A Monarchia északi határán született Jusztina kisasszony a mostani bronza mellé szerzett már egy ezüstöt is, a mivel a Monarchia második számú érembajnoka eleddig, a hóban czélokra reálövő Kuzmina Anasztázia előzi meg, szintén két éremmel, de abból az egyik a legnagyobbszerű.

A síkvidéki skiesek, akár puskával, akár a nélkül, csodálatosképpen küzdöttek eddig. De ha még oly merész szárnyalásra biztattuk is képzelő erőnket, akkor sem álmodhattuk volna, hogy így szerepelnek majd a Monarchia hegyi skiathlétái. Ez a csuda átkos csuda eddig.

A balsikerű lesiklás után ezúttal szuper G-versenyszámban állottak rajthoz a férfiak. A hegyi emberek a dudlival a szájukban már léczen csúsznak, mégis kiderült újfent: életveszedelem ez a sport, a svéd Jaerbyn Patrik bukott óriásit, majdnem leszámolva fiatal életével. De nem ezmiatt szaladt át reszketés a Monarciháért hurrázókban, hanem a düh okán, hiszen lassan már kabaretelőadásra hajaz, amit a világhírre szert tett osztrák hegyiskielők művelnek. Mert hiába volt bizodalmunk a Raich Benjáminban, hogy győzedelmes sikelést mutat be, csak hogy nem úgy lett.

Legteljesebb erőkifejtése esetén nem lenne szónk a zokra, de Raich 14. lett, és ezzel ő volt a legelőrébb rukkoló osztrák. Szomorú vigasztalás, hogy az első tízbe a taljánok által kiszemelt Dél-Tirol három athlétája is beverekedte magát, de pódiumra egyikük sem állhatott.

Bámulattal gondolunk a négy évvel ezelőtti hősökre (egy Dorfmesiter Mihaeláról, egy Kostelic Janicáról, egy Májer Hermannról beszélünk). Két aranyat és három ezüstöt szereztünk Turinban a már befejeződött négy számban, és szép gyarapodott még a kollekczió. Most egyetlen medallionunk van, az is csak bronz. Így a helyett, hogy a mieink tették volna, a norvégok megint kellemesen bepezsgőzhettek, és Ausztria ifiurain kaczaghattak. Drámai színezés nélkül is megállapítható, hogy a baj különb, mint egyebütt.

Hasznos és helyénvaló mégis, ha ideiktatjuk: ott van még a lehetőség, hogy a hegyi skielők munkájukat teljessé tegyék. Ott van még az esély Raich Benjáminnak is, hogy az emberiség sporttörténetében maradandó emlékezetűvé tegye a nevét, hiszen legerősebb számaiban, műlesiklásban és óriás-műlesiklásban czímvédőként áll rajthoz. Itt is kifejezést adnunk azon óhajunknak, hogy a fogadkozásokat váltsa valóra. Csalhatatlanul kiderül, hogy a többiek fölnőnek-e a föladathoz.

A Monarchia népei tántoríthatatlanul kitartanak sportolói mellett, lehet ebből még önérzetes diadalmenet. Itt a lehetőség rögtön a szombati skiugrásban. Ismerjük az ellenfél erejét, Ammann Simon immár triplázó bajnok, de akkor sem úrias renonszot kiáltni egy skiczipő kötése miatt, mint azt az osztrák athléták tették a pénteki tréningen, hanem oda kell állni és messzebb kell ugrani, kérem szépen. Hátha verhető ez a svájczi Ammann. A nem méltó cselvetést kerüljük el, Schlierenzauer Gergely foglalatoskodjon a győzelem lehetőségének kimódolásával.

Hokkicsapatjaink adnak vigaszt ezekben a nehéz időkben, a Monarchia A fölényesen, öt percz után már három-nullára vezetve, a közepin kissé kiengedve, de végül 5-2 arányban diadalmaskodott Lettország ellen. Hibátlan teljesítménnyel vezeti a csoportját. Az Orosz Birodalom reprezentatívjával csatázik legközelebb, a kiket a Monarchia B már móresre tanított.

Hiába a balul sikerült periódus, az olympiád kezdeti napjaiban rajthoz álló athlétáink önfeláldozó igyekvésének köszönhetően tartjuk magunkat az éremtáblázaton. Bizonyos, hogy holnap már szebben állunk majd, így csak egy gyors pillantást vessenek ide.

1. Ámerika 20 érem

2. MONARCHIA 16

3. Németország 13

4. Norvégia 10

5. Kanada 8

6. Francziaország 7