Nemcsak nálunk közeleg a tavasz, a Netflix csatornán is: március elején tűzik műsorra a Full swing (Teljes lendítés) című, a nemzetközi golfvilág kulisszatitkait feltáró sorozat újabb részeit. A Forma–1-es Drive to Survive mintájára készült retrospektív reality a profi golf eddigi legellentmondásosabb időszakát, a „polgárháború” második évét dolgozza fel.
Az Index olvasói felkészülten várhatják a világ egyik legpénzesebb, legnépszerűbb, Magyarországon viszont méltatlanul alulértékelt sportágának drámáit, hiszen nem is olyan rég két informatív és szórakoztató írásban mutattuk be a „világ valaha volt legjobb játékát” és annak cancel culturrel, sportwashinggal, anyagyilkosozással megspékelt, krimibe illő fordulatait.
Vegyük is fel a fonalat 2023. decemberében, amikor a szaúdiak korlátlan pénzén létrehozott „ellen” golfliga (LIV Golf) eddigi legnagyobb igazolását végrehajtva megszerezte Jon Rahmot, a világranglista harmadik helyezett szupersztárját. Aki a közel ötszáz millió(!!!) dolláros aláírási pénzével egy csapásra a világ legjobban kereső sportolójává vált. A magát csak szerényen Rahmbónak becéző spanyol golfos azonnal csapatot is alakított, átigazolása után érkezett még egy közepes angol meg két fiatal, a hagyományos PGA, European és Asian Golf liga által idén az év játékosa és év golfozója díjjal kitüntetett lengyel (valójában inkább német) és francia játékos is.
Rahmbo nem okozott csalódást, az év első versenyén egyéniben harmadik, csapatban első lett – komoly erődemonstrációt tartott a mexikói riviérán, a szurkolók legnagyobb örömére. Mi több, most először a rebellis liga nézettségi adatai is végre közelíteni kezdtek a PGA Tour versenyeinek számaihoz.
Nem kis fejtörést okoznak ezzel a világ másik ötven legjobb golfozóját még mindig magáénak tudó szervezetnek és szponzorainak. Versenyigazgatójuk szó szerint belebetegedett a kihívásokba, nem tudta az év végi határidőig összehozni a két liga békülésének tervét, majd sebbel-lobbal a Szoboszlai Dominikot is foglalkoztató Liverpool labdarúgócsapatában is tulajdonosként jelen lévő amerikai befektetőkhöz rohant: újabb pénzért.
Időközben Hawaii szigetén elindult a tradicionális PGA-szezon is (ezt úgy kell elképzelni, mint a teniszben az ATP-versenyeket, köztük a négy Grand Slam-tornát), majd átköltözött Kaliforniába. És itt rögtön egy sporttörténelmi eseményt láthattunk a Eurosport egyik borús januári hétvégi közvetítésében: egy esélytelen francia fickó nyerte a négynapos viadalt.
(Konzervatív brit golfkörökben valakit franciának nevezni a gyepen egész komoly sértés – gyanútlan szerzőink ezt saját bőrükön tapasztalták egy privát angol golfklubban – , és hát még soha a világtörténelemben komoly versenyt nem is nyert francia golfozó.)
Meg is volt rendesen illetődve Matthieu Pavon. Arra a kérdésre, hogy mi lesz az első dolga, hogyan ünnepli a győzelmét, csak annyit tudott kinyögni, hogy
„ma este nem a Mekiben, hanem a Nobuban vacsorázom”.
Pavon ezzel a kijelentésével rávilágított arra a tényre, hogy a profi sportolók jelentős részének, akik ritkán, vagy soha nem végeznek az élen, komoly egzisztenciális próbatétel az egész éves versenyzés anyagi feltételeinek előteremtése.
Az élet örök igazsága azonban a sportban is megannyiszor érvényesül: nagy kockázatnál nagy a nyeremény. A LIV Liga második, Las Vegas-i fordulójának győztese, a „nagy meláknak” hívott többszörös majortorna-nyertes Dustin Johnson, nem túl megerőltető küzdelemben rögtön négymillió dollárt kaszált. De van másfajta módja is, hogy komoly jutalomhoz jussunk egy golfversenyen.
Régi hagyomány a magas díjazású, kiemelt versenyeken a Par 3-as (három ütésből is megjátszható, legrövidebb szakaszok valamelyikén), vagyis ha valaki egyből betalál a 150-200 méterre fekvő lyukba, egy autóval lesz gazdagabb. Habár még csak két hónap telt el az idényből, erre is volt már példa: az elmúlt hétvégén rendezett Genesis Open első napján nemcsak az egyből betaláló Will Zalatoris,
hanem a szponzorok jóvoltából segítője és golfzsákhordozója, az úgynevezett caddie is hazavihetett egy-egy új autót.
Ja, és hogy a kedves olvasónak az angol popbanda, valamint frontembere, Phil Collins ugrik csak be a névadó szponzorról? Pedig a Genesis a Hyundai amerikai piacra pozicionált luxusmárkája, ezeket osztogatták a versenyen...
Maradjunk is ennél a kiemelt eseménynél, hiszen házigazdája nem más volt, mint – a sérülései és a kora miatt egyre ritkábban játszó, újabban kéthavonta csak egy versenyt vállaló – Tiger Woods, aki kisebbségi származásával, legyőzhetetlenségével (az összes golfos „legekről” szóló sportstatisztikát és címet viszi), elképesztő pénzdíjaival (11-szer sorolták első helyre a világ legjobban kereső sportolóinak éves listáján), szaftos válásával és szexfüggőségével a 21. század első számú golfbálványa.
Nem sikerült túl fényesen a legenda idei bemutatkozása: az első körben amatőr, hullámvasútra emlékeztető, szerény teljesítmény után a második nap a játék közben influenzára (a tévés közvetítés alapján inkább hasmenésre és formán kívüliségre) hivatkozva visszalépett. De a dráma és izgalom még itt nem ért véget: a három napon át magabiztosan vezető, a világ legellenszenvesebb golfozója címet már többször kiérdemelt Patrick Cantlay-t a semmiből érte be és verte meg Macujama Hideki. Róla először azt gondolnánk, hogy japánként a 180 centiméteres magasságával és 90 kilogrammjával a szumóból átrándulva próbált csak szerencsét, pedig ő a legsikeresebb japán sportoló a profi golfliga történetében. 2021-ben óriási szenzációt okozva megnyerte a legnagyobb presztízsű golfversenyt, a masterst, ami a golf „Wimbledonja”.
Még csak február végét írunk, de máris full kreténben nyomják az érintettek: mi lesz itt a teljes golfszezonban?
Érdemes követni, tavasszal pedig kipróbálni ezt az érdekes sportot, még akkor is, ha nem megy elsőre könnyen. Hiszen ahogy Leslie Nielsen mondta: „én nem a rosszkedvet elűzendő golfozom, hanem csak sz*rul golfozom, hogy jól érezzem magam”.