Ahogy a korábbi években, idén is a nézők elé tárulnak az elmúlt év legszebb magyar asztrofotói a Magyar Természettudományi Múzeumban.
A Csillag-Képek 2023 Országos Asztrofotó Kiállítás 60 asztrofotós 100 munkáját mutatja be a Magyar Asztrofotósok Egyesülete szervezésében. Az átfogó kiállítás célja, hogy a magyar asztrofotósok rendkívül színvonalas, sokszor nemzetközi elismerésre érdemes vagy éppen díjnyertes fotói eljussanak az érdeklődő közönséghez egy egységes fotógyűjtemény formájában.
Ez a gyűjtemény három kategóriába sorolja be a csillagos égbolt jelenségeit ábrázoló fotográfiákat:
- asztrotájkép, ami a földet és az eget együtt ábrázoló képeket gyűjti össze
- Naprendszer, ahol a Naprendszer égitestjeit láthatjuk képeken;
- mélyég, vagyis a csillagok, csillagködök és galaxisok világát ábrázoló felvételek kategóriája.
Jellemzően ez a három kategória van jelen valamilyen formában minden nemzetközi asztrofotós-megmérettetésen is. Érdekesség, hogy ennek a felosztásnak nem csupán csillagászati, hanem fotográfiai oka is van. A különböző témákat markánsan eltérő technikával örökítik meg a fotósok, sőt jellemzően egészen más az alkotók habitusa is. Mélyégfotót készíteni precíziós türelemjáték, míg egy napkitörést, meteort vagy sarki fényt gyakorlatilag „vadászni” kell.
A Csillag-Képek zsűrije (ahol több nemzetközi díjas asztrofotós is ül) minden évben kiválasztja a három legjobb fotót mindhárom kategóriából. A három legjobb között nincsen sorrend, ők a kategória kiemeltjei, Magyarország legszebb és legérdekesebb asztrofotói.
A föld és ég kategória legjobbjai
Csúcsok – Az egyik legnehezebb kihívás valami olyan dologban újat mutatni, amit már sokszor, sőt több ezerszer megörökítettek korábban, főleg egy olyan népszerű helyen, mint Izland sarki fénnyel az egén. A szerző meglátása azonban olyan finom részletekre irányult, melyek eddig sokak figyelmét elkerülték. A jégen áttörő kövek megörökítését többéves kísérletezés előzte meg, cserébe rendkívül harmonikus és teljesen egyedi kompozícióra adott lehetőséget, és az így megszületett felvétel a kézzelfogható parányi világtól egészen a csillagokig kalauzol bennünket. (Fotó:
Papp András / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
Marsi éjszaka – Ez a felvétel nemcsak egy másik földrészre kalauzol bennünket, hanem egy idegen bolygóra is. Ha képletesen is, de a Marson érezhetjük magunkat ezt a patikamérlegen kimért pontos kompozíciójú, különleges atmoszférájú Tejút-felvételt szemlélve. A rendkívül precízen elkészített felvételben gyönyörködve egyszerre élvezhetjük a geológia és a csillagászat csodáinak lenyűgöző látványát, ahogy a Jordán-sivatagban lévő egyik vádiból a galaxisunkra látunk rá. (Fotó:
Tóth Gergely / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
Fenyvesek a zenitben – A csillagíves fotók között – bár elsőre nagyon egyformának tűnnek – mégis akadnak kiemelkedő alkotások. Jó koncepcióval, kitartással, kellően hosszú expozíciós idővel születhetnek remekművek, ahogy ez a kép is az. Higgadt, végtelenül kimért és nyugodt, egyedi kompozíciójával és geometriájával – ahogy a felfelé törő egyenesek fölött fordul az égbolt számtalan csillagíve – ragadja magával a szemlélőt egy egyszerű alföldi fenyvesben, Kecskemét közelében. (Fotó:
Kecskés Bertalan / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
A Naprendszer kategória legjobbjai
