Gareth Bale sportágváltása kapcsán kicsit kitekintettünk a több játékban is jeleskedő korábbi klasszisokra, kinek milyen sikerrel jött össze a váltás, mennyire lett sikeres az új területén.
Mint ismert, a Real Madriddal öt Bajnokok Ligáját nyerő walesi szélső nemrégiben jelentette be, hogy visszavonul a labdarúgástól, a katari világbajnokságon még gólt is szerző futballista pedig már azt is tudatta, hogy golfversenyen áll rajthoz.
Lássuk, mire mentek a sportági kiválóságok új területükön!
Az 1942-ben született Bob Hayes az egyetlen sportoló, aki olimpiai aranyat és Super Bowlt is nyert. Az 1964-es tokiói játékokon 100 méteres síkfutásban és 4×100 méteres váltóban is a dobogó legfelső fokára állhatott, majd az 1965-ös NFL-idényben a profi amerikai futballisták között is bemutatkozott, remekül: első három idényében egyaránt beválasztották a sportág gálamérkőzésére, kétszer volt helye az év álomcsapatában, 1972 januárjában pedig bajnok lett a Dallas Cowboyszal.
Jim Thorpe-nak ez azért nem jöhetett össze, mert ő még a Super Bowl-éra előtt élt. Az 1887-es születésű kiválóság az 1912-es stockholmi olimpián ötpróbában és tízpróbában is aranyérmes lett, V. Gusztáv svéd király egyszerűen csak a világ legjobb sportolójának nevezte. Amibe belekezdett, sikeres volt, remekléséről bővebben itt emlékeztünk meg.
Deion Sanders ugyancsak multitalentum volt, az egyetemen amerikai futballban, baseballban és az atlétikai pályákon is remekelt, az NFL-ben kétszeres Super Bowl-győztes lett, nyolcszor szavazták be a Pro Bowlra. Nem csak amerikai futballistaként vált ugyanakkor profivá, hiszen az MLB-ben is lehúzott kilenc idényt, az Atlanta Bravesszel pedig 1992-ben a World Seriesben is részt vett – ő az egyetlen, aki mindkét ligában nagydöntős volt!
Bo Jackson neve azoknak is ismerős lehet, akik a tengerentúli majorsportágakat nem követik, viszont szeretik a Family Guy című sorozatot, Peter őt irányítva verhetetlenné vált. A főiskolai „halhatatlan” atléta máig az egyetlen játékos, akit az NFL-ben és az MLB-ben is beválasztottak a sportág gálameccsére.
Maradjunk még egy kicsit Amerikában, de váltsunk a labdapattogtatásra! Ha a történelem legjobb kosarasát akarjuk megválasztani, a vitában jó eséllyel az elsők között jön elő Michael Jordan és Wilt Chamberlain neve is – jó okkal. Pedig alakulhatott volna akár máshogy is a pályafutásuk.
Jordan három bajnoki címet szerzett egymás után a Chicago Bullsszal, amikor apjának tett ígéretét valóra váltva a baseballal is megpróbálkozott, kevés sikerrel – visszatérése után viszont nyert még három gyűrűt.
Hozzá hasonlóan Chamberlain is 30,1 pontos átlagot tudott felmutatni karrierje során, amivel holtversenyben vezetik az örökranglistát. A legendás center – aki 100 pontjával minden idők legjobb egymeccses teljesítményével bír – ugyancsak jól értett más sportágakhoz is, nevezték őt röplabdatorna legjobb játékosának, atlétikai pályákon, távol- és magasugrásban is jeleskedett, de az ökölvívás, a labdarúgás és az amerikai futball sem állt tőle távol.
Tim Duncannek sem kell elbújnia mellettük, ötszörös NBA-bajnokként vonult vissza 2016-ban, miután 1997-ben 1/1-esként elvitte őt karrierje egyetlen csapata, a San Antonio Spurs. Az 1976-os születésű sportoló ugyanakkor az amerikai Virgin-szigeteken úszóként is próbálkozott, hogy kijusson az 1992-es olimpiára (nővére, Tricia az 1988-as szöuli játékokra ki is jutott!), mielőtt a Hugo hurrikán elsöpörte városa egyetlen olimpiai szabványoknak megfelelő medencéjét. A nagy tehetségként feltűnő Timnek így az óceánban kellett készülnie, a cápáktól való félelme viszont letörte lelkesedését, és végül a kosárpályákon kötött ki. Az olimpiára így is kijutott, pechére 1992 óta egyedül 2004-ben (amikor ő játszhatott) nem lett aranyérmes a Team USA.
