Kedden Iszmail Muszukajev, vagy ahogy ma már szeretjük nevezni, Muszukajev Iszmail világbajnoki címet szerzett Magyarországnak a szabadfogású birkózás 65 kilós súlycsoportjában. A kabardföldi születésű sportember sikerének visszhangja a túláradó, féktelen örömtől a fanyalgásig az érzelmek széles skáláján mozog. Mi most megpróbáljuk tárgyilagosan, szigorúan a szikár tények alapján értékelni a kétségkívül fantasztikus adottságokkal megáldott birkózó sikerét. Ahogyan a vb-cím megszerzése, ez sem könnyű feladat.
Haszanya, ahol Iszmail Muszukajev 1993. január 28-án meglátta a napvilágot, a Kaukázus északi lejtőin található, valahol félúton Vlagyikavkaz és Pjatyigorszk között. Tágabb értelemben Dagesztánhoz, még tágabban Oroszországhoz tartozik a terület, a Wikipédia is úgy említi Muszukajevet, hogy „Russian wrestler”, azaz orosz birkózó. Szűkebb értelemben véve viszont az újdonsült magyar világbajnok a balkár népcsoporthoz tartozik, e 120 ezret lelket számláló nemzet képviselői a törökhöz hasonló nyelvet beszélik.
Nos hát, innen származik Muszukajev, aki kedden Belgrádban a 65 kg-os súlycsoport világbajnoka lett szabadfogású birkózásban.
Egy szót sem tud magyarul, edzője sem magyar, nem is itt él, készül és edz, hanem eredeti hazájában, Dagesztánban. Jellemzően néhány nappal, legfeljebb egy-két héttel az aktuális világverseny előtt érkezik meg Magyarországra, és onnan utazik az Eb-re, vb-re, olimpiára.
Mint most is, amikor Belgrádban rendezték meg a világbajnokságot, ahol parádés birkózással szerezte meg a magyar szabadfogású birkózás történetének második vb-aranyérmét.
No, ez az a pont, amikor sokan feltették a kérdést a különböző internetes fórumokon: mennyire magyar ez az aranyérem?
Hivatalosan teljesen. A magyar Himnuszt játszották el az eredményhirdetésnél, Muszukajev a magyar zászlóval rohangált fel s alá, és az igazat megvallva ne fanyalogjunk, mert Muszukajev is van annyira magyar, mint annak idején Pérez Carlos, a világ egyik legjobb kézilabdázója volt, vagy mondjuk amennyire amerikai volt Hakeem Olajuwon, aki Lagosban született nigériai (joruba) szülőktől, majd 1996-ban, Atlantában az Egyesült Államok kosárlabda-csapatának centereként lett olimpiai bajnok.
Nem beszélve a komplett katari férfi kézilabda-válogatottról, amely 14 honosított játékossal lett ezüstérmes a 2015-ös világbajnokságon. És a további párhuzamos példák reggelig sorolhatók. Konkrétan már-már mosolyogtató volt Belgrádban, a vb-n a 97 kg versenye, ahol a két döntős, az azeri Magomedhan Magomedov és a bahreini Ahmed Tazsudinov egyaránt dagesztáni volt eredetileg, ahogy a végül negyedik helyen végzett, kétszeres olimpiai bajnok, orosz színekben versenyző Abdulrasid Szadulajev is. A négy elődöntősből hárman egymás földijei voltak!
Ettől még fura érzés volt végignézni Muszukajev győzelmi interjúját az M4 Sporton. Főként úgy, hogy Konsztantyin Gulevszkij, a magyar szabadfogású válogatott ukrán (!) nemzetiségű edzője fordította magyarra az újdonsült bajnok orosz szavait.
De hogyan és miként került Magyarországra, azon belül a Ferencvárosi Torna Clubba Muszukajev, legfrissebb nemzeti hősünk, egy újabb aranyesélyesünk a párizsi olimpiára?
Először is tisztázzunk valamit: mindenki úgy tudja, hogy a szabadfogású birkózásnak nincsenek hagyományai mifelénk, ez a fogás teljesen háttérbe szorul a kötöttfogás mellett/mögött. Ez manapság valóban így van, ha nem lenne Muszukajev, nem lenne érdemben magyar szabadfogás, csakhogy ez nem mindig volt így.
Kárpáti Károly (1932, Los Angeles) és Bóbis Gyula (1948, London) szabadfogásban lett olimpiai bajnok. Kétségtelen, Kovács István 1979-es San Diegó-i vb-győzelme óta nem termett babér, de attól még nem igaz, hogy ne lennének hagyományai nálunk a látványosabb fogásnemnek.
