Az Év Természetfotója 2023-ban – Moldován Zsolt: Magasugrás – A kép tavaly júniusban készült, egyik kedvenc fotós helyszínemen, a Csernát határában levő, a falubelik által csak „rókalyukak”-nak nevezett mezei tisztáson. Építettünk egy saját kis lest jó néhány éve, hogy majd gyurgyalagokat fotózzunk nászidőszakban. Délutánonként, munka után az utam egyenesen oda vezetett egy jó kép (és rengeteg maradandó élmény) reményében. A madarakkal párhuzamosan az ott élő rókacsalád életét is figyelemmel kísértem. Leshelynek a kép elkészítése előtti délután a löszfal melletti tisztást választottam, onnan figyelve a horizonton játszadozó rókakölyköket. Amíg anyjuk vadászni volt, a kicsik önfeledten játszottak a kotorék környékén. A kölykök júliustól követik a felnőtt rókát, ettől kezdve tanulják meg a vadászat fortélyait, majd ősszel elválnak az anyjuktól. Mondhatnám, hogy a véletlen műve a kép, de nem hiszek a véletlenekben, talán ezért is volt a rókán a fókusz, az ujjam az exponálógombon, s a szemem pedig a gép keresőjében az ugrás pillanata előtt. Boldogságom hatványozta, hogy a cserebogarak tömeges rajzása is segítségemre volt, hiszen a kis szárnyas lény is főszereplője lett a képnek. Olyan pillanatot kaptam el, amit addig még szabad szemmel sem láttam.

Kezünkben a Föld – Dicséretre méltó – Bedő Kornél: A dobozos az igazi – Több mint két évtizede örökítem meg a rétisasokat (Haliaeetus albicilla) Belső-Somogy halastavain. Idén először a Hortobágyra is elvetődtem, hogy a fajtársakat vagy éppen az arra kószáló egyedeket lencsevégre kapjam. Ekkor került az objektívem elé – igaz, csak egy pillanatra – egy fiatal hím egyed a karmai között valamivel, ami nem a szokványos eleségének tűnt. A rutintalan egyedek zsákmányolása közben lehet megfigyelni, hogy kevésbé kiforrott a technikájuk mint szüleiké. Emiatt eleinte sokkal gyakrabban tévesztenek vagy éppen esnek bele a vízbe. Valószínű hogy ez vezetett ahhoz, hogy ezt az alumíniumflakont vitte magával a levegő kezdő ura.

Kezünkben a Föld – Dicséretre méltó – Nagy János: Átvágva – A nagyüzemi mezőgazdasági föld éhínsége hatalmas. Egy elhagyatott tanyahely a Jászságban, ami kiváló élőhely lehetne a nagyüzemi termelésben, de ezt is próbálják művelés alá vonni, pedig a termőképessége nulla.

A madarak viselkedése – 1. díj és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület különdíja – Pósfai György: A szerelem ára – Évek óta fészkel a szürke légykapó (Muscicapa striata) városi kertünkben. Kedvenc kilátóhelyük egy karó, onnan libbennek le egy-egy körre repülő rovarokat fogni. A pár kapcsolata gyengédnek tűnik, a hím időnként odaajándékozza a zsákmányt a tojónak. Az udvarlás csúcspontjaként itt párzás közben ad át egy nagy sávosaraszoló lepkét.

A madarak viselkedése – 2. díj – Palcsek István: Fények szárnyán – 2020 szeptemberében találtam erre az izgalmas témára. Az éjszakázóhelyre térő seregélyek (Sturnus vulgaris) napról napra hatalmas csapatokban keresték fel ezt a kis pusztai vízálllást, hogy a napot egy kiadós fürdővel fejezzék be. Ekkora mozgó madártömeg fotózásakor szinte adja magát a hosszú záridős megoldás, amit én ellenfényben képzeltem el, hiszen így a rebbenő madarak szárnyát és a fröccsenő vízpermetet is átvilágítja a lemenő nap fénye. Szép élmény volt pár estét a több ezer madár közelében tölteni, a látvány mellett a felverődő víz hangját és szárnyak suhogását hallgatni.

