A Vatikán életében is fontos szerepet tölt be a sport. Létezik vatikáni futballválogatott, a sportágban saját bajnokságuk és kupájuk is van, 2022-ben pedig egy kerékpáros történelmet írt azzal, hogy a Vatikán színeiben indult a világbajnokságon. Az egyházi államban az amatőr sportot imádják, a profitól tartanak, de azért erős figyelemmel követik utóbbi kirakatát. Ferenc pápa nagy futballrajongó, bár egy fogadalom miatt nem nézte a 2022-es világbajnoki döntőt, ahol honfitársai Lionel Messi vezetésével aranyérmesként végeztek.
Képzeljünk el egy sportot, amely a foci, még inkább a rögbi, valamint egy kiadós tömegverekedés fúziójából jön létre. Ez a calcio storico fiorentino, amely az írott emlékek szerint az első sportesemény volt a Vatikán történetében. Az első meccset X. Leó pápa is megtekintette, még 1521 januárjában.
A labdás sport amúgy a reneszánsz kor szüleménye, és egy korábbi római katonai játékon alapul. A futball egyik elődjének is tekintik, Firenzében pedig a mai napig űzik, igen látványos, színekben, rituálékban, jelmezes körítésben gazdag esemény. Gyengébb idegzetűek számára azért nem ajánlott kulturális program.
Az első modern vatikáni labdarúgómeccset 1946 áprilisában játszották, a vatikáni dolgozók rendeződtek négy csapatba, a döntőt a Vatikáni Paloták és a Szent Péter Műhely játszotta, majd a vatikáni bajnokság ötlete csaknem húsz évre feledésbe merült. Aztán 1966-ban megalapították az SS Hermes futballklubot, amelyben a vatikáni Pio Clementino Múzeum alkalmazottai és restaurátorai játszottak. A csapatnevet Praxitelész Hermész szobrának a múzeum kertjében álló másolata miatt találták ki, később pedig átnevezték Musei Vaticanira – az együttes a mai napig létezik.
A következő években egyre-másra alapították a különböző vatikáni szervek a saját csapataikat, legyen szó könyvtárosokról vagy éppen a gárdistákról. Így aztán a barátságos meccseken túllépve az 1970-es évek elejétől hébe-hóba, aztán 1981-től minimális megszakításokkal folyamatosan megrendezik a vatikáni bajnokságot. Mivel a világ legkisebb államában nincs focipálya – bár magyarok részvételével rendezett, nemzetközi ötletbörzén biztosan érkezne javaslat egy stadion elhelyezésére –, így nem az állam területén, hanem Róma nyugati részében, az Associazione Sportivo La Salle komplexumban játsszák a meccseket.
A bajnokságban nyolc csapat szerepel, hétfőn és kedden tartanak játéknapokat, míg a szezon októbertől májusig tart, leszámítva a decemberi és januári téli szünetet. A bajnokság mellett van Vatikán Kupa is, amely Coppa Sergio Valci néven fut. Ha már van bajnokság és kupa, akkor a két győztes természetesen a helyi szuperkupáért is megküzd minden évben. Az utóbbi években a Vatikán tulajdonában lévő Kisjézus (Bambino Gesu) gyermekkórház dolgozóinak csapata dominálja a teljes vatikáni labdarúgóéletet. A 2022-es szezonban a bajnokságot, a kupát és a szuperkupát is behúzta Rappresentativa OPBG néven futó együttes.
Létezik egyébként nemzetközi egyházi labdarúgó-bajnokság is, a Klerikus Kupa (Clericus Cup). Ezt 2007-ben alapították, szeminaristák és papok játszanak benne a világ különböző részeiről, a kupát Ferenc pápa is megáldotta már. Sok érdekes történet kering a kupa körül, önmagukban is külön cikket érnének. Van például kék lap, amelyet sportszerűtlenségért mutat fel a játékvezető, és öt perc pihenőre küldi vele a vétkes játékost. A túl hangos szurkolás miatt egy időben kitiltották a hangszereket a lelátóról, ahogyan az ordibátorokat sem szabad már bevinni a meccsekre.
Sőt a 2012-es idényben a játékosok és a szurkolók néhol tetlegességig fajuló balhéi után a Vatikán egy időre kiszállt a Clericus Cup szervezéséből.
