Varga Csaba, Nagyváradon élő hegymászó, építész még június 6-án, nem sokkal Suhajda Szilárd halála után indult el a világ 9. legmagasabb hegycsúcsára, a 8125 méteres Nanga Parbatra. Varga Csaba a ma élő, a legtöbb 8000 méternél magasabb hegycsúcsot elérő magyar hegymászó. Korábban 5 ilyet mászott meg pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül.

A hegymászó két sikeres akklimatizációs kör után június 29-én, helyi idő szerint hajnali 5 órakor vágott neki az alaptáborból a Nanga Parbat 8125 méter magas hegycsúcsának.

Mint megírtuk, a célja, hogy a Nanga Parbat csúcsán meglobogtassa a Nagyvárad feliratú magyar zászlót, és megemlékezzen az idén 150 éves Magyarországi Kárpát Egyesületről. Varga Csaba szombaton, magyar idő szerint este fél 8 körül kezdte meg pótlólagos oxigén és magashegyi teherhordók igénybevétele nélkül a csúcstámadást.

A nagyváradi hegymászó magyar idő szerint vasárnap délben ért fel a 8126 méter magasan lévő Nanga Parbat csúcsára. Ezt követően megkezdte az ereszkedést a 6750 méteren lévő 3-as tábor felé, majd épségben visszatért az alaptáborba is.

Július 7-én családja és a magyar fanatikusok nagy örömére már Magyarországra is megérkezett, gépe pénteken, nem sokkal 13 óra után landolt a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, ahol tucatnyi barát ismerős és családtag fogadta – utóbbiakat a hegymászó külön kérésére nem fotóztuk.

A láthatóan fáradt, ám a hazatéréstől boldog Varga valamivel 2 óra előtt ölelések és elismerő kézfogások közepette vonult át a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 2/B terminálján, ahol hamar előkerült egy Nagyvárad feliratú magyar zászló is. Rövid fotózkodás, dedikálás és kisebb ajándékok – például egy sör – átvételét követően a hegymászó a sajtó rendelkezésére állt.

Varga Csaba a sajtótájékoztatón elmondta:

Nagyon örülök, hogy sokan eljöttek, és nagy volt végig a médiaérdeklődés. Idén két mászótársamat, barátomat is elvesztettem, Győrffy Ákost és Suhadja Szilárdot. Mindkettejükkel másztam együtt, Szilárddal két expedícóit is végigcsináltam 2014-ben és 2015-ben. Nagyon sajnálom, ami történt velük, ezt a sikert az ő emléküknek szeretném dedikálni

– mondta Varga, hozzátéve:

Nagyon szerettem volna idén elindulni egy expediciómra, de sok munkám volt, építész vagyok, és pont akkor lett biztos, hogy mehetek, amikor Szilárddal történt a tragédia, de végül erőt vettem magamon, és elindultam. Edzésben, jó formában voltam, július 2-án sikerült megmászni a hegyet. Onnantól aztán kezdődött a rohanás, le a hegyről, le az első városba, aztán pedig rohanás ide. Emiatt még érzem magamon az egészet, olyan, mintha még jönnék le a hegyről. Ez a hatodik nyolcezresem, eddig minden rendben volt, pedig ez egy elég nehéz hegy.

Tudta jól, hogy Suhajda Szilárdnak köszönhető a médiafelhajtás

A sajtótájékoztatót követően a hegymászó az Index.hu kérdéseire is válaszolt. Varga Csaba már a beszélgetés elején kiemelte, hogy ugyan örült az útját övező médiafelhajtásnak, de úgy gondolja, ez nem feltétlen annak szólt csak, hogy már a hatodik nyolcezres csúcsára készült, és teljesítette azt.

Alapvetően a nagy felhajtás nem vesz el a motivációmból, és különösebben nem is ad hozzá. Gondolom, azért volt, vagy van ez a nagy médiaérdeklődés most, mert az előző, Szilárd expedíciója tragikusan végződött. Az akkor lényegében az egész országot ez megmozgatta, és ugye nem sokkal azután indult az én expedícióm. Csak emiatt lehetett, hiszen korábban már megmásztam öt hegyet, és akkor fele ekkora felhajtás sem volt

– vélekedett.

A Hazajáró médiacsapata által támogatott Varga Csabát persze ez nem tántorította el céljától, és egyáltalán nem vette a szívére, hogy sokszor nem feltétlen a saját teljesítménye miatt szóltak róla a hírek.

Én nem szeretek annyira szerepelni, csak akkor, ha van egy sikerem. Előzetesen nem szeretem járni a tévéket mondván, hogy na, majd most ide megyek. Inkább csak a végén, amikor már sikerrel jártam. Gondoltam, hogy most ez egy olyan hullám, amibe ha akarok, ha nem, bekerülök. Hogyha én is ott maradtam volna, akkor nyilván most a Szilárd kapcsán történtek második felvonása következhetne, de szerencsére sikerrel jártam. Az ismerőseim közül sokan azt mondják, ez most végre egy pozitív dolog volt, hogy én megmásztam, és most mindenki egy kicsit megnyugszik majd azok után, ami Suhajda Szilárddal történt

– tette hozzá a hegymászó. 

