Miután napra pontosan öt hónappal az Andorra elleni égés után csütörtök este Luxemburgban is sporttörténelmi verést kapott a magyar válogatott, a 2017-es évben a mérlege igencsak látványos:
Ez azt jelenti, hogy idén a megszerezhető pontok negyedét sikerült megszerezni (már ha játékból azt mondjuk, hogy a barátságos mérkőzésekre is úgy számolunk, mintha 3 pont járna a győzelemért, 1 a döntetlenért). Vagyis 2017-ben a magyar válogatott 25 százalékos hatékonysággal szerepelt, igaz, legalább a két győzelem tétmeccsen volt (augusztusban a lettek, októberben Feröer ellen).
Ha kedden a két ország első mérkőzésén a vb-résztvevő Costa Ricát sikerül is legyőzni, akkor is csak 33 százalékosra javul a mutató (ha döntetlent játszunk, akkor 26 százalékos lesz, vereség esetén 22 százalékkal zárjuk az évet). A luxemburgi és andorrai égések fényében könnyen olyan hangulatba kerülhetünk, hogy ennél pocsékabb éve sosem volt még a magyar válogatottnak.
A magyar válogatott utoljára 1976-ot zárta veretlenül, a hivatalos meccseken 5 győzelem és 5 döntetlen volt a mérleg, vertük az argentinok, franciákat is. A mai pontozás szerint azonban ez "csak" 67 százalékos eredmény lenne a sok döntetlen miatt, miközben 1985-ben Mezey György válogatottja 8 meccsből 6 győzelemmel és 2 vereséggel 75 százalékot ért el.
Az 1947 utáni magyar fociban – addig évente csak 1-5 meccset játszottak – az abszolút csúcsot azonban 1951 jelenti 3 meccsből 3 győzelemmel, bár az 1954-es és 1955-ös eredménylista is impozáns: előbb 12 győzelem, 1 döntetlen és 1 vereség (de az is egy vb-döntőben!), majd 10 győzelem és 2 döntetlen volt az év egyenlege. Utóbbi volt az utolsó előtti veretlen év (az utolsó pedig a már említett '76-os).
| Gy | D | V | Szerzett pont | Arány, % | |
| 2017 | 2 | 0 | 6 | 6 | 25% |
| 2016 | 3 | 5 | 4 | 14 | 39% |
| 2015 | 5 | 3 | 1 | 18 | 67% |
| 2014 | 4 | 2 | 3 | 14 | 52% |
| 2013 | 3 | 4 | 2 | 13 | 48% |
| 2012 | 4 | 3 | 2 | 15 | 56% |
| 2011 | 7 | 1 | 3 | 22 | 67% |
| 2010 | 4 | 1 | 4 | 13 | 48% |
| 2009 | 3 | 0 | 6 | 9 | 33% |
| 2008 | 4 | 4 | 2 | 16 | 53% |
| 2007 | 6 | 0 | 7 | 18 | 46% |
| 2006 | 4 | 0 | 4 | 12 | 50% |
| 2005 | 3 | 3 | 7 | 12 | 31% |
| 2004 | 8 | 0 | 7 | 24 | 53% |
| 2003 | 3 | 1 | 6 | 10 | 33% |
| 2002 | 3 | 3 | 4 | 12 | 40% |
| 2001 | 2 | 4 | 5 | 10 | 30% |
| 2000 | 3 | 4 | 1 | 13 | 54% |
| 1999 | 2 | 5 | 3 | 11 | 37% |
| 1998 | 6 | 2 | 1 | 20 | 74% |
| 1997 | 3 | 3 | 5 | 12 | 36% |
Ha azonban csak a számokból indulunk ki, a mostani naptári évnél volt már csapnivalóbb – igaz, más körülmények között, és igencsak régen. Mint a fenti táblázatból látható, az elmúlt hét évben 39-67 százalék között volt a válogatott eredményessége – a 39 egyébként éppen tavaly, ami valójában viszont az Eb-kijutás és csoportkörből továbbjutás miatt a magyar futball harminc éve nem látott sikerét hozta.
Legutóbb 2009-ben fordult elő, ami egy most keddi győzelemmel megismétlődhet: 9 meccs, abból 3 győzelem és 6 vereség, vagyis 33 százalékos eredményesség. Igaz, akkor legalább még olyan csapatoktól kaptunk ki, mint a portugálok, svédek, románok, és nemcsak a kötelező győzelem jött össze Málta vagy Albánia ellen, hanem még a dánokat is legyőztük Rommedahlostul, Aggerestül, Sörensenestül. 2003-ban szintén 33 százalékon zártuk az évet (10 meccs, 3 győzelem, 1 döntetlen, 6 vereség), de legalább Luxemburgot még 5-1-gyel elintéztük – na jó, nem a luxembourgi pokolban –, bár akkor azért volt csúf 0-1 itthon az észtek ellen és 1-3 Lettországban, de ezzel együtt sokáig volt esély arra, hogy a 2004-es Eb-re pótselejtezzünk.
