Ahogyan az már a rajtnál is látszott, a kedvező széljárás közepette a katamaránok szabályosan kilőttek az 54. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjon. Nem hiába fogadkozott az előző évben az aranyról kevesebb mint két perccel lemaradt – az idei évre alaposan átépített – Fifty-Fifty legénysége, ahogy a kétszeres címvédő, így történelmi triplázásra készülő RSM2 csapata sem. Bár, utóbbi csapat a verseny előtt alig tudott készülni, mivel eredeti árbócuk szétrobbanása után csak az utolsó pillanatban lett versenyképes a vitorlásuk. Nagyjából 20 csomós sebességgel haladva mindkét hajó hamar az élmezőnyben találta magát. Igaz, az első mérőpontot jelentő balatonkenesei bójához így sem ők, hanem a Virág Flóra kormányozta Team Kaáli hajója ért elsőként. 44 perc 1 másodperces részidővel írd és mondd nyolc szekundumot adott a címvédőnek.

Az előrejelzések azt mutatták, sokkal jobb időkre lehet számítani idén a valamivel több mint 150 kilométeres Balatonfüred–Balatonkenese–Siófok–Tihany–Keszthely–Balatonfüred-versenytávon, mint tavaly. Ez pedig az első etapon igazolást is nyert: míg 2021-ben Keneséig mintegy másfél óra alatt értek a legjobbak, addig most ennek az időnek a fele is elég volt. Az érkező időjárási adatok alapján pedig nem úgy tűnt, hogy a délelőtti vagy akár csak a kora délutáni etapban bármi is veszélyeztetné az élmezőny tempóját.

A középmezőnyről ugyanezt nem lehetett elmondani, sőt, a rajt után alig egy órával az egyik hajó elsüllyedéséről érkező hírek borzolták a kedélyeket a füredi kikötőben. Nem sokkal később a versenyirányítás közleményéből derült ki, hogy az információ igaz: a Facebookra is kikerült figyelmeztetés alatti kommentekből pedig a hajó nevét is megtudhattuk, az Anibel járt pórul. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy személyi sérülés nem történt, mindenki időben el tudta hagyni a vitorlást.

Az persze nem jelentett meglepetést, hogy az idei 516 nevező közül nem ér célba mindenki. A 2021-es versenyen 556 egységből 343 teljesítette sikeresen a Kékszalagot. Ezúttal a nagyobb szél miatt reménykedhettek a résztvevők kisebb lemorzsolódásban, illetve több, a 48 órás limitidőn belüli befutásban.

A folytatásban a Kaáli nem tudta tartani a lépést az első szakaszon is rendre a legnagyobb végsebességet elérő Fifty-Fiftyvel, amely valamivel fél 11 után elsőként ért Siófokhoz. Az RSM továbbra is a második helyen állt, ám hatperces lemaradásban volt Józsa Mártonékkal szemben. A harmadik helyre csúszó Kaáli pedig kerek kilenc perc mínusszal ért a bójához.

A hajóosztályok közti különbséget jól mutatja, hogy a legjobb hagyományos felépítésű, egytestű hajó, az olimpiai ezüstérmes Berecz Zsombor irányította 69F a 12. helyen érkezett Siófokhoz 2.28:19-es „menetidővel”.

Miközben az északkeleti csücsökben enyhülni kezdett a légmozgás – a kenesei átfutóig 83 hajó ért el az első két órában –, addig a déli partszakaszon 30-35 kilométer/óra feletti szélről érkezett hír. Mindez tovább repítette a Fifty-Fiftyt.

A 9 órai rajtra kilátogató érdeklődők közül szép számmal maradtak a sétány környékén a délelőtti órákra is. A kikötő melletti részen amolyan megkésett majálishangulat alakult ki a kitelepült cégek sátrai és néhány óriáskivetítő között cikázó gyerekekkel. Pár száz méterre pedig maketthajók „mímelték” a nagy vitorlások viadalát. Sok idő azonban nem jutott az egyéb programokra. A Fifty-Fifty nem hagyott rájuk…

Ugyan még csak fél egy volt, de a Tagore sétányon már nem is azt találgatták, ki nyerheti a versenyt, sokkal inkább azt, Józsáék vajon megdöntik-e a 2014-ben hajózott 7 óra 13 perc és 57 másodperces rekordjukat.

