Amikor Oroszország – Belaruszt maga mögött és mellett tudva – 2022. február 24-én lerohanta Ukrajnát, megváltozott a világ. Noha jelentőségében eltörpül az emberáldozatok, menekülni kényszerülők, otthonukat és családtagjaikat elvesztők száma mellett, de Vlagyimir Putyin döntése a sportra is óriási hatást gyakorolt. Összeállításunkban azt vettük sorra, hogy a világ különböző sportszervezetei hogyan reagáltak a konfliktusra, milyen büntetéseket szabtak ki és ezeket mennyire tartották be.
A „különleges hadművelet” időzítése aligha volt véletlen. Négy nappal korábban, 2022. február 20-án ért véget Pekingben a téli olimpia, Putyin pedig természetesen nem akart bármilyen árnyékot vetni honfitársai szereplésére, ezzel is nyilvánvalóvá tette, hogy számára mennyire fontos a sport. Ha ezt bárki összeesküvés-elméletnek véli, azok számára egy emlékeztető: 2014-ben az otthon, Szocsiban rendezett téli ötkarikás játékok záróceremóniájának napján történt meg a Krím félsziget végleges annektálása. Ez azonban a tavaly elkezdődött eseményekhez képest semekkora visszhangot nem váltott ki. Mást ne mondjunk, a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) nem vonta meg Oroszországtól a 2018-as világbajnokság rendezési jogát.
2022. február 24-én a világ még igyekezett magához térni az első sokktól, de néhány sportszervezet, mint például a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB), már aznap háborút elítélő nyilatkozatot adott ki.
Nem várattak sokat magukra a szankciók sem, négy nappal később a NOB javaslatot tett a tagszövetségeknek, hogy ne engedjék az orosz és belorusz sportolókat elindulni a különböző versenyeken. amennyiben viszont mégis nagyon muszáj, akkor csakis független színekben.
Az első visszhangos gyakorlati döntések között szerepelt, amikor március 3-án, egy nappal a téli paralimpia kezdete előtt a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság kitiltotta a két nemzet atlétáit a viadalról.
A FIFA és az Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) négy nappal a háború kirobbanása után, február 28-án szabta ki a büntetést. Előbbi ugyan nyitva hagyott egy kiskaput „független zászló” jeligére, de a katari világbajnokság pótselejtezőjére készülő (ahol az oroszok is érdekeltek voltak) lengyel, svéd és cseh szövetség totális bojkottal fenyegetett, úgyhogy Gianni Infantinónak be kellett adnia a derekát, és végül kizárta az orosz válogatottat.
Az UEFA is nehéz helyzetbe került, hiszen amíg az egyik kezével békéért és igazságért kalimpált, addig a másikat a Gazprom elé tartotta pénzért. Az orosz állami kézben lévő vállalat a Bajnokok Ligája egyik főszponzora, ami kulcsszerepet játszott abban, hogy a szervezet Szentpétervárnak ítélje oda a 2022-es BL-döntőt.
Aleksander Ceferinnek végül nem maradt választása, elvette a finálét Putyin szülővárosától, valamint kizárta a nemzetközi küzdelmekből az orosz és belorusz klubokat. sőt, a Gazprommal kötött 40 millió eurós megállapodást is felmondta.
Az Orosz Labdarúgó-szövetség és az érintett klubok a Nemzetközi Sportdöntőbíróságnál fellebbeztek a döntések ellen, de ezt a CAS júliusban elutasította.
A Gazprom egyébként nemcsak az UEFA-t veszítette el, mint partnert, hanem a Schalke 04 futballcsapatot is, amelynek addig főtámogatója volt. A német klub viszont az aktuális helyzetre hivatkozva azonnali hatállyal megszüntette az együttműködést.
A majdhogynem globális összefogás és szolidaritási kampány a sportban is felpörgette az eseményeket. Egyre-másra érkeztek a határozatok a sportági világszövetségektől az orosz és belorusz sportolókat és/vagy csapatokat érintő szankciókról. Március 11-én Thomas Bach, a NOB első embere ismét felhívást tett közzé, megerősítve korábbi mondandóját, miszerint semmilyen viadalt nem lenne szabad megrendezni a két agresszor állam területén, versenyzőiket pedig ki kell tiltani vagy maximum semleges színekben szabad engedélyt adni számukra a részvételre. A dolgok jelenlegi állása szerint a 2024-es párizsi olimpia is nélkülük kerülhet megrendezésre. Bár ez még képlékeny és manapság talán a legkényesebb sporttéma, de térjünk vissza a kronológiánkhoz.
