A Csillag-Képek 2021 kiállítás a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében jött létre, jellemzően a magyar asztrofotósokat szólítja meg és az ő munkáikat mutatja be. A tárlat három kategóriában sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat: 1; asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze, 2; Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken, és 3; mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája. Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort, vagy sarki fényt pedig gyakorlatilag „vadászni” kell.

A Csillag-Képek zsűrije (ahol több nemzetközi díjas asztrofotós is ül) minden évben kiválasztja a három legjobb fotót mindhárom kategóriából. A három legjobb között nincsen sorrend, ők a kategória kiemeltjei. 

Az Országos Asztrofotó Kiállítás 2021 október 16-tól látogatható a Természettudományi Múzeumban. Aki nem tud ellátogatni a kiállításra, online is megnézheti azt.

A föld és ég kategória legjobbjai

Az öt nővér A Dolomitok jellegzetes, ikonikus sziklatornyai biztosítottak attraktív díszletet a tavasszal kelő, lassan az égboltra emelkedő nyári Tejút - galaxisunk északi féltekéről ismert arcának - látványához ezen a több, mint 20 paneles éjszakai panorámaképen. Bár a terület nappal könnyen megközelíthető felvonóval, éjszaka csak kemény gyalogtúrával és komoly rákészüléssel fotózható. (Fotó: Dr. Mayer Martin János)

Februári állatövi fény Sötét, hazánk csillagászati megfigyelésre alkalmas területein nem csak a Tejút ível át éjszakánként, hanem bizonyos időszakokban az úgynevezett állatövi fény is. Ez nem más, mint a bolygóközi térben a Nap fényében megcsillanó porszemcsék öve az ekliptika mentén, ami halványan derengő sávként látszódik ezen a zselici teljes égbolt felvételen, ahogy keresztezi a Tejutat. (Fotó: Schmall Rafael)

Showtime! Fergeteges látványt nyújt egy kitörés alkalmával az aurora borealis Norvégiában a Lofoten-szigeteken Fredvang település közelében. Ma már viszonylag pontosan jósolható a sarkifény jelenség intenzitása, ennek ellenére kihívás a percenként változó sokszor csak rövid időszakokra felfénylő jelenséget a megörökíteni. (Fotó: Papp András)

 A Naprendszer kategória legjobbjai

A Nemzetközi-Űrállomás a Hold előtt
A Nemzetközi Űrállomást (ISS) ma már nem lehetetlen küldetés megörökíteni a Földről, távcsővel. Speciális szoftverek, applikációk segítik az asztrofotóst, hogy honnan, mikor és hol látszódik az űreszköz. Kiemelt pillanatokban az ISS átvonul a Nap, vagy a Hold előtt, ekkor a fekete sziluettjét szoktuk megpillantani. Ezen a ritka felvételen azonban napfényben ragyogva látjuk egy sorozatfelvételen azt a 2 tized másodpercet, ahogy a Hold kráterei előtt elhalad a focipálya méretű űrjármű. (Fotó: Nagy Szabolcs)

A Szaturnusz három arca
Ma már nem csak az űrszondák, hanem amatőrcsillagászok is képesek saját eszközeikkel a fény speciális spetrumtartományaiban fotózni bolygószomszédainkat. Itt a gyűrűs bolygót, a Szaturnuszt látjuk valódi színekben, közeli infravörösben és ami a legkülönlegesebb, úgynevezett metán-szűrővel, ami gyakorlatilag csak a bolygó gyűrűjét mutatja meg, amit még szürreálisabb megjelenést kölcsönöz az amúgy csodálatos égitestnek. (Fotó: Kereszty Zsolt)

Nappali tűzijáték
Hosszú csendes időszak után a naptevékenység beindult, és végre felfutóban van az új napciklus. Ezt az időszakot egyre gyakrabban megjelenő látványos jelenségek kísérik a Nap felszínén és légkörében. A ritka fotón egyszerre látszódnak protuberanciák a Nap peremén, és sötét filamentek a felszíne előtt, melyek valójában egy és ugyanazon jelenség markánsan különböző megjelenési formái: ionizált hidrogén hidak a mágneses térben, abszorbcióban (sötét) és emisszióban (világos). (Fotó: dr. Kerepesy Krisztián)

A Csillagködök és Galaxisok kategória legjobbjai

WR 134 Az úgynevezett Wolf-Rayet-ködök nagyon ritka jelenségek a Tejútban. Szülőcsillag is csak félezer van (200 milliárd csillagból), ködösség körülöttük sokkal kevesebb. Ezen ritka ködösségek némelyike körszimmetrikus, némelyik tengelyesen szimmetrikus, és akadnak szabálytalanok is. Ez utóbbi kategóriába tartozott a WR-134 ködössége is, egész addig, amíg amatőrcsillagászok hosszú expozíciós felvételein meg nem jelent a halvány körszimmetrikus kék "íriszre" emlékeztető alakzat, amit elkészültekor 2020 őszén ez a különleges magyar asztrofotó ábrázolt a legszebben és legegyértelműbben a világon. (Fotó: Csordás Péter)

Androméda közelítés Az Androméda-galaxis az egyik legismertebb ködösség és egyben galaxis is. Nem véletlen, hiszen ez a Tejúthoz eső legközelebbi spirális extragalaxis, aminek hatalmas mérete lenyűgöző. Közelsége és nagysága lehetővé teszi, hogy a mai rendkívül kifinomult képalkotó eszközökkel és képfeldolgozó módszerekkel, abban az esetben ha a fotós precíz és felkészült, rendkívüli közelkép készíthető, 2,5 millió fényévnyi távolságból, melyen láthatóvá válnak a fénylő központi rész körül keringő porfelhők, csillaghalmazok és csillagkeletkezési régiók is. (Fotó: Feltóti Péter)

A Szíriusz színjátéka Ezen a látványos absztrakt kompozíción érthetjük meg a legjobban, hogy mire képes a földi légkör, ha csillagászatról van szó: A Szírius, a legfényesebb éjszakai csillag 84 db defókuszált képét látjuk távcsövön keresztül fotózva, ahogy annak fehér fényét a légkör pillanatról pillanatra torzítja, hullámoztatja és bontja szét a szivárvány színeire. Az atmoszféra ilyen optikai képességei látványos kompozíciót eredményezhetnek, mindeközben rendkívüli módon megnehezítik a pontos csillagászati észlelések megvalósítását. Éppen ez magyarázza az űrobszervatóriumok, - mint Hubble Űrtávcső - létjogosultságát is. (Fotó: Bajmóczy György)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!