Alig több mint ötórányi verseny után már Keszthelynél járt a katamarán, úgy, hogy a közvetlen üldözőknek már legalább félórás lemaradásuk jött össze. Siófokot is csak alig 70 hajó érte el a több mint 500-ból! Az RSM-től eközben nemhogy a történelmi triplázás került pikk-pakk messze, de Vándor Róberték ezen a ponton már a dobogóban sem lehettek biztosak, a Siófok utáni szakaszból ugyanis jóval nagyobb átlagsebességgel keveredett ki a Kaáli, amely Révfülöpnél egy kilométeres fórban volt hozzájuk képest.

Az élen haladó Fifty-Fiftyt a hátszél is segítette a keszthelyi kanyar után, míg a riválisok hiába küzdöttek, nemhogy szűkült volna köztük az olló, még jobban leszakadtak. Az éllovas és az üldözők Szigligetnél találkozhattak egymással – miközben elhaladtak az ellenkező irányba –, ami aligha volt lélekemelő pillanat akár a Kaáli, akár az RSM és a vele fej fej mellett haladó Ribstory legénységének. 

Tényleg az idő tűnt az 5050-es vitorlaszámú hajó egyetlen riválisának. Ám amikor már elhitte volna az ember, hogy a csaknem hibátlan munkát végző legénység valóban megdöntheti a nyolc éve élő csúcsát, a szél a visszaúton Balatonszepezd magasságában járó katamarán környékén – és az egész északi szakaszon – valamelyest alábbhagyott.  

A Kaáli valamivel 15 óra előtt hagyta el a keszthelyi bóját, egyre magabiztosabb előnyt kihajózva a 2. helyen. Mögöttük feltorlódott az élmezőny, hirtelen már négyen-öten is harcban álltak a dobogó harmadik fokáért, amit pillanatnyilag Behek Istvánék (Ribstory) érezhettek magukénak. Bár Vándorék előzetesen azzal számoltak, hogy a Keszthely előtti és utáni szakasz feküdhet majd nekik, a címvédő mindössze 6. helyen ért a nyugati fordulóhoz. S ott küzdött percekre, néhol csak másodpercekre egymástól a 2019-es győztes Audax Django, a Prospex-Delta, és a Process Solutions is. Utóbbi fedélzetén a Kékszalag rekordgyőztesével, Litkey Farkassal.

Tizenhat óra előtt nem sokkal ismét megszólalt a helyszíni műsorközlő mikrofonja, hogy a világba kürtölje a részeredmények és helyadatok alapján már sejthető végkifejletet: a Tihanyi-félsziget mögül pillanatokon belül kibukkan a Fifty-Fifty, és onnantól a hajón végrehajtott minden mozdulat óriási súllyal esik latba, összejön-e a rekord vagy sem. A reggel látott tarajos hullámoknak immár nyoma sem volt, és a jóval 20 csomó feletti sebességről sem álmodhattak a résztvevők. De, ha volt hajó a mezőnyben, amely még meg tudta egyáltalán közelíteni, hát épp az süvített Füred felé.

A másodpercek vészesen fogytak – igaz, a métereket is falta a láthatáron egyre nagyobbá váló, a verseny előtt három nappal elkészült fekete-szürke katamarán. 

Az új rekord végül összejött: Józsa Mártonék 7 óra 13 perc 21 másodperc alatt teljesítették a majd' 155 kilométeres távot!

Amikor a győztes hajó beért, még csupán 11 olyan vitorlás volt, amely egyáltalán túljutott a mezőnyből a keszthelyi bóján – 11-ként a Cofidis volt az utolsó ilyen (6 óra 42 perc 36 másodperc). A 12. helyezett részidővel érkező Poplart hét perccel később ért Keszthelyre, mint a Fifty-Fifty a célba... 

A második helyet a Team Kaáli, a harmadikat a nagyot hajrázó Prospex-Delta szerezte meg. 

(Borítókép:  Szollár Zsófi / Index)