és a viselkedését a lesötétített ház szobájának ablakából figyeltem, onnan exponáltam távirányítással. (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy szaglászik a házhoz régről hozzátartozó bazsarózsa virágzó bokra alatt, mely a kert májusi dísze (Fotó:
Radisics Milán)
Alulnézeti kép, ahogyan Roxy lefetyeli a vizet a vérteskozmai ház udvarában található kis merülőmedencéből. Ez a kép lett első díjas a spanyol MontPhoto pályázaton (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy végtelen türelemmel ül a helyén, a saját hársfája alatt arra várva, hogy végre kilépjek az udvarra, és megajándékozzam őt jutalomfalattal (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy mintha tévét nézne, a teraszon várja, hogy kilépjek a házból, hátha kap jutalomfalatot (Fotó:
Radisics Milán)
A nyílt szérűben kialakult új helyszínnel ismerkedik, miközben a frissen felrakott fakupacon egerekre lesve sétálgat (Fotó:
Radisics Milán)
Egy nap kivételesen az udvarba parkoltam az autóval, ami annyira különleges látvány volt számára, hogy meg akarta vizsgálni minden részletét. A következő alkalommal is felugrott a motorháztetőre, majd a szélvédőn megállva, annak üvegén keresztül figyelte az utastérbe helyezett fényképezőgépet (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy felugrott a tavaszi kertészkedés során kint maradt talicskára, és láthatóan élvezte, hogy a hosszú, fagyos időszak után végre turkálhat az abban összegyűjtött, puha földben. Közben az áprilisi hózápor mintha megrendelésre érkezett volna a fotózáshoz (Fotó:
Radisics Milán)
A téli bunda annyira megváltoztatja Roxy alakját és a küllemét, hogy csak a bal fülén látható kis hegről lehet biztonsággal beazonosítani (Fotó:
Radisics Milán)
Ellenfénnyel világítottam meg a szakadó hóesést, hogy ezzel a háttérrel a nyírfán mászó Roxyt a csillagok közé emeljem (Fotó:
Radisics Milán)
Szélben és esőben a róka nem tudja kiszűrni a számára veszélyt jelentő hangokat, és a préda hangját is sokkal nehezebben ismeri fel. Folyamatosan összerezzen, testét összehúzza, és ebben a testtartásban közlekedik, miközben láthatóan szorong, kiszolgáltatottnak érzi magát (Fotó:
Radisics Milán)
Mindig azonos helyen és elegáns ugrással érkezik a teraszra, de két egyforma ugrása nem létezik. A láb-, farok- és testtartása minden alkalommal egy picit más, attól függően, mekkora lendületben volt előtte (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy a fenyveserdőben haladva megállt egy pillanatra, hogy megfigyelje a kihelyezett fényképezőgépet. A bundája átnedvesedett a réten lévő harmatos, magas fűtől (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy kölykei kibújtak a kotorékból, de a fényképező kattanása annyira nem tetszett nekik, hogy utána a kotorék más kijáratait használták. Ennek köszönhetően csak ez az egy felvétel készült róluk (Fotó:
Radisics Milán)
Üvegasztal tetejére felcsalva Roxyt sikerült megörökíteni, hogy hiányzik a szőr a hasáról. Ezt magának tépte ki ellés közben azért, hogy a kölykök hozzáférjenek a csecseihez, és hogy a szőrrel meleggé, puhává bélelje a kotorékot. A fotó négy nappal a fialás után készült (Fotó:
Radisics Milán)
Borjúpárizsival a szájában az egyik vérteskozmai ház mohás lépcsőjén várja, hátha kap még egy falatot, hogy azt is vihesse a kölykeinek (Fotó:
Radisics Milán)
A Vérteskozma körüli rétek egyikén bóklászik a Tejúttal tarkított csillagos égbolt alatt. A hosszú, 4 másodperces záridő alatt Roxy arrébb lépett, emiatt jelenik meg szellemképesen a felvételen (Fotó:
Radisics Milán)
Roxy a mohával borított hárs tövében néz farkasszemet a fényképezőgéppel. A kép vaku, zseblámpa és felülről egy nagy derítőlap használatával készült (Fotó:
Radisics Milán)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
