December 30-án rendkívüli közgyűlést tart a Magyar Olimpiai Bizottság, melynek két programpontja közül az egyik a bizalmi szavazás Kulcsár Krisztián elnök személyéről. Úgy tűnik, az elnök sorsa – legalábbis ebbéli minőségében – megpecsételődött, ez azonban még nem feltétlenül jelenti azt, hogy le kell mondania évtizedes álma megvalósításáról. Arról, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottságból jövőre távozó Schmitt Pál helyébe léphessen.
Nem árt nagy vonalakban ismertetni az elmúlt hónapok történéseit a Magyar Olimpiai Bizottságban, mert ahhoz, hogy megértsük a jelenlegi, robbanáshoz vezető helyzetet – amelynek a következménye nagy valószínűséggel Kulcsár Krisztián lemondatása, vagy jobb esetben önkéntes lemondása lesz –, szükséges az olykor börleszkbe illő előzmények ismerete.
Amikor 2017 május másodikán Kulcsár Krisztiánt megválasztották a Magyar Olimpiai Bizottság tizenhatodik elnökének – elődei között voltak arisztokraták, szenvedélyes turista, világhírű futballedző, pártállami kinevezettek, legutóbb két olimpiai bajnok –, a grémium nem kevesebb, mint 215 tagot számlált, közülük 120-at az olimpiai sportágak delegáltak, a fajsúlyosabb sportszövetségek egyenesen négy-négy embert. Nem nehéz belátni, hogy egy ekkora sokaság nehezen tud funkcionálisan működni, rendszeresen félházzal zajlottak a közgyűlések, példának okáért azon a közgyűlésen is, amelyen Kulcsárt a regnáló elnök, Borkai Zsolt ellenében megválasztották, mindössze 166-an szavaztak.
Tavaly június 20-án 123-ra csökkent a tagság létszáma, idén szeptember elsején pedig 115 tagban maximálta a közgyűlés a létszámot. De ez a 115-ös létszám sem tud kitelni, mert az olimpiai sportágak összesen 55 főt delegálnak, egyéb jogcímen pedig legfeljebb 54-en kerülhetnek be, és ebből az 54-ből is elvisz kettőt-kettőt a sportolói bizottság és a magyar NOB-tagok (Schmitt Pál, Gyurta Dániel), tizenhármat pedig a MOB bizottsági elnökei, azaz marad 37 hely. Erre a harminchét helyre pedig egy bizarr összetételű (Habsburg György párizsi nagykövet, az utolsó magyar király, IV. Károly unokája, Miklósa Erika operaénekesnő, Dónusz Éva és Nagy Tímea olimpiai bajnok kajakozó, illetve vívó, valamint Nagy György üzletember, a Magyar Sportlövő Szövetség elnöke) jelölőbizottság rostálja majd ki a kandidálókat.
Miközben megannyi legendás sportoló, sportvezető – Kemény Dénestől Mocsai Lajosig, a felsorolástól eltekintenénk – kikerül a tagságból. Sőt, már ki is került, ugyanis a legutóbbi közgyűlés megszavazta a karcsúsítást.
Kulcsár olyan szinten átalakította a tagságot, hogy olyan, mozdíthatatlannak tűnő emberek kerültek ki a MOB-ből, akik harminc éve tagok voltak
– mondta az Indexnek egy neve elhallgatását kérő elnökségi tag. – Az új alapszabály szerint ők körön kívül kerültek. Mármost, ezek a komoly lobbipotenciállal rendelkező emberek összefogtak Kulcsár ellen. Egyébként Kulcsár nem azért karcsúsította a MOB-ot, mintha nem szerette volna ezeket az embereket, vagy személyes problémája lett volna velük, nem, szó sincs erről. Ebben semmilyen személyes szál nem fedezhető fel. Ő egy az egyben adaptálta a Nemzetközi Olimpiai Bizottság modelljét, azzal a nem is titkolt szándékkal, hogy jövőre át akarja venni a NOB-ban az onnan a nyolcvan éves korhatár elérése miatt kötelező jelleggel kikerülő Schmitt Pál helyét. (Schmittet különben a pekingi téli olimpia idején tartandó következő NOB-kongresszuson borítékolhatóan tiszteletbeli taggá választják, azaz benne marad az olimpiai családban, még ha nyilvánvalóan nem is olyan jogkörrel, mint korábban.) És ebbéli törekvésében Kulcsár jópontokat akart szerezni – és szerzett is – a NOB vezérkaránál, konkrétan a szintén komoly vívómúlttal rendelkező Thomas Bach elnöknél. Jellemző egyébként a NOB-modell szolgai átvételére, hogy a Nemzetközi és a Magyar Olimpiai Bizottságban is most már 115-ben maximálták a tagok számát.”
