Mi jár most a fejében?

Nagyon mérges vagyok. Az én szememben Sanyi megnyerte ezt az ezret. Nálam ő az olimpiai bajnok, de sajnos az én véleményem nem sokat nyom a latban – mondta az Indexnek egy szuszra Knoch Viktor, a phjongcshangi olimpia bajnoka pár perccel a short track pekingi 1000 méteres döntője után, amelyben a jégen győztes Liu Shaolin Sándort erősen vitatható körülmények között kizárták a versenyből, így megfosztották olimpiai bajnoki címétől.

Próbáljuk meg tárgyilagosan, az érzelmeket félretéve elemezni az 1000 méteres döntő célegyenesében történteket. Még ha, tudom, ez lehetetlen is.

Ne feledkezzünk meg arról, hogy ez egy újrafutott ezerméteres döntő volt, holtfáradt versenyzőkkel. Zsen Ce-vej és Sanyi is – de a többiek is –, ahogy mi mondani szoktuk, a seggén vette a levegőt. Előtte ugyanis egyszer már lefutották a táv több mint felét. Olyan köridőket jöttek, mint egy középszerű, nem olimpikon koris. Borzasztó lassú volt a tempó, fáradtak voltak a fiúk. Mind Sanyi, mind Zsen Ce-vej fogcsikorgatva kúszott szinte a célvonal felé, Sanyi tolta vissza a kínait, a kínai meg megpróbálta két kézzel áthúzni magát Sanyin. Innentől kezdve vagy mind a kettőt kizárják, vagy azt mondják, hogy osztott felelősség, és egyiket sem zárják ki, és a pályán született eredményt szentesítik. De ilyen nincs, hogy csak az egyiküket zárják ki, és az Sanyi legyen. 

Hát a vak is látta, hogy a kínai lerántotta Sanyit a cél előtt. Vagy…?

Igen, ez történt. Ez így nem fair. 

Kritikus hangok szerint a short track versenyein végig úgy tűnik, hogy a zsűri a hazaiakat segíti.

Igen, az eredmények ezt mutatják. Hogy mást ne mondjak, a vegyes váltóban úgy kerültek döntőbe, hogy az elődöntőben két csapatot kizártak előlük, és ami a legszebb az egészben, a kínai staféta egyszer nem is váltott.

Micsoda?!

Igazából tizennégy kört ment a váltójuk, mert nem adták át a váltást. És ezt elnézték nekik.

Mindegy, most már muszáj továbblépni, hátravan még az 500 és az 1500 méter.

Az 500 méter a legigazságosabb verseny, azt sokkal könnyebb tisztán megnyerni. Most az ezres döntőben összehozták a három kínait, egy ilyen falat szinte lehetetlen áttörni. Ötszázon szerintem Sanyi végig vezetve megnyeri valamennyi futamát, ott nem lehet bekavarni. Ott a kínaiak nem tudnak mit csinálni. Ott nincs taktika, ott nem tudják azt csinálni, hogy valakit ráállítanak Sanyira vagy Ádóra. Ott jobban érvényesül a tudás. 

És ezerötszázon?

Az már jóval nehezebb, ott lehet variálni, trükközni, ott van közben egy lassabb szakasz is. 

Akárhogy is, van már két bronzérmünk, ami nem olyan rossz, sőt. Félre ne értse, nem akarom Ádó érdemeit csökkenteni, de negyedikként ért célba, három másodperccel lemaradva, és mégis olimpiai bronzérmes lett. Sanyi meg a jégen győzött, és mégis hoppon maradt. Fura sport ez a short track…

Tény, hogy Ádó abban a pillanatban, amikor áthaladt a célvonalon, még nem tudta, hogy érmes lett. Ha Ádó nagy csatában harmadikként halad át a célvonalon, nyilván örül a bronznak. Így nem biztos, egy kis időnek el kell telnie, mire feldolgozza. Igen, ez egy ilyen sportág, de mindig is ilyen volt. Ez a szépsége és a csúfsága egyszerre.

(Borítókép: Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor a férfi rövidpályás gyorskorcsolyázók 1000 méteres versenyének döntőjében a Fővárosi Fedett Stadionban a pekingi téli olimpián 2022. február 7-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)