Miután átadták a londoni olimpiai tornyot, az Orbitra keresztelt épület kritikusai máris más nevet ragasztanának rá, szerintük a torony jobban hasonlít egy hullámvasútra. Volt, aki a köztéri művészet Godzillájának nevezte az Orbitot, de ismert mutáns csavarodásként és Boris ostobaságaként is. Ez utóbbi nevet a projektet keresztülvivő, újraválaszott főpolgármesterről, Boris Johnsonról kapta.
Az elsőre össze-vissza tekeredő DNS-spirálokat, vagy egy fejlődésben megállt transformerst idéző tornyot az Olimpiai Stadion mellett építették fel. A 115 méter magas Orbit kilométerekről látható, a tekergő vasvázas szerkezet olimpia után is Kelet-London jelképe lesz. Nem mindenki megelégedésére. „Ez semmit sem jelképez, nem mond semmit az itt lakó közösségről, egyszerűen csak fölénk magasodik" - panaszkodott egy helyi lakos.
Az Eiffel-torony átadása óta azonban tudjuk, az elsőre borzalmasnak tűnő épületek akár egy város jelképévé is válhatnak. A tervező, Anish Kapoor is ezzel próbálta visszaverni a kritkusait, a párizsiaknak is vagy ötven évükbe került, míg magukénak érezték az Eiffelt, így előbb-utóbb a londoniak is büszkék lehetnek az Orbitra. Kapoor elmondta, művével az instabilitás érzetét próbálta kelteni. És ha elsőre nem is esik le mindenkinek, a spirálok az olimpiai ötkarikát próbálják posztmodernül megfogalmazni.
Kapoor még azzal is érvelt, hogy igazán belülről lehet élvezni az Orbitot. A művész szerint óriási élmény a lent még rideg, sötét acélvázból a felső, világos szintekre emelkedni, ahol tükrökkel egy kicsit még meg is bolondítják a város látképét.
A tornyot az olimpia idejére nyitják meg, 15 fontért lehet majd megmászni a 455 lépcsőfokot, az egyik szinten éttermet is nyitnak. Az Orbit az olimpia után bezár, és a tervek szerint 2014 húsvétján nyitják meg újra a közönségnek.
A korábbi olimpiákra is húztak fel tornyokat, de erős művészi absztrakció egyiknél sem felfedezhető. Az 1952-es helsinki játékokra egy puritán, oldalról egy spirálfüzet gerincére emlékeztető épület készült, ami magasságával utalt az olimpiára. A 72,71 méter éppen annyi, amennyit a finn győztes, Matti Järvinen dobott gerellyel az 1932-es Los Angeles-i olimpián. A 291,28 méteres müncheni torony már jóval praktikusabb okokból épült, a rádiós és tévés műsorszórást akarták fejleszteni a németek. Már azelőtt építeni kezdték, hogy megkapták a rendezési jogot, de nem volt gond később olimpiai koncepciót sem gyártani hozzá, ha már az olimpia színhelyéül kiválasztott területen építkeztek. A tornyot a sajtószabadság jelképének tekintették, és szerintük a sajtószabadság egyértelműen összefonódik az olimpia demokratikus eszméivel. A tv-torony persze remek kilátóhely is, 170 méteres magasságban 53 perc alatt teljes kört leíró étterem is van.
A kínaiak a Madárfészek stadionnal merészet alkottak Pekingben, de az olimpiai tornyuknál jóval visszafogottabbak voltak. A 132 méteres, éjszaka bekapcsolt fényeivel egyesek szerint diszkótoronyra emlékeztető, háromszögalaprajzú épületet Ling Long Pagodának is nevezik. Csakúgy, mint a müncheni, ez is a tévétársaságokat szolgálta ki, többnek, mint a CBS-nek, a BBC-nek, vagy a France 2-nak stúdiója is volt a toronyban.