Magyarország kiszáll a 2024-es női kézilabda-Európa-bajnokság rendezéséből, miközben fontos állami tisztviselők az olimpiarendezésről álmodoznak. Miért hasznos, hogyan érheti meg egy megasportesemény rendezése? Kell egyáltalán olimpiáról beszélni itthon? Ennek próbáltunk utánajárni.
Két hete jelentette be Kocsis Máté, a Magyar Kézilabda-szövetség elnöke, majd Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter megerősítette: Magyarország a magas költségek miatt valószínűleg visszalép a 2024-es női kézilabda-Európa-bajnokság rendezésétől, amelynek Svájccal és Ausztriával közösen lettünk volna a társházigazdái. Ugyanakkor az Európai Kézilabda-szövetség (EHF) felé még semmilyen hivatalos ügyintézés nem indult ez ügyben.
Később Dénes Ferenc sportközgazdász véleménycikkében Kocsis Máté „a kézilabda-Eb ezekben az időkben luxuscikk” kijelentésére reagált az Indexen. Ezúttal arra keressük a választ Vincze Dávid sportmenedzser és Szabados Gábor sportközgazdász segítségével, hogy milyen érvek szólnak egy megasportesemény rendezése ellen és mellett a XXI. században, és a hazánkban rendezett eseményeket hogyan értékelhetjük utólag.
Szabados Gábor szerint fontos megjegyezni, hogy 2010-től a világgazdaságban egy eddig soha nem látott konjunktúra ment végbe. Persze lehetett sejteni, hogy ez nem tart örökké, de senki sem számított ilyen erős reccsenésre, hogy kitör egy világjárvány, majd egy háború Európa területén. Minden megasporteseményt, amit Magyarország elvállalt, a fellendülés alatt vállalta el – kivéve a 2022-es vizes világbajnokságot, amit 2022 februárjában jelentettek be, mert Fukuoka jelezte, hogy a koronavírus-járvány miatt nem tudják megtartani az eseményt.
Azt viszont mindenki tapasztalhatja, hogy valóban nagyon megdrágult a sportélet a jelenlegi gazdasági hatások miatt. Az uszodák kénytelenek bezárni, mert több száz millió forinttal növekednek az üzemeltetési költségeik, NB I-es futballcsapatok tettek lakatot a stadionjaikra, másodosztályú klubok kérelmezték, hogy ne kelljen villanyfénynél játszaniuk, és két harmadosztályú focicsapat is visszalépett menet közben a bajnokságtól. Akár a szabadidős, akár a profi sport terén számtalan példát lehetne most hozni, amely jellemzi a jelenleg tomboló pusztítást.
Egyes forrásaink szerint a 2024-es női kézilabda-Európa-bajnokság rendezése nagyjából egymilliárd forintba került volna mindennel együtt (mások szerint legalább 3 milliárd), ami valljuk be, állami szinten nem olyan sok pénz. Mivel 2022-ben hazánkban rendezték a férfi kézi-Eb-t, a helyszínek gyakorlatilag készen állnak, infrastrukturális beruházásra nincs szükség. Szabados Gábor azt mondta, egyértelműen látszik, a 2022-es országgyűlési választások óta teljesen más stratégiát alkalmaz a kormány a sporteseményekkel kapcsolatban.
A szakember szerint aZ ÚJ KORMÁNY TELJESEN SZEMBEMEGY A KORÁBBI „a PÉNZ NEM SZÁMÍT” ELVVEL, ÉS JÓVAL KÖLTSÉGHATÉKONYABBAN SZERETNE KÖLTENI.
A sportközgazdász úgy látja, egyértelműen egy nagyon rövid távú, talán népszerűséget is kereső döntés született ezzel, hogy jeleztük, valószínűleg kiszállunk az Eb-rendezésből. Szabados és Vincze egyetértettek abban, hogy annak fényében, hogy a szabadidős- és utánpótlássport mennyire megsínyli a jelenlegi állapotokat – és ki tudja, hogy 2024-ben mi lesz –, racionális döntésnek is nevezhető, amiről Kocsis Máté beszélt. Hiszen abba is bele kell gondolnunk, hogy miért rendezzünk egy ilyen eseményt, amikor alig tudjuk fenntartani a sportközpontokat, a szabadidős- és utánpótlássport lehetőségei pedig folyamatosan visszaszorulnak a pénzhiány miatt. Ez az egymilliárd forint pedig sokat számít.
