Tom Brady alig 40 nappal azután, hogy bejelentette, hogy többé nem lép pályára a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL), előállt a bombahírrel, mégis folytatja pályafutását. Azon lehet vitatkozni, hogy ebben a formában a liga egyetlen hétszeres bajnok játékosa valójában visszavonult-e, viszont messze nem ő az első nagy sportoló, aki meggondolta magát azt követően, hogy bejelentette, ennyi volt a karrierje. Az alábbiakban most a nagy visszatérőkből szemezgettünk.
Brady helyzetét leginkább Brett Favre-éhoz lehet hasonlítani, aki 20 évet húzott le végül egyhuzamban az NFL-ben (1991–2010), pedig már 2002 óta rendre felvetődtek a visszavonulásával kapcsolatos hírek, 2008-ban hivatalosan be is jelentette, de ezt követően is visszatért a pályára (a Packers után immár a Jetsnél, mivel a Green Baynél addigra már Aaron Rodgers mellett tették le a voksukat), majd 2009-ban a New York-iaknak is megmondta, hogy felhagy a játékkal, hogy végül mégis visszatérjen a pályára.
A Buccaneers irányítójának korábbi New England-i csapattársa, Rob Gronkowski pont az ő hívására vette fel ismét a sisakját, a liga történetének egyik legdominánsabb tight endje a kiült 2019-es idény után bajnoki címmel tért vissza a pályára. Bradyvel közösen 15 TD-vel tartják a rekordot a rájátszásban összehozott hatpontos játékokat illetően, összességében 105-nél tartanak, és már csak kilencre vannak az éllovas Peyton Manning – Marvin Harrison kettősétől (114).
Randy Moss tartja az egy idényben szerzett elkapott touchdownok rekordját 23-mal, 2007-ben épp Tom Bradyvel hozták össze… Az elkapott yardok örökranglistáján 15 292-vel negyedik, a 156 TD-jével második Moss pályája 2010-ben került gödörbe, New Englandből Minnesotába, majd Tennesseebe került az év során, majd visszavonult. 2012-ben tért vissza, a 49ers-nél 434 yardot és 3 TD-t tett még a közösbe, és ő is Super Bowlba jutott, de 41 yardjával sem tudott segíteni a Ravens elleni fináléban.
A Seattle-lel bajnok Marshawn Lynch az 50. Super Bowl napján jelentette be, hogy számára ennyi volt a játék, de egy évvel később neki is hiányzott a pálya, az akkor még Oaklandben játszó Raiders cserélt érte, és a 2017-es idényt a Fosztogatóknál töltötte, ahogyan a 2018-ast is. Ezt követően ismét úgy volt vele, hogy neki elég volt, de a 2019-es kiírás utolsó fordulójában a megcsappanó seattle-i futómennyiség miatt újra visszatért, és a playoffban két meccsen is pályára lépett még.
Deion Sanders nem csupán kétszeres NFL-bajnok volt, hanem közben még a baseball-liga döntőjébe is bejutott! Az egyetemi és a profi amerikai futballban is a „halhatatlanok” közé beválasztott cornerback a 2000-es idényt követően hagyott fel az NFL-lel, a 2002-es évadban majdnem visszatért az idény végére, ekkor még váratott a visszatérés, amire végül a 2004-es kiírásban a Ravensnél került sor, sőt a Baltimore-ban még egy évet lehúzott.
Reggie White-ot 1998-ban másodszor is az év legjobb védőjének választották meg, mielőtt abbahagyta a játékot. Az 1996-os Super Bowlban három sacket jegyző klasszis is csak egy évig pihent, 2000-ben a Carolina Panthersnél tért vissza, 5,5 sackjével összesen 198-ig jutott karrierje során.
