Gabriele Cecconi fotósorozatában az elképzelt Tiàwùk bolygó a hozzánk legközelebbi univerzumban helyezkedik el. A Földhöz képest nagyon kicsi, és igen szélsőségesek a környezeti feltételei, ezt leszámítva azonban tökéletesen alkalmas a növekedésre és az emberi élethez való alkalmazkodásra. 500 év csillagászati megfigyelés után ez az első, hogy emberi életet találtak egy másik bolygón. A fotósorozat ennek a felfedezésnek a vizuális dokumentációja.

A Tiàwùk bolygót 4 millióan lakják, földterületének pedig mindössze 2 százaléka művelhető. Az állandó lakosok száma csupán 1 millió fő, a többiek pedig mind közeli bolygókról érkező, ezen a bolygón dolgozó idegenek.

Az információink még mindig hiányosak, azonban úgy tudjuk, hogy a bolygót nemrég gyarmatosították, és hosszú évek után egy titkos energiaforrást fedeztek fel, aminek köszönhetően kis idő alatt az univerzum leggazdagabbjává vált. A népesség azon része, amely nemrég ismerte meg a gazdasági jólétet, pszichés zavarban szenved, amelynek tünetei az őket körülvevő világ anyagias és disztópikus látásmódjában lelhetőek fel.

A huszadik század néhány földhözragadt pszichológusának és pszichiáterének az elképzelése szerint az általunk teremtett és megélt külső világ a belső világunk tükörképe, és a szenvedés forrása nem más, mint a belső tudatosság hiánya és a ragaszkodás, ami miatt az emberi elme anyagi világba vetül.

Számos oknak köszönhetően Tiàwùk megmutatja nekünk, hogy a kapitalizmus és a materializmus torzíthatja az életről és a minket körülvevő valóságról alkotott képünket. Azt hittük, hogy csak a mi bolygónknak vannak ilyen problémái, de Tiàwùk felfedezése és feltárása a probléma általánosságának érzetét keltette bennünk. Nem vagyunk egyedül.

Gabriele Cecconi olasz dokumentarista fotós, aki kulturális, politikai és környezetvédelmi témákban alkot. Jogi diplomája megszerzése után a fotózás iránt kezdett érdeklődni, majd 2015-ben a Camera Torino és a Leica kiválasztotta egy mesterkurzusra Alex Webb Magnum fotóshoz. Azóta számos riportfotót készített, egészen 2018-ig, amikor is hosszú távú projekteken kezdett dolgozni.

A dél-bangladesi rohingya migráció környezeti hatásairól szóló projektje számos nemzetközi díjat kapott, többek között az Yves Rocher Photography Award at Visa pour l’Image, a POY, az Andrei Stenin Grand Prix, a PX3 Photographer of the Year és a LUMIX Sustainability Award díját.

Munkáit nemzetközileg kiállították múzeumokban, fesztiválokon és galériákban, többek között a Hermitage Állami Múzeumban, az ENSZ székházában, a Photo Vogue Fesztiválon, a Fotofestiwal Lódzban, valamint olasz és nemzetközi újságok és magazinok is publikálták, köztük a National Geographic, a The Guardian, a GEO, a GUP, a Fisheye Magazine, az Internazionale, a L’Espresso, a Newsweek és a Courrier International.

Ugyanakkor kutatásokat folytat a kultúra, a hatalom és a reprezentáció kapcsolatáról, valamint a képzőművészet spirituális és pedagógiai vonatkozásairól.

Gabriele képeit itthon is láthatják az érdeklődők a csákvári FotoKozma Fesztiválon, az Esterházy-kastély parkjában található, ingyenesen látogatható kültéri kiállításon, további tizenöt alkotás mellett.