Tavaly májusban a Magyar Jégkorongszövetség bejelentette, hogy visszavonja a szlovénokkal közösen benyújtott pályázatát a 2023-as A csoportos világbajnokság megrendezésére. A hazai hoki történelmi mérföldköve lett volna egy budapesti elit vébé, amelyen ráadásul a magyarok a világ legjobbjai ellen bizonyíthattak volna hazai pályán, telt ház előtt, a szükséges épületek pedig akkor is álltak, nem kellett volna komoly költségekbe vernie magát az államnak.
Talán ez volt az első jele annak, hogy elzárják a pénzcsapot, mások pedig valamilyen személyes ellentétre gyanakodtak. Közben megrendeztük a vizes vb-t, és az 2023-as atlétikai világbajnokságra is javában zajlott az építkezés – ez utóbbiból viszont már akkor is késő lett volna kiszállni. A világjárvány, majd a háború kitörése miatt pedig a kormány már 2021 végén is több beruházást befagyasztott vagy visszavont, 2022 szeptemberében pedig 2100 milliárd forintot spórolt azzal, hogy 284 beruházást elhalasztott.
Szabados Gábor sportközgazdász szerint a legfontosabb, hogy egy megasportesemény megtérülését nehéz megítélni. Leginkább azért, mert ha kizárólag az anyagi vonzatára vagyunk kíváncsiak, gyakorlatilag minden nagy sportesemény veszteséges, ha a jegyeladásból és a szponzori pénzekből származó pénzből kivonjuk az elköltött összeget. Ez különösen igaz akkor, ha építkezni is kell egy esemény miatt, legyen szó valamilyen sportlétesítményről vagy egy úthálózati fejlesztésről. Ezért egy sportesemény társadalmi hasznosságát hosszú távon érdemes vizsgálni.
Nem érdemes pénzügyi nyereségről beszélni, mert sok minden nehezen számszerűsíthető. Érdemesebb a hasznosságot vizsgálni. Milyen gazdasági hatásai vannak egy eseménynek, használható-e a létrehozott infrastruktúra, jót tett-e az ország megítélésének külföldön és belföldön egyaránt, pozitívan hatott-e a belső társadalmi változásokra. Ha ezekre igen a választ, akkor kijelenthetjük, hogy az eseményt valószínűleg megérte megrendezni
– világított rá a rendezés aspektusaira Szabados Gábor.
Vincze Dávid sportmenedzser megjegyezte, ha a labdarúgó-világbajnokságok történetét nézzük, mindössze két focivébé volt profitábilis: az egyik az 1986-os mexikói, a másik a 2018-as orosz rendezés, mert egyiknél sem kellett komoly infrastrukturális beruházásokat végrehajtani.
A szakember szerint ha csak úgy vizsgáljuk a közelgő atlétikai vébét, hogy visszahozza-e a közeljövőben a jelenleg közel 250 milliárd forintból épülő stadion a költségeket, a válasz egyértelműen nem. Vincze szerint erre hosszú távú befektetésként kell tekinteni.
Nagyságrendileg 200 országból fognak ideérkezni versenyzők, több mint 2000 sportolót várnak erre az eseményre. Budapesten számítani lehet egy masszív, külföldi turistákból álló csoport érkezésére. Nem feltétlenül a világ legtávolabbi pontjáról fog ideérkezni a nézők többsége, de a régióból azért nem olyan nagy távolság elutazni Budapestre, hogy valaki megnézhesse a világ harmadik legnagyobb sporteseményét, és élőben láthassa ezeket az atlétákat. Én azt gondolom, hogy jelentős számú külföldi turista fog érkezni
– vázolta a közeljövő terveit a sportmenedzser. Ezek a turisták pedig amellett, hogy itt költenek, hírét viszik az országnak, országimázst építő kampányként is tekinthető egy-egy sportesemény. A költői kérdés azonban az, hogy van-e költséghatékonyabb módja az országimázs építésének.