Kevés tight end van, aki Gronkkal egy lapon említhető, de Jason Witten mindenképpen idetartozik, 13 046 yardjával Tony Gonzalez (15 127) mögött második a poszt örökranglistáján. Ő 2017-ben az 560 yardos és öt TD-s idénye után vonult vissza, hogy az ESPN-nél szakkommentátor legyen, de egy évvel később visszatért a Cowboyshoz, ahol 529 yardig és 4 TD-ig jutott. A 2020-as évadot a Raidersnél töltötte (lényegesen kevesebb sikerrel), tavaly januárban pedig ismét bejelentette, hogy abbahagyja a játékot.
A száguldó cirkusz nagy visszatérőivel tavaly Fernando Alonso kapcsán külön gyűjtésben foglalkoztunk.
A Renualt-val kétszeres világbajnok spanyol az Alpine-nál első évében egy dobogót fel tudott mutatni, de az összetettbeli elsőségre nem volt reális esélye egy pillanatig sem.
Ugyanez visszatérőként a hétszeres első Michael Schumachernek vagy a 2007-es bajnok Kimi Räikkönennek sem jött össze, utóbbi épp a legutóbbi kiírást követően akasztotta szögre a sisakját.
A kisebb-nagyobb kihagyások után ismét az aszfaltra gurulók közül amúgy Juan Manuel Fangio (előtte 1, utána 4 vb-cím), Mario Andretti (0, 1), Niki Lauda (2, 1) és Alain Prost (3, 1) is tudott később vb-elsőséget ünnepelni.
„Super Mario” Lemieux az 1984-es NHL-draft első kiválasztottjaként került Pittsburghbe, nyert két Stanley-kupát, valamint a kanadai válogatottal világbajnokságot és olimpiát, a liga örökranglistáján a nyolcadik legtöbb kanadai ponttal áll 1723-mal, pedig az első 39 álló játékos közül egyedül ő nem jutott el legalább 1000 meccsig. Pályafutása során le kellett győznie a rákot, rengeteg sérüléssel bajlódott, sohasem tudott végigjátszani egy egész idényt, 1997-ben visszavonult, rögvest beválasztották a „halhatatlanok” közé, majd 2000-ben visszatért a jégre, miután megmentette klubját a csődtől. Klubtulajdonosként is csúcsra ért, háromszor lett vele bajnok a Penguins.
Mint írtuk, kevesen előzik meg a ranglistán, de speciel Mr. Hockey, Gordie Howe igen. A 801 szerzett gólját csak Wayne Gretzky tudta eddig felülmúlni (itt a 770-nel álló Alekszandr Ovecskin azért lehet még veszélyes), Super Mario mellett ő is azt követően tért vissza a jégre, hogy beiktatták a Hírességek Csarnokába. Először az 1970–1971-es idény után vonult vissza, majd 1973–1980 között játszott még, mielőtt megint abbahagyta volna. Megdöbbentő, de 1997-ben még egy találkozóra visszatért, 69 évesen egy alacsonyabb ligás együttesben, így az 1940-es, 1950-es, 1960-as, 1970-es, 1980-as és 1990-es években is játszott hokimecccset.
Dominik Hasek 1980-ban kezdte felnőttpályafutását, alig 16 évesen, és 2002-ben jelentette be, hogy a bajnoki cím megszerzése után családjára és hobbijaira szeretne inkább koncentrálni a jövőben, de 2003-ban visszajött a játékkedve, és 2008-ig ismét játszott az NHL-ben. Ekkor megint eltávolodott a jégtől, de a 2009–2010-es idényben Csehországban megint visszatért, a következő idényben pedig már a KHL-ben játszott, na de ezt követően már végleg abbahagyta.
Lance Armstrongnál 1996-ban hererákot diagnosztizáltak, ami áttéteket képzett az agyában és a tüdejében is, de végül teljesen felépült, és 1999-től kezdve sorozatban hétszer nyerte meg a Tour de France-t, majd 2005-ben visszavonult, de 2009-ban ismét bringára pattant, és harmadikként zárta a francia körversenyt.