Ekkorra már túl voltunk az első idevágó botrányon, március 6-án a dohai tornászvilágkupán az orosz Ivan Kuljak a háborús jelképpé váló Z-vel a ruháján lépett fel a dobogó harmadik fokára – pedig közvetlen mellette, a pódium legfelsőn az ukrán Ilja Kovtun állt…
Természetesen akadtak olyan orosz sportolók is, akik elítélték a háborút. Fjodor Szmolov, a Szpartak Moszkva és az orosz labdarúgó-válogatott alapembere már február 24-én közzétett egy posztot, amiben békéért kiáltott, másnap Andrej Rubljov egy győztes teniszmeccs után írta alá a kamerát azzal a szöveggel, hogy „No war please”.
Hasonló üzenetet közvetített Rubljov honfi- és sporttársa, Danyiil Medvegyev, aki pont a háború kirobbanásának napján vette át a világelsőséget a férfi teniszezők ranglistáján.
És bár a WTA, valamint az ATP sem hozott elmarasztaló döntést az érintett országok sportolóival kapcsolatban, a Roland Garros és a US Open szervezői csak független színekben engedték őket versenyezni, Wimbledonból viszont kitiltották az orosz és belorusz teniszezőket.
De nem csak ők kampányoltak a háború ellen: a legendás Garri Kaszparov márciusban őrült diktátornak nevezte Putyint, az észak-amerikai profi jégkorongligában (NHL) játszó Nyikita Zadorov pedig szintén a „különleges hadművelet” beszüntetését szorgalmazta.
Ha már jégkorong: Putyin kedvenc sportjának világszövetsége, az IIHF is kitiltotta az orosz, valamint a belorusz sportolókat a világeseményekről, többek között a 2022-es A csoportos világbajnokságról.
A mezőnyt az I/A-ból töltötték fel, ezt az alkalmat kihasználva pedig a magyar válogatott feljutóként végzett az erőviszonyokat tekintve felhígult divízióban, így idén ismét az elit-vb-n szállhat harcba, amit szintén orosz és belorusz válogatott nélkül rendeznek meg.
Putyin legfőbb washingtoni szövetségese, a Capitals legendás jégkorongozója, Alekszandr Ovecskin meglehetősen ködös nyilatkozatot adott a háború első óráiban, azóta viszont hallgat.
Az NHL sem vitte túlzásba a szankciókat, mindössze annyit helyezett kilátásba, hogy friss Stanley-kupa-győztes orosz játékosok nem vihetik haza a patinás serleget. Ez mindössze egy hokist érintett, a Colorado Avalanche szélsőjét, Valerij Nicsuskint. A nem túl kemény bánásmód több kiválóság zsebében is kinyitotta a bicskát. Közülük a leghangosabb a cseh Dominik Hásek, minden idők egyik legjobb kapusa, aki folyamatosan kritizálja Gary Bettmant, az NHL komisszárját és lépéseket sürget tőle.
És még mindig jégkorong: az ukrán válogatott a divízió I/B világbajnokságon volt érdekelt tavaly, ám erre nem tudott megfelelő helyszínen felkészülni. Egész addig, amíg a magyar szövetség és a DVTK Jegesmedvék közös összefogás keretében be nem fogadta a szomszédos nemzeti csapatot.
Nemcsak a jégkorongozók gesztusát lehet megemlíteni: a Magyar Úszószövetség az ukrán korosztályos úszóválogatott 23 tagját látta vendégül, míg a Mol Fehérvár korábbi futballistája, Ivan Petrjak nyolc ukrán menekültnek adott otthont márciusban.
Ezenfelül a budapesti ukrán nagykövet is felszólította a Ferencvárost, hogy menessze Szanyiszlav Csercseszovot. Az orosz szakvezető azonban maradhatott a helyén, és bajnoki címig vezette a zöld-fehéreket, akikkel bravúros őszi menetelés után most az Európa-liga nyolcaddöntőjére készül.
A futball világában nemcsak az orosz csapatok és válogatottak kizárása kavarta fel az állóvizet, hanem a Chelsea sorsa is, amely addig az orosz milliárdos, Roman Abramovics kezében volt. Az oligarcha vagyonát az invázió kezdetekor befagyasztotta az angol kormány, őt pedig kizárták a londoni klub igazgatótanácsából. Nem maradt más választása, mint eladni a csapatot, márciusban pedig „meg is hirdette”.