Olimpiai bajnok volt, magyar válogatott futballista lett, épületeket tervezett
Maradjunk kicsit a víznél! A Guttmann Arnold néven született Hajós Alfréd neve alighanem mindenkinek ismerősen cseng, ha másért nem is, azért, mert az ő nevét viseli a margitszigeti uszoda. Persze azt is jó eséllyel tudja szinte mindenki, hogy 1896-ban ő volt Magyarország első olimpiai bajnoka, ráadásul két aranyat is nyert, 100 méteren és 1200 méteren sem volt nála gyorsabb úszó.
A napra pontosan 145 évvel ezelőtt, 1878. február 1-jén született Hajós atletizált is, labdarúgóként bajnok lett a BTC-vel, bemutatkozhatott a magyar válogatottban, amelynek volt szövetségi kapitánya is, de ténykedett játékvezetőként is. Nem csupán a sportpályákon alkotott maradandót, hiszen számos nevezetes épületet ő tervezett építészmérnökként, mint például a debreceni Aranybika szálló, az immár az ő nevét viselő Nemzeti Sportuszoda, a Millenáris Sportpálya vagy éppen a Weidlich-palota.
Johnny Weissmullert sem nagyon kell bemutatni, a Weissmüller János néven Szabadfalván született amerikai olimpikon úszó öt ötkarikás aranyérme mellett vízilabdában is szerzett egy medáliát, 1924-ben, Párizsban bronzot nyert az amerikai csapattal.
Az első úszó volt, aki egy percen belül úszta le a 100 métert, karrierje során 67 világrekordot állított fel.
Később filmsztárként szerzett hírnevet, ő formálta meg Tarzant, a majomembert, ami után még 11 folytatásban és megannyi más filmben szerepelt.
Kicsit hasonlít a helyzete Carlo Pedersoliéhoz, aki első olaszként fért be egy perc alá, vett részt olimpián, és nyert olasz bajnoki címet a Lazio vízilabdacsapatával – mielőtt Bud Spencerként világhírű színész lett.
Eddig 139 sportoló vett részt nyári és téli olimpián is, közülük pedig hatan mondhatják(/ták) el magukról, hogy mindkettőn érmesek lettek, és ketten azt, hogy mindkét viadalon szereztek aranyérmet.
Eddie Eagan 1920-ban ökölvívóként bizonyult a legjobbnak félnehézsúlyban, tizenkét évre rá pedig az amerikai bobcsapat tagjaként ért fel a csúcsra.
Gillis Grafström az egyetlen, aki egyéni versenyzőként tudott télen és nyáron is nyerni, de nála is van egy kis csillagos megjegyzés, hiszen a svéd műkorcsolyázó 1920-ban még az antwerpeni nyári játékok keretén belül nyert a jeges sportágban, 1924-ben és 1928-ban viszont már a téli olimpián kapott helyet a sportága.
A kanadai Clara Hughesnak ez nem jött össze, de az 1996-os olimpián kerékpárosként két bronzot szerző kiválóság büszkélkedhet egyedül azzal, hogy mindkét játékon legalább két medáliát gyűjtött. A 2006-os torinói téli viadalon női 5000 méteres gyorskorcsolyában az arany is meglett már neki, ugyanebben a versenyszámban 2002-ben és 2010-ben is bronzot szerzett, ahogyan Torinóban üldözéses csapatversenyben is a dobogó harmadik helyére állhatott fel.
Hozzunk ide gyorsan egy magyar vonatkozást is azért, a 24 éves Jászapáti Petra a tavalyi pekingi téli olimpián vegyes váltóban rövidpályás gyorskorcsolyában bronzérmet szerzett, 2020-ban pályakerékpáros országos bajnoki címeket szerzett, 2022-ben pedig csapatsprintben Eb-hatodik lett.