Más kérdés, hogy 2012-ben a nemzetközi szövetség doppingolás vádjával mindegyik címétől megfosztotta végül.
Alighanem az egyik, ha nem a legismertebb sztori Michael Jordané, aki édesapja halálát követően, annak régi álmát valóra váltva tért át a baseball világára három NBA-bajnoki címet követően, majd visszatérését követően újabb három elsőséget hozott össze a Chicago Bullsszal. Minden idők egyik, ha nem a legjobb kosarasának tartott sztárjátékosa 1998-ban ismét visszavonult, de ez alkalommal sem tartott sokáig, 2001-ben a Washington Wizards színeiben visszatért még két idényre.
Magic Johnson az irányítók között számít óriási legendának, pályafutását 1991-ben azért kellett befejeznie, mert HIV-fertőzést diagnosztizáltak nála. Hogy hogyan jött össze mégis, hogy 1996-ban újra a pályán lehetett, arról itt írtunk bővebben.
A Fehér Pelének becézett Zicót egyszerűen csak a legjobb brazil játékosnak tartják, aki nem nyert végül világbajnokságot, a két udinei idényt leszámítva pályafutását a Flamengónál töltő irányító 1989-ben érezte úgy, hogy ne tovább. 1991-ben viszont sikerült Japánba csábítani, ahol a Kasima Antlersnél szerepelt – amúgy jelenleg is ennél a csapatnál ténykedik, technikai igazgatóként.
Marc Overmarst épp a múlt hónapban menesztették nem helyénvaló üzenetek küldözgetéséért, de most maradjunk a futballpályánál, ahol remekül teljesített a villámgyors szélső. Az Ajax, az Arsenal és a Barcelona színeiben is huzamos időt töltött el, mielőtt 2004-ben visszavonult. Egészen sokáig, egészen 2008 nyaráig tartott ez az állapot, amikor egy gálameccsen úgy szórakozott az akkor Ajaxnál játszó George Ogararuval, hogy több német és holland klub érdeklődését is felkeltette, és végül egy idényt még lejátszott a Go Ahead Eaglesnél, de a térdproblémái miatt ezt követően ismét a távozás útjára lépett.
A Real Madriddal három BL-t, a brazil válogatottal világbajnokságot nyerő Roberto Carlos 2012 augusztusában az Anzsi Mahacskala játékosaként vonult vissza, de 2015-ben a Delhi Dynamos egy rövid időre visszacsábította a pályára.
Dida tíz évig volt az ezen időszak alatt két BL-t nyerő Milan kötelékében, mielőtt 2010-ben felhagyott a játékkal, de 2012-ben Brazíliában visszatért, és még a 2015-ös évadban is volt meccse.
Az elitsorozatot ugyancsak kétszer megnyerő Paul Scholes 2011 nyarán köszönt el a Manchester Unitedtől, de az együttesnél lévő középpályáskrízis miatt Sir Alex Ferguson meggyőzte 2012 januárjában, hogy ugyan már, térjen vissza egy kicsit. Májusban ennek örömére még egy évre aláírt, és a skót trénerrel közösen bajnoki címmel távoztak a „vörös ördögöktől”. Érdekesség, de 2018-ban még egyszer visszatért egy kis időre a pályára, fia csapatában szerepelt egy meccsen a manchesteri futball-ligában.
A sportágnál kiemelhetjük azokat is, akik nem a pályafutásukat, „csak” a válogatottbeli szereplésüket hagyták maguk mögött, később viszont mégis magukra öltötték a címeres mezt, a teljesség igénye nélkül ez olyan klasszisokkal esett meg, mint Henrik Larsson, Claude Makélélé, Gianluigi Buffon, Lionel Messi, Zinédine Zidane vagy Zlatan Ibrahimovic.