Szabados Gábor szerint a 2022-es Giro d'Italia magyarországi szakaszai az elmúlt évek legjobb rendezése volt. Viszonylag olcsón kijött – nagyjából 8 milliárd forintba került a rendezés –, nem kellett sokat építkezni hozzá, viszont óriási médiaértéke volt. Hiszen a tévénézők nem egy stadiont vagy egy uszodát bámultak, hanem szinte egy turisztikai filmet. Emellett tömve voltak az utak, Budapesten és vidéken egyaránt sokan mentek szurkolni a versenyzőknek, egy jó program volt ez az embereknek. Plusz egy ilyen eseménynek fontos szerepe, hogy az embereket motiválja a rendszeres testmozgásra. Mivel Magyarország élen jár Európában az elhízásban, a felnőtt lakosság közel 60 százaléka túlsúlyos, fontos erről is beszélni.
A 2017-es vizes világbajnokság megrendezése is jól sült el Vincze Dávid értékelésében. Bár nagyjából 130 milliárd forintba került, megépült egy új uszoda, komoly tereprendezés volt a Duna Aréna környékén és a Margit-szigeten, amit a budapestiek azóta is kihasználnak. Szabados szerint az kicsit sántít, hogy az új uszodában kevés a lakossági sáv (a honlapon heti szinten írják, melyik medence mikor vehető igénybe az egyszerű halandóknak), de alapvetően ez hasznos beruházás volt. Ráadásul 2022 nyarán 31 milliárdból rendeztünk ismét vizes vb-t (fapadosabb kiadásban), de beugróként remekül sikerült az esemény.
Ami a 2017-es vizes világbajnokság miatt rossz szájízt válthatott ki az emberekből, az a pénzügyi transzparencia teljes hiánya volt.
Szabados szerint ezen mindenképp változtatni kell, hiszen teljesen érthető, hogy az embereknek nem tetszik, ha szinte naponta növekszik egy uszodának az építési költsége. A szakember szerint minden eseménnyel kapcsolatban növelhetné a bizalmat, ha nem próbálnák titkolni a költségeket, mert utólag úgyis kiderül minden. Hiszen így mindenkinek az juthat az eszébe, hogy azért ilyen drágák ezek a projektek, mert sokat ki tudnak belőle lopni – a vizes vb körül pedig hemzsegtek a gyanús közbeszerzések.
A sportközgazdászban a közelgő, 2023-as atlétikai világbajnokság viszont komoly kérdéseket gerjeszt.
Nehezen látom azt, hogy ezt az infrastruktúrát hogyan tudnánk használni a jövőben. Mert oké, hogy a 40 ezres stadiont visszabontjuk 15 ezresre, de azzal mit fogunk kezdeni? Ez a projekt is csak akkor lesz hasznos, ha tényleg ki tudjuk használni, ehhez pedig az kell, hogy a terveknek megfelelően az új atlétikai stadion és környéke a szabadidősportoknak legyen egy fontos központja. Csak hát marad egy 15 ezer fős stadion, ami itthon soha nem fog megtelni, elég csak a Gyulai Memorial példáját nézni, arra is jó, ha ki megy 2-3 ezer ember. Hacsak nem egy focicsapat itt játssza a meccseit, de hát futballstadionból már van elég
– taglalta aggályait Szabados Gábor.
Szintén érdemes lehet elgondolkodni az atlétikai stadion elhelyezkedésén, de ezt is több nézőpontból vizsgálhatjuk. Az egyik álláspont az, hogy Budapest egyik legértékesebb területére húzzák fel az létesítményt, mely nyilván pazarul mutat majd a televíziós közvetítésben, de kérdés, hogy megérte-e ezért feláldozni a Duna partjának azon részét. Hiszen átellenben, a Kopaszi-gát környékén hirtelen kinőtt a földből egy lakótelep, amely szépen lassan kezd megtelni élettel. A jövőben pedig lehet, hogy úgy fogunk visszatekinteni a Nemzeti Atlétikai Központra, hogy valami sokkal jobb is épülhetett volna ezen a helyen.
