Egy élsportolót annál nagyobb csapás aligha érhet, mint amikor rajta kívül álló okokból marad le az olimpiáról. Márpedig politikai döntésre ez történt 1984-ben, a keleti blokk országainak többsége szovjet kezdeményezésre bojkottálta a Los Angeles-i ötkarikás játékokat. A szocialista pótolimpia, a Barátság Versenyek eredményei beszédesek, kirajzolódik belőlük, hogy kik sajnálhatják igazán a 40 évvel ezelőtt történteket. Különös pikantériája az ügynek, hogy korábban felvetődött a viadal 2024. őszi megismétlése is, mindenesetre Vlagyimir Putyin azt legalább megtanulta, hogy fegyveres konfliktusba nem foghat nagy sportesemény alatt.
Belépve 2024-be, a párizsi nyári olimpia évébe, feltolulnak a kerek évfordulós ötkarikás emlékek, élmények, generációtól függően 20, 40 vagy akár 60 esztendővel ezelőttről, míg a 80 vagy 100 évvel ezelőtti játékok megidézéséhez a fellelhető korabeli tudósítások mellett már jól jön néhány hiánypótló lexikon is.
Ha csak két évtizeddel pörgetjük vissza az idő kerekét (2004, Athén), legalább annyi sportbarátnak villan be rögtön a két elveszített aranyéremmel járó mérhetetlen csalódottság (Annus Adrián kalapács- és Fazekas Róbert diszkoszvető doppingügye nyomán), mint a megnyert nyolc örömkönnyei (Nagy Tímea vívó, Vörös Zsuzsanna öttusázó, Igaly Diána sportlövő, Majoros István birkózó, továbbá kajak-kenuban Janics Natasa egyesben, párosban Kovács Katalinnal, a férfi kajak négyes és a férfivízilabda-válogatott). Amennyiben 40 évvel nézünk vissza a múltba, 1984-ről hamarabb juthat eszünkbe George Orwell nagyszerű regénye, mint a hazai sportéletből bármi.
Merthogy a magyar delegáció nem vett részt a Los Angeles-i olimpián, ez volt a keleti blokk válasza a négy évvel korábbi amerikai bojkottra, az Egyesült Államok sportolóinak 1980-as moszkvai távolmaradására. Az Index Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára segítségével idézte fel az akkori eseményeket.
A demokrata Jimmy Cartert – a Watergate-botrányt sokáig nyögő republikánusok jelöltjével, a Richard Nixon lemondása után az Egyesült Államok élére került – Gerald Forddal szemben választották meg 1976-ban az USA 39. elnökének (1977–1981). Így ő volt hatalmon a Szovjetunió afganisztáni inváziójának idején, amely 1979 decemberében kezdődött, s majd egy évtizeden át tartott. A fegyveres konfliktus ellen tiltakozva Carter bojkottot hirdetett a XXII. Nyári Olimpiai Játékokra, ami mellett az után is kitartott, hogy az amerikai olimpikonok küldöttsége egyenesen a Fehér Háznál demonstrálva emelt szót a részvételért – azzal együtt is, hogy annak Moszkva adott otthont. Ám az elnök hajthatatlan volt. A bojkotthoz végül 65(!) ország csatlakozott.
Bár a végső döntés Los Angelesről 1984 májusáig váratott magára, ez a kérdés lényegében 1980 júliusában eldőlt
– elevenítette fel Szabados Gábor sportközgazdász. Hozzátette: bár nem láthattunk bele a szovjet vezetők, így Leonyid Brezsnyev vagy utódja, Jurij Andropov fejébe, illúzió lett volna ebben a kérdésben enyhülést várni. Érdekesség, hogy Románia és Jugoszlávia ugyanakkor kiénekelt a keleti kórusból, és milyen jól tette: a keleti szomszéd az USA mögött az éremtáblázat második helyén zárt 20 arannyal és összesen 53 éremmel, de a délszlávok is odaértek a top tízbe 18 dobogós helyezéssel, köztük 7 elsőséggel. Az olimpia legnagyobb sztárja az amerikai Carl Lewis volt, aki megismételte Jesse Owens 1936-os berlini hőstettét: győzött 100 és 200 méteren, távolugrásban és a 4 × 100 méteres váltóban is.
Arról ma már kevesebbet beszélnek, de a másik legeredményesebb sportoló a magyar származású Szabó Katalin volt.