Nap, repülővel – A pillanat ereje, az emberi és kozmikus világ közötti kapcsolat és a remek minőségű hidrogén-alfa tartományban készült napfotó egy kiemelkedő asztrofotóvá áll össze ebben a képben. A képfeldolgozás precizitásának köszönhetően nemcsak egy égitest korongját, hanem egy izzó, félelmetes hőt sugárzó, élettel teli aktív égitestet is látunk a különleges szűrővel felszerelt naptávcső képén keresztül. (Fotó:
Váradi Nagy Pál / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
A Nap mágneses felhői – A H-alfa napfotózás egy elterjedt és jogosan népszerű formája központi csillagunk asztrofotósok által végzett megfigyelésének. Azonban az amatőr napfotózás egyik legnagyobb nehézsége a nagy szögfelbontás elérése és a finom részletek megörökítése a Naprendszer központi csillagán. Ez a felvétel éppen ezeket a határokat szakítja át, és obszervatóriumi minőségbe emeli, eddig – nemzetközi szinten is – elérhetetlen felbontásban mutatja meg központi csillagunknak ezt a drámai arcát, a légkörében a napmágnesesség hatására kialakuló hidrogénfilamenteknek a világát. (Fotó:
Dr. Francsics László / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
A Mesterhármas – A Hold kráterei égi kísérőnk felszínének legfőbb jellegzetességei. Az elsőre egyszerű körkörös alakzatok valójában sokszínűek, közelről szemlélve igen komplexek, és rendkívüli összetettséggel rétegeződtek egymásra az elmúlt 4 milliárd évben. Ez a különlegesen nagy felbontású felvétel drámai fény-árnyék játékkal mutatja be a Hold rideg felszínének ezt a parányi, ám izgalmas múltú régióját, a Theophilus, Cyrillus, Catharina kráterhármast. (Fotó:
Schmall Rafael / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
A Csillagködök és Galaxisok kategória legjobbjai
Rozetta – Bátor, de megtérülő vállalás lehet a szabályokra fittyet hányni, de legalábbis a megszokásokra. A Rozetta-köd egy cirkuláris hidrogénfelhő, jellemzően centrális kompozícióba foglalják, de itt egy mesterien – és bátran – (félbe)vágott elrendezést látunk, melynek rendkívüli előnye, hogy a körkörös ködkomplexum legérdekesebb régióit emeli ki. A kép részletei, feldolgozása, színvilága kiemelkedő minőségű. (Fotó:
Feltóti Péter / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
Antares-vidék – Feljebb tenni a lécet – minden tekintetben. Bár sokan és sokszor lefényképezték, ez a fotó mégis hozzá tud adni ahhoz, amit mélyégfotózásnak hívunk. Hatalmas, szinte beláthatatlan látómezőben, nagy mélységben, tökéletes leképezéssel készült fényképet nézünk, miközben újszerű minőségben látjuk meg a déli égbolt egyik igazi kuriózumát, az Antares csillag színpompás vidékét. Ez a felvétel a teleobjektíves fotózás határait tolja kijjebb, már-már a távcsöves felbontás határait súrolva. (Fotó:
Tóth Bence / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
NGC5128 – A déli félteke egyik kiemelkedő fontosságú égitestje a Centaurus A rádiógalaxis, mely bár hagyományos asztrofotókon is szokatlan égitestnek tűnik, leginkább rádiótartományban mutatja meg lényegi önmagát. A két szerző összefogásának köszönhetően azonban olyan minőségű felvétel született, mely a hagyományos technika ellenére párját ritkító módon mesél jóval többet a galaxis izgalmas világáról, mint a legtöbb asztrofotó. A kép megfogalmazása, minősége és a feldolgozás várakozáson felüli. (Fotó:
Tóth Bence, Feltóti Péter / Magyar Asztrofotósok Egyesülete)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