A hivatalos tranzakcióra és tulajdonosváltásra végül május 30-án került sor, a patinás klubot az amerikai Todd Boehly és az általa vezetett konzorcium vásárolta meg több mint ötmilliárd euróért, amiből Abramovics egy centet sem kapott, ugyanis azt az ukrajnai károsultak megsegítésére fordították.
Természetesen a topligákban is kiálltak Ukrajna mellett: a Premier League-ben több csapat és játékos is a béke mellett demonstrált, a spanyol La Liga közvetítésében pedig az eredményjelző mellett tűnt fel vagy az ukrán zászló, vagy valamilyen, a háború befejezésére felszólító üzenet.
A többi labdasport berkein belül sem maradt el a retorzió: a Nemzetközi Röplabda-szövetség (FIVB) kizárta a két országot, valamint elvette az oroszoktól a 2022. augusztusi férfi-vb megrendezését. Az európai szövetség (CEV) hasonló módon járt el, és a kosárlabdázókat is elérte a büntetés: az európai kupasorozatokból kitiltották az orosz csapatokat, többek között a női Euroligából a két óriást, a Jekatyerinburgot és a Kurszkot.
A folytatás ismert, a bent maradt csapatok közül a Sopron Basket tudta kihasználni a lehetőséget, és ezzel első magyar csapatként nyerte meg a legrangosabb európai sorozatot.
Szorosan a sportághoz köthető a háború eddigi leghírhedtebb túszcseréje. A Jekatyerinburgból hazafelé utazó amerikai Brittney Grinert a moszkvai reptéren lekapcsolták kábítószer-birtoklás miatt, majd börtönbüntetésre ítélték, aminek meg is kezdte a letöltését. Hónapokig zajlott a tárgyalás Washington és Moszkva között, Putyin pedig végül Grinerért cserébe kicsikarta a Halál kalmárát, Viktor Butot.
Ha már szóba kerültek a vizes sportok és a putyini liblingek: a FINA (vagyis most már a World Aquatics) először még a független zászló alatti indulás mellett döntött, de szűk egy hónappal a háború kezdete után szigorított álláspontján, és kitiltotta az orosz, valamint a belorusz versenyzőket, ezenkívül elvette Kazanytól a decemberi rövid pályás világbajnokságot.
Ezzel néhány háborúpárti úszó (például Jevgenyij Rilov) bojkottal történő fenyegetőzése teljesen okafogyottá vált, mivel egyébként is nélkülük rendezték meg a budapesti vizes-világbajnokságot. A szervezet ezenkívül visszavonta tőle a 2014-ben átadott kitüntetését, a Nemzetközi Dzsúdószövetség pedig elvette a fekete öves Putyintól a tiszteletbeli elnöki pozíciót.
Mint szinte minden mást, úgy a Formula–1-et is érintette a háború. Sebastian Vettel az elsők között jelezte, hogy biztosan kihagyja az Orosz Nagydíjat, amit aztán az F1 törölt is a naptárból, és idén sem rendezik meg. Nyikita Mazepin is belebukott a háborúba, hiszen csapata, a Haas szerződést bontott az orosz Uralkalival, amely addig a pilótát is pénzelte.
A felsorolt események kivétel nélkül a háború első egy hónapjára tehetők: a sportszervezetek túlnyomó többsége néhány nap leforgása alatt reagált az orosz offenzívára. Némelyik aztán később módosított ugyan az álláspontján, de akadt olyan is, amely inkább másokra bízta a döntést és csak ötleteket, javaslatokat tett.
A szankciók erősen megosztották a sport világát is. Vannak, akik változatlanul a teljes orosz és belorusz kirekesztés mellett kampányolnak, míg a másik oldalról „a sportolók semmiről sem tehetnek, hagyni kellene őket versenyezni!” hangokat lehet hallani. Putyint mindenesetre úgy tűnik, nem igazán érdekli a retorzió, ami kedvenc játékán, a sporton, valamint abban érintett honfitársain csattan ostorként, Ukrajna lerombolását még a sportnál is fontosabbnak tartja.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin fogadja a 2022-es pekingi téli olimpia orosz érmeseit. Fotó: Kremlin Press Service / Handout / Anadolu Agency / Getty Images)