Déri Miklós társadalmi kérdésekre különösen érzékeny, elkötelezett fotóművészként az aktuális problémákra reflektáló, szubjektív dokumentrarista fotóesszé-sorozatokon dolgozik. 2015-ben Roma test című sorozatában roma közéleti szereplőkről fotografált beállított, komponált portrépárokat, amelyekben szembeállította a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat a „modellek” valódi életével, a világban betöltött valós pozíciójával. A véleményfotókkal megmutatta a negatív sztereotípiák abszurditását.

A 2016-os Magyar Sajtófotó Pályázaton André Kertész-nagydíjat nyert. Roma témájú képeivel több nemzetközi kiállításon vett részt, fotói többek között láthatók voltak Prágában és Berlinben. Ugyanebben az évben menekültekről készített riport-, illetve hírképszerű, hagyományos „migránsábrázolástól” eltérő megközelítésben, környezetben és életszituációban portrékat. A sorozat képei – a hosszú menekülést egy-egy percre megállítva – nem a menekülő „migránst”, hanem a menekülésre kényszerített ember tragikus tortúrájának egy viszonylag békés pillanatát rögzítették. Tematikus sorozatokban szűkebb környezetét, az egykor hírhedt, ma gyökeresen átalakulóban lévő budapesti Józsefváros jellegzetes helyszíneit járja be.

Autonóm fotóriportjaiban – a Rákóczi téri vásárcsarnokot és a környék lepukkant utcáit használva kulisszaként – csoportos portrékon, meghökkentő zsáner „élőképeken” örökíti meg a környék sajátos mikrovilágát, atmoszféráját, jellegzetes figuráit.

Déri Miklós Csak képek című fotóalbuma Kincses Károly szerkesztésével a Városháza Könyvek kiadásában jelent meg.