Szóval, mindez imponált a NOB-nak, Kulcsár Lausanne-ból megkapta a dicséretet, és az is igaz, hogy ez a fajta rendszer nemzetközi szinten jól működik, csakhogy Kulcsár kihagyta a számításból a magyar sajátosságokat. Hogy minálunk elképzelhetetlen, hogy a Magyar Edzők Társaságának az elnöke, vagy az OSEI-nek, vagyis a Sportkórháznak a főigazgatója ne legyen MOB-tag. Ezek az emberek pedig – akik eddig akár egy olimpiai csapat összetételét is megszabták a voksaikkal – most megsértődtek. Mert obligón kívül kerültek.
És most jön a bevezetőben említett börleszkelem. A legutóbbi közgyűlésen ezek az emberek is megszavazták a karcsúsítást, gyakorlatilag a saját kizárásukat, mert a korábbi évtizedek gyakorlatának megfelelően el sem olvasták az előterjesztést, amelyben benne volt, hogy a következő közgyűlésen ők már nem lesznek tagok!
Vagyis tudtukon kívül aláírták a saját halálos ítéletüket. Kulcsár előkészített valamit, amit a tizennégy tagú elnökség megszavazott, de ezzel még nem emelkedett törvényerőre a létszámcsökkentés, azt a közgyűlésnek is meg kellett szavaznia. És meg is szavazta... Már akik egyáltalán elmentek a közgyűlésre, mert sokan el sem mentek. Aztán most utólag tiltakoznak. Ennyit a börleszkelemről.
Beszéltem egy másik MOB-elnökségi taggal, aki először névvel vállalta a nyilatkozatot, majd később felhívott, hogy ha lehet, mégis maradjon inkognitóban. Ez is mutatja a téma erősen szenzitív, politikai szálakkal is át- meg átszőtt jellegét. (Ezt mi sem mutatja jobban, mint hogy a témában a Nemzeti Sport, a Magyar Nemzet és az Origo fogalmazott meg karakteres véleményt, utóbbi egyenesen felrótta Kulcsárnak azt a különben egyáltalán nem titkos, bár nem is reklámozott tényt, hogy havi bruttó 1,2 millió forintos tiszteletdíját tavaly szeptemberben bruttó 2,6 milliósra emeltette.)
Szóval, az általam megkérdezett másik elnökségi tag megerősítette értesüléseimet.
„Krisztián valóban szeretne NOB-tag lenni, de ez nem jelenti azt, hogy a nemzeti érdekeket alárendelné a saját karrierjének – fogalmazott. – De az igaz, hogy szívesen dolgozna a NOB-ban, végtére is világbajnok, kétszeres olimpiai ezüstérmes. Első nagy álma, hogy a magyar olimpiai mozgalom meghatározó alakja legyen, már valóra vált, a másik, hogy ugyanez legyen a nemzetközi színtéren, jövőre ugyancsak megvalósulhat. A képességei erre predesztinálják, kiemelkedő sportoló volt, három nyelven jól beszél, remek fellépésű, társasági ember. De sajnos túl gyorsan akarta véghezvinni a MOB modernizálását, és sok tyúkszemre rálépett. A helyzet még nem érett meg a drámai változásokra. A helyzet egy kicsit emlékeztet arra, amikor Kovács Kokó István 2010-ben jelöltette magát MOB-elnöknek, csak éppen ajtóstul akart berontani a házba, és végül a régi gárda összezárt, nem ő lett az elnök."
Informátorom többször is figyelmeztette Kulcsárt, hogy lassítson a tempón, mert így kihívja maga ellen a sorsot, de ő makacsul ment a saját feje után. Úgy gondolta, ez az autokratikus vezetési stílus működni fog.
Most úgy néz ki, mégsem, és ha december 30-án (vagy még előbb...) bejön a papírforma, akkor ő lesz a Magyar Olimpiai Bizottság történetében az első elnök, akit lemondatnak.
„Bár jómagam nem láttam azt az állítólagos papírt, amit sajtóhírek szerint a tizennégy elnökségi tagból nyolc aláírt, továbbá az ötvenegy közgyűlési résztvevő közül legalább harminc, bár én csak huszonhétről tudok, de az biztos, hogy a két alelnök, Deutsch Tamás és Schmidt Gábor Kulcsár ellen van, és én is tudok arról, hogy jelenleg úgy áll a dolog, december harmincadikán megbuktatják a bizalmi szavazáson" – mondta informátorom.
Aki szerint nem volt rossz ötlet az öttagú jelölőbizottság felállítása, de az már igen, hogy totális kívülállók is benne vannak ebben a grémiumban. Úgyhogy bizonyos erők most abba az irányba próbálják terelni Kulcsárt, hogy mondjon le még a rendkívüli közgyűlés előtt. Ugyanakkor az általam megkérdezett elnökségi tag abszolút alkalmasnak tartja a MOB jelenlegi elnökét arra, hogy Schmitt Pál utódja legyen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban.
Mindenesetre váratlan fordulat lenne, ha Kulcsár detronizált MOB-elnökből felfelé bukna NOB-tagnak...
(Borítókép: Kulcsár Krisztián a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke beszél a bizottság tisztújító közgyűlésén a Budapest Kongresszusi Központban 2020. június 20-án. Fotó: Illyés Tibor / MTI)