A területen, ahol ma Európa legkeletibb városa fekszik, még 1930-ban fedezte fel Georgij Csernov expedíciója Kelet-Európa legkiterjedtebb, egyben legjobb minőségű ipariszén-mezőit. Mivel a szovjet kohászati ipar fellendítéséhez Sztálinnak igencsak nagy szüksége volt kőszénre, Vorkuta néven hamarosan város épült a frissen felfedezett, gazdag északi szénmező közelében.

Az épülő iparvárosban már 1931-ben kényszermunkatábor létesült, ahová eleinte a Gulag 3700 foglyát deportálták, és fogták kényszermunkára Vorkuta szénbányáiban. 1932 tavaszára közülük mindössze 54-en maradtak életben.

A sztálini nagy terror zenitjén, az 1937–1938 időszakban már állt a Vorkutlag, a Szovjetunió egyik legkegyetlenebb kényszermunkatábora. Vorkuta rabjai éjt nappallá téve egészen 1960-ig bányászták a kőszenet a város szénbányáiban. Addigra összesen több mint 200 ezer fogoly lelte halálát Vorkutában a tomboló éhség, a végkimerülés vagy épp a gyakori bányabalesetek következtében.

Főként az 50-es években a Szovjetunió középső és déli régióiból sokan költöztek önként Vorkutába, hogy szerencsét próbáljanak az időközben prosperáló ipari központtá avanzsáló városban. Az extrém hideg szubarktikus klíma ellenére fiatalok tízezreit vonzotta a gazdag Vorkuta: lehetőséget láttak az akkoriban rendkívül jövedelmező szénbányászatban. A fellendülő kohászati ipar évtizedeken át valóban kiemelt gazdasági pozíciót kölcsönzött a szovjet városnak.

A Szovjetunió felbomlásával szertefoszlott a szovjet nagyipari álom is, mikor a szénbányászat nyereségessége finoman szólva kérdésessé vált. A szovjet gazdaság összeomlása egyúttal elhozta a Szovjetunió egyik leggazdagabb, egyben legígéretesebb északi munkásvárosának hanyatlását is. A hirtelen megugró munkanélküliség miatt Vorkutában hamarosan meredeken zuhanni kezdett az életszínvonal, és elharapózott a bűnözés.

Ezek után nem csoda, hogy otthonukat hátrahagyva Vorkutából azóta tömegével menekülnek a város lakosai, és költöznek a barátságosabb klímájú, délebbi területekre. Vorkutában azóta is sorra zárják be az oktatási és egészségügyi intézményeket, a hivatalokat és az üzleteket. 

Teljes környékek, komplett lakótelepek néptelenednek el olyannyira, hogy Vorkuta egyes részei mára valóságos szellemvárossá váltak. A jelenleg körülbelül 70 ezresre apadt lakosságszám azóta is folyamatosan csökken Oroszország egyes számú halálra ítélt városában. 

Roman Demyanenko fotóriportja a Nagyképen.