Vissza a hőskorba, az 1871. szeptember 24-én született Charlotte „Lottie” Dod a wimbledoni teniszbajnokság történetének legfiatalabb női egyes bajnoka lett 1887-ben, 15 évesen, hogy aztán 1888-ban, 1891-ben, 1892-ben és 1893-ban is a csúcsra érjen.
A rakett mellett mással is ügyesen bánt, nyert golfbajnokságot, játszott az angol gyeplabda-válogatottban (amelyet segített megalakítani), és részt vett az 1908-as olimpián, ahol íjászaszatban ezüstérmet szerzett.
A sokak által csak kocsmasportnak tekintett dartsban is találunk azért olyan versenyzőt, aki a nyilak dobálásán kívül máshol is ügyeskedett korábban, a 2021-es PDC-világbajnok Gerwyn Price rögbijátékosként indította sportolói pályafutását, részt vett a 2005-ös U21-es világbajnokságon is.
Hayley Wickenheiser igazi legenda a jégkorong világában, az 1998-as ezüstérme után négyszer lett olimpiai bajnok Kanadával, ő volt az első női játékos, aki nem kapusként teljes idejű profi alkalmazottként játszhatott férfiligában, nyert hét vb-aranyat, nem véletlenül választották be a „halhatatlanok” közé. A 2000-es nyári olimpián a kanadai softballválogatott tagjaként vett részt.
Teemu Selänne az 1988-as NHL-draft 10. választottjaként lett a Winnipeg Jets játékosa, majd erősítette az Anaheim Ducksot, a San Jose Sharks és a Colorado Avalanche együttesét is. A ligában szerzett 684 góljával finn rekorder, és összességében is a 12. helyen áll. Neki a válogatottal olimpián és vb-n is az ezüst volt a csúcs, 2007-ben az Anaheimmel viszont bajnok lett. Kétszer is részt vett a rali-világbajnokság finnországi futamán, 1997-ben a 33., 1998-bana 24. lett Teukka Salama álnéven.
Jöjjön még egy hőskori idol, Lionel Conacher 1925 és 1937 között játszott az NHL-ben, védőként 494 meccsen 185 kanadai pontot termelt, 1934-ben a Chicago Black Hawks, 1935-ben a Montreal Maroon színeiben nyert Stanley-kupát. Igazi szenvedélye viszont a futball volt, a kanadai ligában (CFL) tagja volt az 1921-ben Grey-kupát nyerő Toronto Argonautsnak, Carl Voss és Joe Miller mellett csak ő nyert bajnoki címet ebben a két sportágban. Ügyes volt még ezen kívül lacrosse-ban és baseballban is, de ökölvívóként és birkózóként is megállta a helyét.
Térjünk rá a cikkünk alapjául szolgáló labdarúgásra!
Lev Jasin forradalmasította a kapusposztot, nem véletlen, hogy máig ő az egyetlen, aki megkapta az Aranylabdát (1963-ban). A rendkívül atletikus, páratlan reflexekkel megáldott sportoló nemcsak a futballpályán, hanem jégkorongban és bandyban is jeleskedett, ugyancsak a kaput igyekezett megóvni a góloktól.
Modern kori megfelelőjének Petr Cech neve ugorhat be számunkra, hiszen a többször is Európa legjobb kapusának megválasztott játékos, aki a Chelsea-vel Bajnokok Ligáját és Európa-ligát is nyert, jelenleg hokikapusként ténykedik.
Hogy még néhány példát hozzunk a sportágból, a spanyol válogatott korábbi kapitánya, Luis Enrique Ironman-versenyen és maratonokon is állt rajthoz, a legendás Paolo Maldini teniszversenyen próbálkozott párosban, a Tottenhamet erősítő Ivan Perisic pedig horvát válogatott strandröplabdázó is volt.
Hogy Gareth Bale számára a golfban mi lehet a kifutás, az persze még a jövő zenéje.
(Borítókép: Jordan Brand via Getty Images)