Kitódult Ráckeve apraja-nagyja a Fradi szombat déli vendégszereplésére a Kis-Duna partján épült Sipos Ferenc Stadionba. Megérte, mert a rekordszámú, 1800 néző – köztük a szinte helybéli Kövér László házelnök – közelről láthatta Szergej Rebrovot, a Ferencváros 121 éves történetének lassan legsikeresebb edzőjévé avanzsáló szakembert. A szerdán a Dinamo Zagrebet BL-selejtezőn 2-1-re legyőző csapatot kevésbé, ugyanis az ukrán mester a cseresort játszatta, de ez így is van rendjén, ha a Magyar Kupa harmadik fordulójában egy megye kettes kiscsapat az ellenfél.
Egészen az Árpád-hídig – mármint a Kis-Dunán átívelő ráckevei Árpád-hídig – álltak a parkoló autók, pillanatig sem kételkedhettünk abban, hogy jó helyen járunk. Odabent a pályán családias a hangulat, az őrök teljesen emberi hangon igazítanak útba, nem az NB I-ben vagyunk, hogy újságíró-elhárítás folyna, itt tényleg a médiamunkásokat segítik azok, akiknek ez a dolga. A VIP-területre is könnyedén bejutunk, Kovács Ferenc klubelnök megtiszteltetésnek érzi, hogy az Index kíváncsi a klub történetének legnagyobb eseményére, a Fradi vendégjátékára a Magyar Kupa harmadik fordulójában. „Tessék csak, fogyasszanak bátran!”, biztat a derék tulajdonos, a helyi önkormányzat által rittyentett terített asztalra mutatva.
Pár lépéssel arrébb, a tűző naptól védő sátor alatt a bajuszos úrban Kövér László házelnököt ismerem fel. „Idevalósi vagyok a szomszédba, Szigetszentmiklósra, csak természetes, hogy eljöttem drukkolni a Ráckevének”, mondja készségesen a politikus, jobbján a klubelnökkel, balján Vereckei Zoltán polgármesterrel.
Tényleg tömve a lelátó, lassan kezdődik a meccs, de előtte mikrofonos emberke perdül a kezdőkörbe, és rázendít a már-már obligát nótára, a Nélküledre. Kósa Dénes ő, a ráckevei Vénusz Színház igazgatója, aki egyszersmind a helyszíni műsoközlő feladatát is ellátja – hiába, kisváros, kis költségvetés, kis személyzet...
Aztán bemondják a kezdő csapatokat, Isael neve is elhangzik, de hiába keressük a brazil fiút, még a cserék között sem látjuk, a jelek szerint senki sem tökéletes, még Kósa úr sem. A Fradi a
tizeneggyel kezdte a meccset, egy hölgybíró, Kiss Anikó sípjelére. A házigazdánál 20-as számmal a hátán Kenesei Krisztián is a pályán, a 29-szeres válogatott csatár – aki korábban a Fradiban is játszott – 43 évesen már nem jár edzésekre, csak a hét végi meccseken száll be, de eddig már öt gólt rúgott. „Talán, ha kapunk egy húsz, huszonöt méteres szabadrúgást, akkor a Fradi ellen is betalálhatok”, mondta „Kenő” az Indexnek még a hét elején.
Ilyen szabadrúgásra már csak azért sincs esély, mert a Keve alig-alig jön át a felezővonalon. Feltűnik viszont, hogy egy fekete fiú háromszor is fantasztikus ütemérzékkel szereli le a gólhelyzetbe kerülő Fradi-csatárokat, a helyi bennfentesek mondják, hogy Dudu ő, és Nigériából érkezett, de magyar felesége van, és ő is magyar állampolgár.
Aztán a 17. percben már Dudu sem tud tisztázni, a horvát Baturina vezetéshez juttatja a Fradit, az ivószünetet követően Katona kettőre növeli a különbséget. Szünetig már nem változik az állás, „Csöni” – ez a klubelnök úr beceneve, mindenki csak így szólítja – kedvesen kvaterkázik a házelnökkel, a büfés élete forgalmát bonyolítja le, fordulás után hatig meg sem áll a vendég. Megint Baturina, Zubkov, Varga Roland és Skvarka a gólszerző, közben Kenő is leballag a pályáról a 68. percben, ennyi elég volt a kissé köpcös, középkorú férfiúnak.
De még nincs vége, mielőtt lefújná Kiss kisasszony a meccset, Ognjen Markovics, a ráckevei délszláv fiú – hol játsszon délszláv futballista, ha nem a rácok alapította városban? – két szép csel után berúgja a becsületgólt. A 6-1-gyel mindenki elégedett, a közönség zúgja, hogy „Szép volt, fiúk!”, a hazai csapat felsorakozik a pálya közepén. És egyszer csak felcsendül a Boldog, boldog, boldog születésnapot! Hatalmas tortát hoznak be, Szanyó Tibor, a papíron eltiltott edző az ötvenedik születésnapját ünnepli, szebb ajándékot nem is kaphatott volna.
Óriási élmény volt ez nekem is, a csapatomnak is, egész Ráckevének. életem legszebb napja – mondja meghatottan a mester. – Mondhatnám, hogy így időzítettem a születésnapomat, de hát ez csak szerencsés egybeesés. 1983 óta nem volt ilyen meccs a városban, akkor az Újpesti Dózsát fogadtuk Magyar Kupa-meccsen, és csak a hosszabbításban maradtunk alul. Ez a Fradi azonban nagyon jó csapat. Szeretnénk feljutni a megye egybe, mindent beleadunk.
Kenesei sem elégedetlen dacára annak, hogy nem akadt helyzete:
Egy-két bírói ítéleten bosszankodtam, egyrészt a kisasszony lefújta az egyik lesünket, ami nem volt les, meg egy-két faultot nem adott meg. Sajnos, nem kaptunk közeli szabadrúgást, csak egyet harmincról, de az messze volt, és sajnos Bogdán nagyon jó kapus. Nem bántam meg, hogy újrakezdtem a futballt, persze az NB-s múltamat már lezártam, de itt Ráckevén örömmel játszom. A sors iróniája, hogy a kupában pont egy európai csoportkörös csapattal kerültünk szembe.
Dudu, a fantasztikus tempóérzékkel megáldott nigériai védő fura angolsággal válaszol kérdéseinkre.
Valaha az NB II-ben is játszottam, de most már, 31 évesen csak itt játszom a megye kettőben – mondja a mosolygós fiatalember. – Magyar a feleségem, négy gyermekünk van, három fiú, egy lány, a legfiatalabb négy éves, a legidősebb nyolc, szép sorban jöttek egymás után. Itt lakunk Ráckevén. Azt mondják, az NB I-ben is megállnám a helyem, én is úgy érzem, mindenem a futball! Tizenegy éve jöttem Magyarországra, először Debrecenben játszottam, ma meg már itt, ahol a családom is él.
Az látszik is rajta, hogy megállná a helyét az NB I-ben, persze harmincegy évesen már nem biztos, hogy ez sikerülni fog neki. Bár ahogy szombaton visszaverte a Fradi-támadásokat, így sok NB I-es csapat védelmének tengelyében el tudnám képzelni Dudut.