Az idén maximum lehetséges 33 százalékosnál rosszabb mutatóval 2005-ben, Lothar Matthäus emlékezetes kapitánykodása idején zártunk utoljára: akkor 13 meccsen 31 százalékot sikerült elérni. Igaz, kínos eredmény abban az évben csak egy volt, a Szaúd-Arábia elleni 0-0, ellenben vb-selejtezőn vertük Izlandot idegenben, 0-0-t játszottunk a horvátokkal és nem volt gond Málta ellen sem (4-0).
Ha kedden nem nyerünk, akkor ennél a Matthäus-féle 31 százaléknál is rosszabb mutatóval ér véget az év. De még akkor is messze vagyunk, legalábbis pusztán a számok alapján, az abszolút mélypontnál. Az ugyanis 1994-ben volt, amikor a magyar válogatott
Ez azt jelenti, hogy 11 százalékos mutatóval zártuk azt az évet, amely nagy részében Verebes József, majd az utolsó két meccsen Mészöly Kálmán volt a szövetségi kapitány.
A modern magyar foci egyik legnagyobb töréspontjaként az 1986-os mexikói vébét szokták emlegetni, főleg a szovjetek elleni 0-6 miatt. De jó tudni, hogy abban az évben összesen 10 meccset játszottunk, amiből 5-öt megnyertünk, amik mellett volt egy döntetlen és négy vereség.
De még az irapuatói kudarc utáni év sem hozott olyan mélyrepülést, mint utólag gondolnánk: 9 meccsen 4 győzelem, 2 döntetlen és 3 vereség volt a mérleg (mai pontozással számolva 52%-os mutató), benne döntetlen mindkét akkor Németországgal, győzelem a görögök, lengyelek ellen.
Hasonlóan rossz teljesítmény nem volt azóta, de az azt megelőző majdnem száz évben is csak egyszer: 1920-ban három mérkőzésen 1 döntetlen és 2 vereség volt a mérleg – de azt a kort hiba lenne bármilyen szempontból összevetni a mostanival. Nyeretlen évünk akkortól 1994-ig egyszer volt, 1973-ban, amikor Illovszky Rudolf kapitánysága idején 6 meccsen 4 döntetlen és 2 vereség (vagyis 33 százalék) volt a mérleg.
De visszatérve 1994-re: ha a matek szerint rosszabb is volt az ideinél, ezt sok minden árnyalja. Elsősorban az, hogy akkor egyetlen olyan csapat sem volt, akit illett volna simán megverni. A 12 mérkőzésen olyan ellenfeleink voltak, mint Németország, Hollandia, Svájc, Ausztria, Dánia, Horvátország, Lengyelország, Belgium, Svédország, Mexikó. Talán egyedül a csak 1992 óta független Szlovénia elleni szombathelyi 0-1 volt kirívóan rossz eredmény – meg persze az 1-7 a Bergkamp, Rijkaard-féle hollandok és az 1-5 a mexikóiak ellen – , viszont a németek elleni 0-0 vagy a horvátok elleni 2-2 olyan eredmény volt, amit büszkén fel lehet mutatni. 2017-ből viszont már ilyet se tudunk megemlíteni (legfeljebb csak sokkal több új stadiont és akadémiát).
Amit viszont igen: a kevés lőtt és a sok kapott gól. Nyolc meccsen 8-16 a gólkülönbség, vagyis 1-2 az átlageredmény. Ennyire kevés gólt az elmúlt harminc évben egyszer lőttünk (2009-ben hatot), míg a meccsenkénti egygólos átlagot is az elmúlt harminc év második legrosszabbja (a 2009-es után, holtversenyben az 1994-essel). A védekezésünk mutatói még rosszabbak: a Feröer ellenit leszámítva minden meccsen kaptunk gólt, és az egy meccsre jutó kétgólos átlagnál is csak 1994-ben volt rosszabb.
Borítókép: Gulácsi Péter kapus a negyedik svájci gól után a Svájc - Magyarország labdarúgó világbajnoki selejtező mérkőzésen a bázeli St. Jakob Park Stadionban 2017. október 7-én. A magyar válogatott 5-2-re kikapott. MTI Fotó: Illyés Tibor