No, de vissza Muszukajevhez. Az, hogy ő Magyarországra került, egy Juszup Abduszalamov nevű egykori dagesztáni birkózó érdeme. no meg Gulyás Istváné, a magyar szabadfogású válogatott korábbi vezetőedzőjéé, aki 2018-ig töltötte be ezt a tisztséget.
A 2008-ban Pekingben olimpiai ezüstérmes Abduszalamov visszavonulása után a lengyel szabadfogású válogatott edzője lett, akivel Gulyás kiváló kapcsolatot ápolt, ahogy a többi dagesztáni birkózóval is. Történt, hogy az akkor még 57 kilóban versenyző Muszukajevvel rettenetesen kitoltak a 2016-os riói olimpiát megelőző orosz bajnokságon, Jakutszkban, szabályosan megverették a döntőben, mire fel a teljes dagesztáni csapat visszalépett, majd ugyanez megismétlődött 2018-ban is. A heves vérmérsékletű Muszukajev ezt rosszul tűrte, és barátján, Abduszalamovon keresztül tudatta a nagyvilággal: ő bizony szívesen országot váltana, mert az oroszok ellehetetlenítik őt.
Abduszalamov jóban volt és van ma is Gulyással, így máris létrejött a dagesztáni–lengyel–magyar forródrót.
Tehát nem arról volt szó, hogy mi hívtuk volna Iszmailt, hanem ő jelezte, elhagyná Oroszországot. Az már, hogy éppen Budapest lett a desztináció, Gulyás és Abduszalamov jó nexusának volt köszönhető.
Gulyás aztán Bacsa Péterhez irányította Muszukajevet, aki a magyar szövetség alelnökeként felhívta Sike Andrást, az 1988-a szöuli olimpia 57 kg-os súlycsoportjának aranyérmesét, hogy nézze meg az edzésen a dagesztáni srácot.
Egy perc elég volt hozzá, hogy eldöntsem, nekünk kell Iszmail! – mondta az Indexnek Sike. – Azonnal láttam, hogy fantasztikus képességű birkózó. Megbeszéltem klubunk vezetőivel, és máris a miénk volt Muszukajev. Két héttel később ott volt a nur-szultáni világbajnokságon, ahol harmadik lett. Ez a vb-bronz a Fradinak akkor egészen pontosan kétezer forintjába került, annyiból csináltattuk meg a birkózó igazolását.
Az más kérdés, hogy a villámgyors honosítás nem biztos, hogy mindenben megfelelt az írott szabályoknak, a törvény vonatkozó rendelkezéseinek nem feltétlen tesz eleget. Muszukajev esetében például a magyar nyelvtudással, a magyar felmenőkkel, illetve magyar házastárssal is van probléma. Amúgy – úgy tudjuk – nem kellett fizetnünk az oroszoknak Muszukajev honosításáért, csak a nemzetközi szövetségnek kellett az ilyenkor szokásos tarifát kicsengetni.
Nem gondolnám, hogy fanyalognunk kéne – mondta az Indexnek Gulyás István, aki ma már a csepeli Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) szabadfogású szakágának vezetője. – Az egész világban tapasztalható trend a honosítás, miért ne élnénk mi, magyarok, a szabályok adta lehetőségekkel? Ha eljátsszák a magyar Himnuszt egy világverseny után, annak felhőtlenül örülhetünk. Főleg, hogy jó eséllyel jövőre Párizsban, az olimpián is felállhat a dobogó tetejére.
Ezt nehéz lenne megkérdőjelezni. Amit viszont joggal hiányolunk, az a szabadfogású szakág honi fejlődése, már ha eltekintünk Muszukajev és honfitársai színre lépésétől.
Egyelőre nem tapasztalható ugyanis a beígért húzóerő, de hát hogy is lenne ilyen, ha a világklasszis, most már világbajnok nem itthon készül. Felkészüléséhez a magyar edzők keveset tesznek hozzá, míg a kivételes adottságú sportoló tudásából, képességeiből, hozzáállásából a magyar fiatal birkózók a mindennapokban semmit sem kapnak, és jószerivel csak a tévében láthatják.
Bár ott aztán tényleg élményszámba megy a látvány...
(Borítókép: A magyar színekben versenyző kabardföldi származású Muszukajev Iszmail, miután győzött a Puerto Ricó-i Sebastian Rivera ellen a férfi szabadfogású birkózók 65 kilogrammos súlycsoportjának döntőjében a belgrádi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon 2023. szeptember 19-én. Fotó: Kovács Tamás / MTI)