Úgy ítélték meg, hogy a sorozat nem vállalható és támogatható tovább a pályán, valamint a lelátókon tapasztaltak miatt. A Vatikán szerint az egyházi labdarúgó-bajnokság elveszítette eredeti szellemiségét, és olyanná vált, mint bármelyik más focitorna. A játékosok és a többségében szintén az egyházhoz tartozó szurkolóközönség is méltatlan módon viselkedett, a nézők a szurkolás hevében megfeledkeztek magukról, a papfocisták még össze is verekedtek. Akadhatott dolga a gyóntatónak, és előtérbe kerülhettek olyan keresztényi fogalmak, mint a bűnbánat vagy éppen a felebaráti szeretet.
Mint látható, a vatikáni labdarúgás jól meg van szervezve, viszont csak amatőr szinten létezik. A Vatikáni Labdarúgó-szövetség (mely mostanra már Vatikáni Sportszövetség, hogy más sportok is helyet kaphassanak) nem tagja sem a sportág nemzetközi (FIFA) és európai (UEFA) szervezetének. Mivel tavaly májusban a szövetség ötvenéves volt, szó esett egy esetleges FIFA-csatlakozásról, de azóta sem történt sok változás a nyilvánosságban. Valószínűleg a vatikáni szövetség tartja magát a 2014-es álláspontjához, amit Domenico Ruggerio elnök fogalmazott meg karakteresen:
Szeretném, ha amatőrök maradnánk. Ha belépünk a FIFA-ba, az már üzleti szint lesz. A barátság és szeretet fontos üzenetét a sport mutatja be a legjobban – az igazi sport, nem az üzleti játék, ami manapság a fociban van… Nemcsak az a fontos, hogy megnyerj egy meccset, hanem az is, hogy milyen a tartásod
– taglalta a Vatikáni Labdarúgó-szövetség első embere.
A világon összesen nyolc olyan, mindenki által elismert, szuverén állam van, amely nem tagja a FIFA-nak: a Mikronéziai Szövetségi Államok, Kiribati, Monaco, Nauru, Palau, Tuvalu, a Marshall-szigetek és a Vatikán.
Ám ha egy országnak van futballszövetsége, vannak csapatai, akkor miért ne lehetne válogatottja is? Ugyanezt a kérdést valószínűleg többen feltették magukban a vatikáni szövetségben is, sőt választ is találtak. A vatikáni válogatott 1985-ben játszotta az első meccsét, az ellenfél egy osztrák újságírócsapat volt, a vatikániak pedig 3–0-ra győztek.
Több elképzelés is volt arról, hogy pontosan kikből kéne állnia a vatikáni válogatottnak. Volt, aki a versenyzést tartotta szem előtt. Tarcisio Bertone bíboros úttörő módon dolgozta ki a szenvedő NB I-es csapatok filozófiáját:
Ha összeszednénk a papi egyetemeken tanuló, jól focizó brazil diákokat, csodálatos csapatunk lehetne
– mondta a bíboros 2006-ban. Ám ez az ötlet sosem valósult meg, a számos probléma közül az egyik az, hogy minden játékosnak vatikáni útlevelet kellett volna biztosítani – meg mondjuk belépni a FIFA-ba, ha nem Monaco ellen szerették volna csillogtatni tudásukat a honosított brazil tehetségekkel.
Bertone bíboros találmányát a világverő vatikáni válogatottról sosem próbálták ki, így maradt a B terv: a vatikáni dolgozókból kell csapatot csinálni. Mivel a Vatikán lakossága még a nyolcszáz főt sem éri el, a feladat nem egyszerű. De ahogyan a klubcsapatoknál, úgy ott is megoldható: múzeumi dolgozókból, postásokból, rendőrökből, gárdistákból és egyházi személyekből verbuválódtak a válogatottak. Éppen ezért nagyon kevés meccset játszott a vatikáni nemzeti tizenegy, plusz mivel nem tagja semmilyen futballszövetségnek, ezen találkozók létezéséről sem feltétlenül sokat tudni.
Ami biztos, hogy a válogatott legnagyobb vetélytársa Monaco.
A törpeállam ellen öt hivatalos mérkőzést játszott a Vatikán, ebből egy döntetlen és négy vereség a mérleg. Az ellenfelek igen változatosak: ENSZ-küldöttek csapata, San Marino, különböző szakszervezeti együttesek, valamint alacsony besorolású klubok. A Vatikán egyik legszebb győzelme is egy ilyen együtteshez kötődik: a svájci negyedosztályú SV Vollmond csapatát 5–1-re győzte le 2006-ban. Viszont az ígéretes döntetlenek mellett több csúnya vereségbe is beleszaladt a Vatikán. A legsúlyosabb zakó 2016-ban, a Borussia Mönchengladbach öregfiúkcsapata ellen volt, amikor Weisweiler Elf néven futó, visszavonult játékosokat felvonultató együttes nem kegyelmezett, és 21–4-re verte a Vatikánt.
