Sándor István legendás alakja, már-már hőse a magyar és a szovjet labdarúgásnak egyaránt. A 76 éves, csepei (Kárpátalja) születésű szakember lassan három éve nem látogathatja meg Ungváron, Nagyszöllősön és Csepén lakó rokonait, mert szeparatistának, Ukrajna ellenségének nyilvánították, amiért 2018 nyarán a szövetségi kapitánya volt a CONIFA világbajnokságán aranyérmet szerző Kárpátalja válogatottjának.
Sándor István Csepén született 1944-ben, Magyarországon, hiszen az első bécsi döntés nyomán visszatért az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalja déli, túlnyomórészt magyarok lakta sávja. Labdarúgóként megannyi ukrajnai szovjet csapatban játszott, majd edzőként komoly sikereket ért el, olyannyira, hogy Valerij Lobanovszkij szövetségi kapitány – valamilyen szinten a mentora – kivitte az edzői stábbal az 1986-os mexikói világbajnokságra. Dacára annak, hogy közismert volt magyar nemzetisége, és az is, hogy Mezey György magyar válogatottjának szurkol. Így közvetlen közelről lehetett tanúja az irapuatói 6–0-ás vereségünknek, az egyesek által a végső győzelemre is esélyesnek tartott magyar együttes katasztrófájának.
Sándor a rendszerváltás után szinte törvényszerű módon Magyarországon vállalt munkát, első sikereit a Nyíregyháza NB II-es csapatánál aratta, két év alatt felhozta az NB I-be a kiesőjelöltnek tartott gárdát. A csúcsra a Stadler FC-nél jutott el, majd később a Karcagnak is volt edzője, abban az idényben, amikor a kétezres évtized közepén az NB II-ben jeleskedett a nagykun csapat.
Az utóbbi években a sepsiszentgyörgyi Sepsi OSK szakmai igazgatójaként tevékenykedett, s ekkor, 2018 májusában kapta a felkérést, hogy vállalja el a CONIFA (The Confederation of Independent Football Associations, magyarul az Állam Nélküli Népek Labdarúgó-szövetsége) világbajnokságán induló Kárpátalja válogatottjának szövetségi kapitányi tisztségét.
Természetesen elvállaltam, hiszen Csepén születtem, a rokonságom Ungváron, Nagyszőlősön és Csepén él, nekem Kárpátalja a hazám – mondja a mai napig ízes felső-tiszavidéki tájszólásban beszélő mester, aki nem is sejtette, hogy ezzel a mai napig tartó kálváriája veszi kezdetét. De nemcsak az övé, hanem barátjáé, a beregsomi illetőségű Fejes Tiboré is.
Merthogy megnyerték a világbajnokságot a többségében magyar nemzetiségű játékosok alkotta csapattal, amelyben a mester két fia, Sándor György és István is játszott, de három ukrán nemzetiségű labdarúgó is a válogatott tagja volt.
Aki azt gondolná, hogy otthon, Kárpátalján osztatlan öröm és elismerés jutott a bajnokok osztályrészéül, azok nagyobbat nem is tévedhetnének.
Szeparatistának, sőt, hazaárulónak nyilvánítottak engem és Pistát is, a játékosokat vegzálták, még az ukrán nemzetiségűeket is. Mi ketten nem is mertünk hazatérni, ellenem elfogatási parancs van érvényben
– mondja Fejes Tibor, aki tiszta időben láthatja a házát a trianoni határ túlsó oldaláról, de ahová lassan három éve nem tehette be a lábát. A családjától is elszakították, bár most karácsonykor kiengedték a feleségét, de ekkor meg a kisebbik fiának kellett visszautaznia Beregsomba, hogy – amint a családfő fogalmaz – valaki vigyázzon a házra.
Időközben meghalt a nővérem, nem tudtam hazamenni a temetésére, de a húgom most is Ungváron él, vele sem tudok találkozni, az unokatestvéreim, a rokonság Csepén és Nagyszőlősön élnek, el vagyok szakítva tőlük – panaszolja Sándor.
Fejes tavaly Budapesten, a Honvédnál kapott munkát, gyakorlatilag ő az összekötő a tarpai Sándor István Akadémia és a kispesti NB I-es futballklub között.
„A tarpai felnőttcsapat veretlenül vezeti a megyei bajnokságot, jó esélye van a feljutásra az NB III-ba. De nem lehet felhőtlen az örömöm, mert folyton otthon járnak a gondolataim, Beregsomban. Amiért Szécsi Szabolcs tarpai polgármester barátommal együtt megszerveztük a kárpátaljai válogatottat,
elfogatóparancsot adtak ki ellenem, bűnvádi eljárást indítottak, hazaárulás a vád, tíztől tizenöt évig terjedő börtönbüntetés várna rám,
ha átlépném a határt”, mondja Fejes. „Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke ellen is eljárást indítottak, mert a házkutatás során találtak az irodájában egy régi trianoni térképet. Ennyi a bűne, és a mai Ukrajnában ez már szeparatizmusnak, hazaárulásnak minősül. Engem egyébként azért kezelnek nagyobb szigorral, mint Sándor Pista bácsit, mert odahaza járási képviselő voltam, és politikusként szigorúbb elbírálás alá esem. Brenzovicsot különben úgy kellett evakuálni Magyarországra.”
A legfrissebb hírek szerint hétfőn, azaz ma a hatóságok lefoglalták Brenzovics minden ingó és ingatlan vagyontárgyát – közölte a regionews.ua ukrán honlap..
Ez lett hát a vége ennek a szép futballsikernek, a CONIFA világbajnoksága megnyerésének. A kárpátaljai válogatott szövetségi kapitánya és menedzsere csak élete – legjobb esetben is szabadsága – kockáztatásával térhetne vissza szülőföldjére.
„Nem látok esélyt a helyzetünk megváltozására, ennek az Olekszandr Havros nevű újságírónak az irománya csak azt jelzi, hogy nincs remény a hazatérésünkre”, jegyzi meg keserűen a hontalanná vált Fejes Tibor.
(Borítókép: Sándor István. Fotó: Bődey János / Index)