Floyd Mayweather Jr. 50–0-s mérleggel fejezte be profi ökölvívó-pályafutását, már amennyiben nem tér vissza újra. Eddig ugyanis már háromszor jelentette be, hogy neki ennyi elég volt a küzdősportból, de azért ha kellően sokat fizet valaki, akkor egy-két haknira, mint például a Conor McGregor elleni azért rá lehet venni az öt súlycsoportban is világbajnoki övet nyerő bunyóst.
Muhammad Ali nevét aligha kell bárkinek is bemutatni, a sportág ikonikus alakja is meggondolta magát a jövőbeli terveit illetően, rajta kívül pedig még olyan pályatársai táncoltak vissza a szorítóba, mint Joe Louis, Sugar Ray Leonard vagy éppen George Foreman – utóbbi tíz évvel a visszavonulását követően még lehúzott tíz évet!
Björn Borg a teniszvilág kiemelkedő formátumú versenyzője volt, 1974 és 1981 között hatszor nyerte meg a Roland Garrost, ötször győzött Wimbledonban, és volt négy döntője a US Openen is. 1982-ben csupán Monte-Carlóban indult, majd 1983 januárjában, alig 26 évesen sokkolta a világot visszavonulásával. Márciusban ennek ellenére játszott még itt egy tornát, majd 1984-ben Stuttgartban is ütőt ragadott, de ennyi volt. 1991-ben megpróbált visszatérni a pályára, de már meg sem tudta közelíteni korábbi teljesítményét, utolsó meccsét 1993-ban játszotta.
A hölgyeknél az ötszörös GS-torna-győztes Martina Hingis 22 évesen sérülései és egyre növekvő fájdalmai miatt vonult először vissza, majd két évre rá visszatért, majd egy eltiltás kíséretében 2007-ben megint visszavonult, hogy újra visszatérjen és remek párosjátékosként szerepeljen, 2015 és 2017 között négy GS-tornát nyert duóban (összesen 13-mal zárt), 2015-ben pályafutása harmadik páros világbajnoki címét is megszerezte, 2016-ban pedig olimpiai döntőt is játszott Bacsinszky Tímeával az oldalán.
A hozzá hasonlóan volt világelső Kim Clijsters krónikus sérüléseire hivatkozva vonult először vissza, majd két év kihagyás (közte egy szüléssel) után 2009-ben szabadkártyával elindult a US Openen, hogy aztán meg is nyerje a tornát. 2012-ben megint visszavonult, hogy 2020-ban ismét visszatérjen.
Honfitársa, Justine Henin 2008-ban veszítette el a motivációját, május közepén jelezte, hogy abbahagyja, nem indul el a 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is megnyert Roland Garroson, ahol amúgy világelsőként az első kiemelés lett volna az övé. Sőt, kérvényezte, hogy egyből távolítsák el a nevét a ranglistáról. Alig 16 hónappal később aztán ő is meggondolta magát, miután Roger Federernek végre összejött a Roland Garros-győzelemmel a karrier Grand Slam, ismét motivációt kapott a játékra. 2010-ben az Australian Openen rögvest döntővel tért vissza a GS-versenyekre, ott azonban Serena Williams döntő szettben legyőzte, és egy évvel később az ausztráliai búcsúját követően egy korábban összeszedett könyöksérülés súlyosbodása miatt végleg lerakta az ütőjét.
Michael Phelps minden idők legsikeresebb olimpiai sportolója, összesen 23 aranyat nyert (tízig sem jutott rajta kívül senki), 28 érme is fölényesen a legjobb az újkori ötkarikás játékok történetében. 2012-ben, a londoni viadal után röviden, tömören búcsúzott:
Ennyi volt, végeztem, visszavonultam, vége, nincs többé.
2014 áprilisában viszont bejelentette, hogy visszatér a medencébe, és ha már ott volt 2016-ban Rióban, nyert még öt aranyat és egy ezüstöt, majd immár véglegesen visszavonult, alig 31 évesen.
(Borítókép: Michael Jordan és Magic Johnson is visszatért a parkettre – Andrew D. Bernstein/NBAE via Getty Images)