A madarak viselkedése – Dicséretre méltó – Nagy Csaba: Esik-e még? – Hasonló pillanatot már többször megfigyeltem messziről, távcsővel, de nagyon szerettem volna fotón is megörökíteni. Áprilisban kiraktam a partra egy lessátrat, oda, ahol a nyári ludak (Anser anser) a fiókáikat vezették ki füvet csipegetni, és nagy izgalommal vártam az esőt. Mikor végre egyszer az esőcseppek kopogására ébredtem, már siettem is kifelé, hogy időben elfoglaljam a leshelyemet, még mielőtt a libák megérkeznek. Minden az elképzelt forgatókönyv szerint alakult. A libák megjöttek, egy darabig csipegettek, majd amikor erősödni kezdett az eső, a tojó a szárnyai alá gyűjtötte a fiókákat. Ahogy csillapodott az eső, a legtürelmetlenebb fióka kidugta a fejét a melengető tollak közül, hogy tájékozódjon az időjárási helyzetről.

Az emlősök viselkedése – 1. díj – Pogány Péter: Frisssz, capkodósz – Tiszaalpár, ködös, hideg, decemberi reggel… Néhány nappal a fotó készítése előtt Bártol István említette, hogy az elmúlt napokban egy vidrapárt (Lutra lutra) láttak többször is a falu melletti tavon. Arra biztatott, hogy próbáljam meg, hátha sikerül lencsevégre kapni az egyiket. Hálás köszönet érte!

Az emlősök viselkedése – Dicséretre méltó – Ceglédi Ádám: Nyújtózkodás – A fotón látható kölyök rókát (Vulpes vulpes) néhány méterről sikerült lefotóznom nyújtózkodás közben.

Az állatok viselkedése – Dicséretre méltó – Bodolai Rómeó: Argonauta lovag medúza harciménen – A nyílt vízen éjszakázó teremtmények rendszeresen társulnak nagyobb, számukra veszélytelen élőlényekhez. Itt egy argonauta (Argonaut) egy medúzát használ fel arra, hogy a tengerben nagyobbnak látszódjon. Anilao, Fülöp szigetek.

Állatok és környezetük – Dicséretre méltó – Pogány Péter: Csillagok, csillagok... – A párnacsillagok 30-35 cm átmérőjűek, változatos színben gyakran lehet őket megtalálni a trópusi tengerekben. Önmagukban is érdekesek, de ha valaki benéz a párna alá, más élőlényeket is megpillanthat, mint például ezt a kígyókarú tengeri csillagot.

Állatok és környezetük – 1. díj és a Magyar Fotóművészek Szövetsége (MFSZ) különdíja – Daróczi Csaba: Az erdő madara – A kép a kiskőrösi Szücsi erdőben készült. Ez főleg égerfákból álló láperdő. Némelyik fa tövében megfigyelhető egy öblösödés, amiben sokszor a víz is megmarad. Kíváncsiságból beletettem az egyikbe a kamerámat, és láttam, hogy nagyon szép kompozíciót formál. Mivel magában elég egyszerű látvány volt, a téli időszakban odaszoktattam madarakat, hogy esetleg a kompozícióban ez is szerepeljen. Sok-sok próbálkozás után sikerült a megfelelő pozícióban lefényképezni az átrepülő cinegét.