A Kovászna megyei Zágon faluból származó tornász négy aranyat szállított Los Angelesben Romániának. Károlyi Béla és Károlyi Márta tanítványa nyert ugrásban, talajon, gerendán és csapatösszetettben is.
Rátérve a magyar delegáció B tervére: abban Győr Béla és Szabados Gábor maximálisan egyetértett, hogy a kényszerből távol maradottak számára szervezett Barátság Versenyek presztízse, szakmai értéke nem említhető egy lapon az ötkarikás játékokkal, és ezen az sem változtat, hogy az első Orbán-kormány sportminisztere, Deutsch Tamás kijárta, anyagi kárpótlásként terjesszék ki az olimpiai járadék kedvezményét az érintettekre.
A szakértők úgy látják, a Barátság Versenyek légköre, hangulata, a részt vevő sportolók motiváltsága egészen más volt, a győztesek ráadásul nem mondhatják el magukról, hogy olimpiai bajnokok. Elvették tőlük az olimpiát, aminél nagyobb veszteség sportolóként nem érheti az embert Szabados Gábor szerint. Ez hatványozottan igaz azokra az egyénisportág-képviselőkre, akiknek a sikereit egyértelműen ötkarikás teljesítményben mérik, a közvélemény a világ- és Európa-bajnoki címekre sem igazán kapja fel a fejét. Lássuk be, az atlétikán, az úszáson és a teniszen kívül a legtöbb sportág a magáénak érezheti ezt a jellemzést. Arról nem beszélve, hogy egy újabb négyéves olimpiai ciklus sokaknak az életkoruk miatt nem fért már bele, pedig addig is sok mindenről lemondtak, miközben a bojkott miatt elhomályosodott előttük a cél.
S hogy a magyarok közül a felkészültségük, a formájuk alapján kik azok, akik alighanem Los Angelesben is arattak volna? Erre a kérdésre nehéz egyértelmű választ adni, mindenesetre
a Druzsba-84-en, amelyet több szocialista ország együttesen bonyolított le, kiemelkedő teljesítményt nyújtott az egyéniben és csapatban is diadalmaskodó Stefanek Gertrúd tőrvívó, valamint Fábián László öttusázó.
Stefanek világbajnok volt, Los Angeles előtt és után négy évvel pedig olimpiai bronzérmes a tőrcsapattal Moszkvában, illetve Szöulban, de 1984-ben valóban kegyelmi állapotban szerepelt a páston, úgy vert végig mindenkit, hogy a mezőny színe-java hozzá hasonlóan Los Angeles helyett a szocialista olimpiára kényszerült, és így szintén Budapestet, a Nemzeti Sportcsarnokot „választotta”.
Mindenesetre Stefanek Gertrúd az egyéni mellett a csapatversenyt is behúzta, Kovács Edittel, Jánosi Zsuzsával, Győrffy Katalinnal és Szőcs Zsuzsannával kiegészülve. Aktív sportolói pályafutása után a Törekvés Sportegyesület vívószakosztályának a vezetője lett, később vállalkozást alapított. Bizony jól jött volna ez az olimpia a párbajtőrvívásban győztes Kolczonay Ernőnek is, akinek amúgy Los Angeles nélkül is megadatott három olimpia: 1980-ban egyéniben ezüstérmes, majd 35, illetve 39 évesen Szöulban és Barcelonában is ott volt a csapattal, előbb hatodik helyen zárt, majd ezüstérmes lett. Edzőként dolgozott a Budapesti Honvédnál, később pedig a görög válogatottnál – 56 esztendősen hunyt el 2009-ben.
Fábián László az 1984-es Barátság Versenyek idején csak 21 éves volt, a folytatásban még egy évtizeden át halmozta a nemzetközi sikereket. A csúcsot az 1988-as szöuli aranyérem jelentette az öttusacsapattal, amelynek Mizsér Attila mellett Martinek János volt a tagja, utóbbi egyéniben is győzött. Martinek a szocialista olimpián még nem vett részt, ott Szombathelyi Tamás volt a harmadik csapattag. Fábián László sportvezetőként is letette a névjegyét, 2022 áprilisától a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) főtitkára, de volt korábban a MOB sportigazgatója is, illetve a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnöke.