A másik oldalról viszont jogos az az érv is, hogy a stadion előtt ez a terület gyakorlatilag parlagon állt, és egy ilyen stadionnal lehet igazán hasznosítani a környéket, amit majd a 2023-as vébé után valóban hasznosítani tudnak a budapestiek. Hogy melyik narratíva áll közelebb a valósághoz, majd az idő fogja megválaszolni. Vincze Dávid szerint azonban nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ezzel az atlétikai stadionnal adott a lehetőség arra, hogy Budapest a későbbiekben más, hasonló kaliberű eseményeket rendezhessen.
Jó kérdés, hogy mit gondolunk drágának abban az esetben, ha a büszkeség vagy az identitás erősítését nézzük. Gyakran hangzik el itthon, hogy miért öl ennyi pénzt a futballba az állam. Szabados azt mondja, erre jó válasz lehet az, ami 2016-ban, a franciaországi labdarúgó-Európa-bajnokság alatt történt itthon.
Megvertük az osztrákokat a nyitómeccsen, és az emberek utána az utcán ünnepeltek. Teljesen spontán módon alakult az egész, megállították a villamost, énekelve vonultak. Gyakorlatilag egy olyan népünnepély volt, amire az 1956-os forradalom óta nem volt példa az országban, hogy az emberek ilyen extázisban vonultak az utcán. Ennek óriási közösségépítő, identitásképző, feelgood-factor hatása van, erre pedig csak a sport, azon belül is a labdarúgás képes
– elevenítette fel az eseményeket a sportközgazdász. Hozzátette: ezt ettől még lehet különbözőképpen ítélni. Van, aki szerint az ilyen élmények minden pénzt megérnek, mások szerint egyáltalán nem. Éppen ezért, mivel egy szubjektív dolog az ilyen események megítélése, és széles skálán mozog, nehéz erről beszélni, ám a szakember úgy látja, mindenképp érdemes a sportba fektetni, csak az arányokat kell átgondolni. Szabados szerint azt sem árt átgondolni, hogy a kormányzás nem olyan egyszerű, hogy ha nincs stadion, akkor lesz vécépapír a kórházban.
Gondolhatnánk azt is, hogy amíg nem tökéletes az oktatási vagy az egészségügyi rendszer, akkor addig nem költünk semmi másra. De ez nem így működik. Kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, hogy akkor is elmész moziba, ha otthon nincs tökéletesre festve a lakás, nem? Nagyon sokféle megközelítése van ennek
– mondta Szabados Gábor.
Vincze Dávid szerint egy megépült sportlétesítménynél nem érdemes azzal számolni, hogy visszahozza-e az építési költséget, legfeljebb csak nagyon hosszú távon. Amit viszont fontos figyelni, az a kihasználás és a profitábilis üzemeltetés. A sportmenedzser fontosnak tartja leszögezni, egy stadiont vagy arénát üzemeltetni nemcsak arról szól, hogy egy csapat ott játssza le a meccseit, hanem a szabad kapacitásokat is le kell kötni. Konferenciának, koncerteknek, különböző rendezvények adhat otthont egy ilyen létesítmény. Törekedni kell arra, hogy maximalizálják a kihasználtságát egy ilyen épületnek.
A sportközgazdász úgy gondolja, ebből a szempontból még nem tökéletes a helyzet. Szerinte a 190 milliárdból épülő új Puskás Arénára abszolút szükség volt, egyrészt a labdarúgó-Eb miatt, másrészt a régi Népstadion vállalhatatlan állapotban volt, a válogatottnak pedig kellett egy új otthon. A magyar válogatott meccsei pedig telt házzal mennek, ám a stadion kihasználásán még javítani kell. A létesítményben a válogatott meccsein kívül eddig egy Red Hot Chili Peppers-koncert és egy vallásos esemény volt, illetve konferenciákat is rendeztek – bár ez utóbbihoz nem szükséges egy ekkora komplexum.
