150 éve, 1870. március 5-én rendezték a futballtörténelem első nemzetközi mérkőzését, egy nem hivatalos találkozót Anglia és Skócia csapatai között. Joggal gondolhatnánk, hogy egy ilyen mérkőzésnek óriási történelmi jelentősége van, (vagyis volt,) de ez csak érintőlegesen igaz,

Mivel nem két hivatalos válogatott állt ki, ezért nem is tekintik hivatalos mérkőzésnek –  azt 1872-re datálják –, ám ennek ellenére mérföldkőnek tekinthető az 1870-es londoni meccs, amit már novemberben egy újabb, még mindig nem hivatalos mérkőzés követett.

Az első játékoskereső hirdetés 1870. január 22-én jelent meg a Field újság hasábjain. Eredetileg február 19-re tervezték a mérkőzést, ám a fagyos talaj miatt március 5-ig kellett csúsztatni. Az időjárás miatt a körülmények így sem voltak ideálisak, mert nedves, elég csúszós talaj várta a két csapatot a ma krikettpályaként működő kenningtoni The Ovalben.

A jelentkezők pontos instrukciót kapta arra, hogy kit és hol kell keresniük. Az angoloknak az FA-kupa későbbi atyját, Charles W. Alcockot vagy R.G. Grahamet kellett felkeresniük, a skótoknak pedig az angol futball egyik meghatározó alakját, Arthur W. Kinnairdöt vagy Sir James Kirkpatricket.  Kinnaird ugyan Angliában született, de a származása miatt a skót felet erősítette, még úgy is, hogy 1868-ban, 21 évesen már a The Football Association (FA), vagyis az angol szövetség tagja volt, aminek később kincstárnoka, majd elnöke is lett.  Ezt a posztot 1923-ig, 33 éven át látta el.

A rövid határidő és a londoni helyszín eléggé behatárolta a jelentkezők sorát, a vendég skót válogatottba kivétel nélkül Londonban élő skótok jelentkeztek. Volt köztük két parlamenti képviselő, William H. Gladstone és John Wingfield Malcolm, és egy akkor még csak 17 éves iskolás, Robert Crawford is. Az angol csapatot többnyire a futballban jártas katonák alkották.

A labdarúgás hiába volt már több mint 20 éves, még mindig gyerekcipőben járt – érdekesség egyébként, hogy több sportág is ekkoriban született meg, egy évvel korábban, 1869-ben játszották az első, a mai amerikaifutballra még nem sok mindenben hasonlító amerikaifocimeccset az óceán túloldalán. Az 1870-es mérkőzésről például a The Sporting Gazette 1870. március 12-i, szombati számában megjelent tudósítás szerint merőben újszerű elem volt, hogy a két csapat a félidőben térfelet cserélt.

Ekkor még 0-0 volt az állás, a nagyjából 5-600 fős tömegnek viszont nem kellett még egy gól nélküli félidőt végignéznie, mert a 75. percben Robert Crawford szerzett vezetést Skóciának, majd Alfred J. Baker alakította ki az 1-1-es végeredményt a 89. percben.

A skótok vezetőt találatát szerző Crawford egy hatalmas taktikai hibát használt ki: az angol kapitány (szövetségi és csapat is), Charles W. Alcock előre küldte a kapusát, hátha a csatároknak plusz segítséget adva eredményesek lesznek, ám egy labdavesztés után Crawford egy nagyon távoli lövéssel kihasználta, hogy üresen maradt  a kapu.

A szűk negyedórával későbbi válasz viszont érthető módon jobban megmozgatta az angolokat. Egy perccel a vége előtt Alfred Baker cselezte át magát a skót védelmen, és „minden idők egyik legszebb megindulása” után kiegyenlített. Persze, bő 20 évnyi történelem után nem volt akkora kunszt Bakertől egy olyan szólógól, amitől elámultak a korabeli tudósítók.

Az 1870-es meccset még három nemhivatalos mérkőzés követte Anglia és Skócia között, mire 1872. november 30-án, egy 0-0-val elindult a nemzetközi mérkőzések hivatalos sora.

Az első, 1870-es mérkőzésen így állt fel a két csapat:

• Anglia: Charles Alcock (kapitány), Edward Bowen, Alfred Baker, William Butler, William Crake, Evelyn Freeth, Edgar Lubbock, Alexander Nash, Giulio C. Smith, Alfred Thornton, Robert Walpole Vidal.
• Skócia: James Kirkpatrick (kapitány), Arthur Kinnaird, William H. Gladstone, Robert Crawford, Charles Baillie-Hamilton, William Baillie-Hamilton, William Lindsay, John Wingfield Malcolm, Kenneth Muir-Mackenzie, George Gordon, Alexander Morten.

Források: The Guardian | Scottish Sport History