Birkózásban és cselgáncsban is volt magyar győztes: Gáspár Tamás (kf. 100 kg), illetve Nagysolymosi Sándor (71 kg) révén. Gáspár alighanem Los Angelesben is harcban lett volna a végsőkig, s ezt az 1981-es vb-ezüstjén túl arra alapozva jelenthetjük ki, hogy az olimpia évében úgy lett Európa-bajnok a svédországi Jönköpingben, hogy két vállra fektette az addig legyőzhetetlennek hitt szovjet sztárt, Nyikolaj Balbosint, átgázolva a kétszeres bolgár Európa-bajnok Andrej Dimitrovon is. 1984-ben favoritként léphetett volna a szőnyegre, de nem tehette. Előtte ’80-ban még fiatal, rutintalan volt, 10. helyen zárt, ’88-ban pedig egy súlyos vállsérülés akadályozta meg abban, hogy a legjobb nyolcnál távolabbra tekintsen. Gáspár Tamás később a Magyar Birkózó Szövetség főtitkára, majd igazgatója lett. A Druzsba-84-en nyertes Nagysolymosi neve összeforrt a kecskeméti dzsúdóélettel, a sportág stabil bázisának számító műhelyt hozott létre, amelynek elnöke, vezetőedzője, de az ő esetében sem tudjuk már meg, mire lett volna képes az „ellopott” olimpián.
Az utóbbi időben atlétikában ritkán osztottak lapot futószámokban európaiaknak, magyaroknak meg pláne, Los Angelesben pedig lett volna rá sansz.
Mérhető sportágként nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy 110 gáton az 1984-es olimpiai döntőben kettős amerikai győzelmet könyvelhettünk el Roger Kingdom (13.20) és Gregory Foster (13.23) révén, míg a dobogó harmadik fokára a finn Arto Bryggare (13.40) állhatott fel. Utóbbi magyar szemmel különösen érdekes, a versenyszámot a szocialista olimpián megnyerő Bakos György ugyanis mindössze 5 századmásodperccel maradt el tőle, vagyis lett volna keresnivalója a fináléban. Bakos több mint egy évtizeden át Magyarország legjobb gátasa volt, egyúttal a 4 × 100-as váltó oszlopos tagja. Az első, 1983-as szabadtéri atlétikai vb-n hatodik lett, két évre rá fedett pályás Európa-bajnok. Valamelyest kárpótolta a sors 1988-ban: a váltóval döntőbe jutott Szöulban, az pedig akkor is igazi örömfutásként maradt fenn, ha tudjuk, nyolcadikként zárt a magyar staféta.
A Barátság Versenyek további magyar győzelmei Kotroczó Lászlóné sportlövő (légpisztoly, 40 lövés), illetve Somogyi Miklós kerékpáros (50 km-es pontverseny) érdeme. Velük teljes a tíz magyar pótolimpiai bajnok sora. Nem a szél fújta az aranyérmet Kotroczóné nyakába, hiszen 1979 és 1991 között kilencszer állt világ- és Európa-bajnokság dobogóján, a légpisztoly mellett a kisöbű szabadpisztoly specialistájaként. Somogyi a pálya-kerékpározás meghatározó alakjaként pedig „címzetes olimpiai bajnokként” szokott hivatkozni magára. Megmaradt a sportágban, a KSI szakosztályát vezeti.
Nemcsak nekünk jutott eszünkbe a Druzsba-84 kerek 40. évfordulója, hanem Vlagyimir Putyinnak is. Tavaly áprilisban ment híre, hogy az orosz elnök Barátság Világjátékokat szervezne 2024 őszére, a párizsi olimpia utáni időszakra. Egy biztos, Putyin abban a tekintetben biztosan tanult az elődei hibáiból, hogy felismerte, a fegyveres konfliktusok összeegyeztethetetlenek a nagy nemzetközi sporteseményekkel. Nem felejtette el, hogy a moszkvai olimpia fényét tompította az afganisztáni szovjet invázióra adott amerikai válasz. Éppen ezért 2014-ben megvárta a szocsi téli olimpiát a Krím félsziget elfoglalásával, de 2022 februárjában is csak az után rohanta meg az orosz sereg Ukrajnát, hogy lezajlott a pekingi (téli) olimpia. Senki sem kívánja, hogy e sorminta folytatódjon, de lassan ez is egy hadviselési szempont lehet.
(Borítókép: A XXIII. olimpiai játékok megnyitóünnepsége 1984. július 28-án a Los Angeles Memorial Coliseumban. Fotó: Steve Powell / Allsport / Getty Images)