Állatok szemtől szemben – 1. díj – Potyó Imre: Lombkoronalakó – Egy védett, rejtett életmódú kisemlős, a nagy pele surran tipikus élőhelyén, a hegyvidéki sűrű erdőben, itt éppen 5 méter magasan a lombsátorban. Az éjszakai életmódot folytató bozontos farkú rágcsáló hatalmas fekete szemével és méretes bajszával tájékozódik. Szinte sosem ereszkedik le a talajra: odafent a baglyok és a többi éjszakai ragadozó ellen védelmet nyújtó sűrű lombsátor védelmében jár, egyensúlyozik vagy éppen szökken a gyümölcsökből, makkokból álló tápláléka után, sötétedéstől pirkadatig. Nappal rendszerint egy madárodúban húzza a lóbőrt. Megfigyelése rejtett életmódja miatt nehézkes, legtöbbször csak hangja árulja el jelenlétét. Fotózásuk odafent a magasban egészen komoly felkészültséget, türelmet és technikát igényel. Itt éppen esti felfedezőútja közben a fatörzsre rögzített fényképezőgépem felé közelít. A halszemoptika frontlencséje előtt negyven centiméterrel jár, amikor az ágra telepített automatizált fénysorompó rendszer infravörös fényét hirtelen megszakítja. A vakuk megelevenednek, exponál a gép: villog az erdő, a gombszemű kisemlős pedig tovább mozog. Mivel a pele éjjelente csak néhány alkalommal látogatott, ezért 16 estén volt kint a felszerelésem, így néha sikerült izgalmas vagy esztétikus pillanatokat is rögzítenem (Börzsöny).

Kompozíció, forma és kísérletezés – Dicséretre méltó – Mészáros T. László: Üzenet – A montázskép elemei Zalaegerszegen készültek, a kivágott fák a kivágott erdőket szimbolizálják, ahol a madarak nem tudnak fészket rakni, letelepedni, megpihenni. A hiányzó fa hiányát szimbolizálják a repülésükkel, üzenve ezzel az embereknek. A kép eredeti anyagaiból az „Üzenet” mellett többféle megoldás, illetve kép készült, tulajdonképpen elkezdődött egy olyan sorozat elkészítése, ami a fotográfia sajátságos eszközeivel próbál a képi látványon túl hatni az emberekre, többféle mondanivalót rejtve a képbe, hogy földünk és világunk élhetőbb, barátságosabb és szerethetőbb legyen, és a békés egymás mellett élés legyen mindenki számára természetes, elérhető létforma.

Kompozíció, forma és kísérletezés – 2. díj – Hencz Judit: Kicsit zöld – A természet megnyugtat, kikapcsol, feltölt. Ha kint járok, szeretek fényképezni is, de nem dokumentálni, sokkal inkább a megélt hangulatot, érzéseket próbálom visszaadni a képeimen.

Tájak – Dicséretre méltó – Palcsek István: A sóballák világa – Egy kiszáradt szikes tó medrében egy nyáron át tömegesen növekedtek a magyar sóballák. Az őszi esőkkel újra megjelent a sekély víz a mederben, ami kirajzolta az aljzat különös formavilágát. A színesebb látványért a tócsákban elindult algaképződés a felelős.

Élet a vízfelszín alatt – 1. díj – Lőrincz Ferenc ifj.: Vadászó csuka – A csuka a kishalakra vadászott a hínárban a kép készítése közben. A fotó késő ősszel készült Traunfall folyóban, Ausztriában. A vízfelszínen kifelé nézve megjelennek a folyó parti fák az égbolttal.

Napnyugtától napkeltéig – 1. díj – Potyó Imre: Novemberi történet – Egy november végi estén találtam rá erre a látványos szarvas agancsgomba csokorra a Börzsönyben. Sötétedés után, mindössze 1-2 fokban kezdtem bele az alkotásba, amikor hirtelen valami moccant az avarban. Szövőlepkék ébredtek. Néhány perc múlva egyre többen repkedtek, amikor egyikük a felszerelésem közelében landolt, majd nemsokára a gombák tetején. A méretes nyárfapohók lassan mozgott, miközben szárnyaival verdesett az agancsképződményeken. Villantak a vakuk. Aztán hirtelen elszállt. Bámulatos pillanatok voltak az éjjeli lepkék és a kora téli agancsok között feküdve.

Ifjúsági kategória – 1. díj – Őrsi Ákos: Koordináta-rendszer – A képet a jászberényi Sasközpont ablakából készítettem, amikor megláttam, hogy a hálós szerkezetű kerítés milyen jó keretet ad a madárnak.