A Puskást egyértelműen jobban ki kell használni, a potenciál megvan rá, de a létező legrosszabbkor sikerült átadni a stadiont. Először a járvány, aztán a válság, nyilvánvalóan jobban meg kell tölteni, úgy, mint a régi Népstadiont, ahol folyamatosan koncertek voltak. Az látszik, hogy a kínálat nagyon megnőtt, egymás szomszédságában szinte ott van a Budapest Sportaréna, az MVM Dome és a Groupama Aréna is, ez nagy kínálatnövekedés rövid időn belül. Ha ennek most az a vége, hogy túlkínálat van, és a fenti épületek közül valamelyiket nem tudjuk jól kihasználni, és üresen áll, mert egymástól veszik el az eseményeket, az nem jó
– fejtette ki véleményét a sportközgazdász.
Nagyon remélem, hogy amikor ezek a tervek megszülettek, ez bele volt kalkulálva, és a kínálathoz igazították, hogy három ilyen létesítmény itt legyen egymás közelében. Remélem, hogy a szerencsétlen gazdasági helyzet miatt látjuk, hogy nincs rendesen kihasználva. Ha 5-6 év múlva is ugyanaz lesz, hogy egymástól veszik el az eseményeket ezek a létesítmények, és bármelyik is hosszabb távon üresen áll, akkor ez nagyon el lett számolva
– taglalta Szabados Gábor.
Szijjártó Péter és Fürjes Balázs arról beszéltek, hogy Budapest most még inkább alkalmasabb egy olimpia megrendezésére, mint 2017-ben volt.
Vincze Dávid elmondta, hogy abból a szempontból tényleg alkalmasabb Budapest a rendezésre, hogy az elmúlt években megépült sportlétesítmények egy esetleges olimpiát is ki tudnának szolgálni, és ezeket mindenképp meg kellett volna építeni akkor, ha olimpiát szeretnénk rendezni. Az viszont más kérdés, hogy ezeken felül mekkora költségvonzata lenne az ötkarikás játékok megrendezésének.
Valóban, a 2024-es budapesti olimpiáról szóló több mint 1300 oldalas tanulmányban, amit a PwC készített 2015-ben, több komplexum is szerepel, amely közben megépült. Azonban ha eszünkbe jut például a 2017-es vizes világbajnokság költségeinek kilövése, könnyen égnek állhat a hajunk.
Például a játékok központját biztosító atlétikai stadion építését akkor 120 milliárd forintra számolták, ehhez képest jelenleg a duplájánál jár. A Puskás Arénát 109 milliárdra becsülték, végül is csak a nullás és a kilences számjegyet kell felcserélnünk, hogy megkapjuk a 190 milliárdos valódi költséget. Emellett több olyan sportlétesítmény szerepelt a tanulmányban, amely olimpia híján nem épült meg, viszont közben 110 milliárdból felhúzták az MVM Dome-ot, amely egyáltalán nem szerepelt a tervekben.
Az igazi kiadást persze nem a 449 milliárd forintra számolt sportkomplexumok építése jelentette volna, hanem az olimpiai falu, a médiafalu, a technikai falu és a médiaközpont, amelyeket papíron 642 milliárdra saccoltak. Igaz, ezeket az épületeket utólag a tanulmány készítői szerint nagyjából 300 milliárdért értékesíteni is lehetne, gondolkodhatnánk bérlakásprogramban vagy egy diákváros jellegű koncepcióban.
Hogy milyen hatással lehet egy esetleges recesszió, a gazdasági válság és az elszabaduló infláció egy olimpia tervezett költségvetésére, remekül illusztrálják a 2012-es londoni játékok. A 2,8 milliárd fontra saccolt költségek helyett 13 milliárd font fölött állt meg a rendezés ára. Azt se felejtsük el, hogy Görögország máig nyögi a 2004-es olimpia megrendezésének következményeit...
(Borítókép: Magyarország–Portugália-mérkőzés a Puskás Arénában az UEFA Euro 2020 Európa-bajnokság F csoportjában 2021. június 15-én Budapesten. Fotó: Balogh László / Getty Images)