Suhajda Szilárd tragédiája kapcsán is sokan azt taglalták,vajon mi járhat egy hegymászó fejében, amikor családot, barátokat hátrahagyva egy veszélyes expedícióra indul – ebbe az élethelyzetbe most Varga Csaba próbált betekintést nyújtani nekünk.

Ez nem olyan dolog, hogy előzetesen azon agyalunk, mi történhet velük, vagy hogy hazajutunk-e egyáltalán. Tudom, hogy sokan így gondolják, de amikor fent vagy, teljesen más, minden az aktuális döntéseiden múlik. Ha valaki rosszul van, vagy nem bírja, vissza kell fordulnia. Nagyon sok fix kötél van, amivel le lehet ereszkedni, így a legtöbb esetben a kezünkben van a döntés. Leginkább azok mondják azt, hogy oroszrulett-jellegű ez a magashegyi hegymászás, akik nem nagyon járnak ilyen helyeken

– magyarázta. 

Lengyel hegymászótársa nem élte túl az expedíciót

A csúcstámadás ugyan sikerrel végződött számára, egy vele együtt a hegyet megmászó lengyel férfi ereszkedés közben meghalt minden előjel nélkül, ami az összes mászót megdöbbentette, hiszen nem baleset történt.

A csúcstámadáskor négyen összecsapódtunk, feljutottunk a csúcsra, és lefele mindenki örült a sikernek. Aztán én is csak másnap hallottam, hogy az egyik lengyel sajnos – egyébként 7400 méter körül, tehát nem magasan – egyszer csak meghalt. Én lényegében a csúcstámadáskor ismertem meg őt, a nevét is csak akkor tudtam meg, mikor másnap mondták, hogy meghalt Pavel. Nem akartam elhinni. Nem zuhant le, csak egyszerűen rosszul lett. Annyit tudok róla, hogy nem volt azért annyira tapasztalt, ez volt az első magashegyi nyolcezres expedíciója. Amikor meghallottam, mi történt, azt hittem viccelnek

– emlékezett vissza a történtekre Varga.

Természetesen a nagyváradi hegymászó számára pozitívuma is volt az expedíciónak, hiszen ezúttal már a hatodik nyolcezer feletti csúcsát teljesítette sikerrel. Azt is elárulta, hogy a csúcstámadás után először a feleségével vette fel a kapcsolatot.

Nagyon hosszú volt a csúcstámadás, kimerült voltam és nagyon fújt a szél ott fenn, emiatt egyáltalán nem tudtam kiélvezni és gyönyörködni a tájban. Csak az járt a fejemben, hogy elkészüljenek a csúcsvideók, mert azok nagyon fontosak, de utána egyből mentem is lefele. Ekkor telefonáltam haza is, elmondtam, hogy sikerült, és rendben vagyok, mert tudtam, hogy ők nem kapták meg azokat az üzeneteket, amelyeket korábban küldtem a mászás során. A csúcstól egy kicsit lefele tudtam először bejelentkezni, ahol nem volt akkora szél, és már minden eszközöm működött

– idézte fel a hegymászó.

  

Nem az oxigénpalack hiánya volt a legnehezebb  

Mivel Varga pótlólagos oxigén használata nélkül mászta meg a csúcsot, gondolhatnánk, hogy ez okozta számára legnagyobb nehézséget – a hegymászó azonban ezt cáfolta.

Amíg nem kelt fel a nap, nagyon hideg volt reggel. Ez a hegyoldal nem egészen délre, vagy délkeletre néz, hanem délnyugatra, így effektíve hosszú ideig a hegy árnyékában voltam, de mindig vadásztam az apró napsugarakra

– mondta viccesen.

És hogy a civilben építészként dolgozó hegymászónak a kimerítő expedíció után van-e ideje pihenni?

Elsősorban azok a tervek várnak otthon, amelyeket az expedíció miatt félbehagytam. Lényegében az öcsémnek és az édesapámnak hagytam ott a munka nagy részét, aki mérnök, mert hát azért vannak folyamatban lévő tervek, így nem jön ki túl jól, ha egy időre eltűnök. Szerencsére ilyenkor azért előre tervezek, most is előkészítettem mindent, amennyire csak lehetett, és amikor visszamegyek, újra beleásom magam a teendőkbe – jövő hétfőtől ismét vár a munka

– zárta a beszélgetést Varga. 

(Borítókép: Moys Zoltán, Varga Csaba és Wehner Géza 2023. július 7-én. Fotó: Németh Kata / Index)