A legutóbbi meccsét 2021 novemberében játszotta a válogatott, a Roma Világszövetség ellen 7–7-es döntetlent hozott a Lazio edzőközpontjában. A meccset egyébként a Lazio csapatkapitánya, az Európa-bajnok Ciro Immobile fújta. Edzők tekintetében is tud meglepőt mutatni a válogatott, ugyanis a 2010-es évek elején az AC Milan-legenda Giovanni Trapattoni irányította a vatikáni nemzeti tizenegyet.
Napjaink médiájának, és a sportban rejlő PR-nak a kihasználására már kezdenek ráérezni a Vatikánban is. Egy holland országúti kerékpáros ugyanis 2022-ben sporttörténelmet írt azzal, hogy a Vatikán színeiben indult a világbajnokságon. A 40 éves Rien Schuurhuis finoman szólva sem ismert bringás, pályafutása során kisebb versenyeken tekert, főként Ázsiában és Új-Zélandon. Vb-n csak egyszer, a Vatikán színeiben vett részt, a 2022-es Ausztráliában rendezett versenyen pedig nem ért célba. Viszont ott volt, indult, ami önmagában komoly jelzésértékkel bírt.
Mindez úgy jöhetett létre, hogy 2021-ben a Nemzetközi Kerékpáros-szövetség (UCI) volt az első nagy sportszervezet, mely felvette soraiba a Vatikánt. A honosított holland bringás szabadkártyával mehetett a vb-re, Ferenc pápa pedig meg is áldotta az egész vatikáni kerékpáros küldöttséget. Ugyanebben az évben a Tekvandó Világszövetség is felvette soraiba a Vatikáni Tekvandó-szövetséget
Az Olasz Olimpiai Bizottsággal megállapodva 2019-ben létrehozták az Athletica Vaticana atlétikaklubot, mellyel akár az olimpiát is megcélozhatják. A megalakulás idején az egyik klubtag, Michela Ciprietti arról beszélt, hogyha nem is versenyképesek, a kultúrát és a futást népszerűsítik, a szolidaritásért, a rasszizmus és mindenfajta erőszak ellen küzdenek.
A legsportosabb pápa minden bizonnyal II. János Pál volt, aki focikapusként kezdte. Futott, jégkorongozott, síelt és biciklizett – utóbbi során többször szenvedett kisebb balesetet, mert belefeledkezett imáiba. Ferenc pápáról inkább azt tudjuk, hogy nagy sportrajongó, a San Lorenzo focicsapat, illetve az argentin válogatott szurkolója fiatalkorától kezdve. Ferenc pápa rendszeresen kap futballmezeket ajándékba, gyűjteménye legbecsesebb darabja valószínűleg Diego Maradona meze, amit a két és fél évvel ezelőtt elhunyt világbajnok legenda 2014-ben személyesen adott át Ferenc pápának, akinek van Honvéd- és Puskás Ferenc-meze is.
Ferenc pápa futball iránti elkötelezettsége közismert, a 2022-es, katari világbajnokság döntőjében azonban hiába drukkolt honfitársainak, egy harminc évvel ezelőtt tett fogadalma miatt – amelyet pont Maradona miatt tett – nem látta, ahogyan a Lionel Messi által vezetett honfitársak a fináléban tizenegyespárbajban a franciák fölé kerekedtek, és kivívták a vb-címet. A fogadalom előzménye, hogy az 1990-es vb-döntőt Maradona Argentínája címvédőként bukta el Németország ellen, és Ferenc akkorát csalódott, hogy kijelentette, soha többet nem néz tévét, mert nem neki valók az ott közvetített focimeccsek.
Ferenc pápa gyakran szólal fel a sport mellett, amely szerinte a béke szolgálatában áll, az értékek megbecsülésére nevel és befogadó közösségeket épít. Ferenc pápa úgy gondolja, a sport fegyelmet tanít, az edzés motivációra nevel és hozzáad az életünkhöz.
Az amatőr oldala kifejezi a sport iránti szeretetet és azt az örömöt, amellyel az ember egy tevékenységet végez. Ha ez a hozzáállás megvan, akkor a verseny egészséges, ellenkező esetben, ha különböző érdekek érvényesülnek, a verseny megromlik, sőt néha romlottá is válhat
– mondta Ferenc pápa idén februárban a VaticanNews-nak.
A pápalátogatással kapcsolatos cikkeinket ide kattintva találja.
(Borítókép: Ferenc pápa labdával játszik a Klerikus Kupán 2019. május 29-én Vatikánvárosban. Fotó: Franco Origlia / Getty Images)