Vasárnap történelmi tettet hajtott végre az amerikaifutballista Joe Thomas a csoportrivális Baltimore Ravens elleni meccsen: a Cleveland Browns támadófalembere már több mint tízezer játékot volt pályán 2007 óta. Ez azt jelenti, hogy akárhányszor elindított egy játékot az NFL egyik legrosszabb csapata, ő mindig ott volt a pályán, ebben sem sérülés, sem rossz teljesítmény nem ingatta meg. 

Senkinek egy szava sem lehetne, ha Thomas itt-ott kihagyott volna egy játékot, hiszen kevés sport sérülésveszélyesebb az amerikaifutballnál, és kevés poszt veszélyeztetettebb, mint a falembereké:

neki pedig a következő – talán jobb – szezonra is gondolnia kell.

És mégis, Joe Thomas szeptembertől decemberig végig pályán van egy olyan csapatban, amelynek decemberben, amikor a rájátszásért gyűrik egymást az NFL-ben, egy kivétellel soha nem volt miért küzdenie: Thomas 2007-es érkezésekor 10–6-os mérleggel zárták a szezont, ez volt a legjobb eredményük az elmúlt tíz évben, de a rájátszásról ekkor is lemaradtak, a Pittsburgh Steelers ugyanilyen, 10–6-os eredménnyel megelőzte őket, mert mindkétszer nyertek a Browns ellen a csoportban.

Azóta egyszer sem volt pozitív mérlegű szezonja a Brownsnak, sőt, tavaly az utolsó előtti fordulóban, egyetlen győzelemmel kerülték el azt a szégyent, hogy 0–16-tal, vagyis győzelem nélkül zárják az évet.

A kerítésen kívüli ász

Thomas ebben a káoszban tíz szezont csinált végig a Brownsnál, a 2007-es draft harmadik választottjaként került a csapathoz – az első helyen vitt irányítót, Jamarcus Russellt minden idők egyik legnagyobb bukásának tartják, a másodiknak választott elkapó, Calvin Johnson már visszavonult –, mind a tízszer bekerült a Pro Bowl-keretbe, kilencszeres All-Pro-játékos (hétszer az első, kétszer a második sorba került be).

– a szezon elejéig túlélt 18 kezdőirányító olyan sok, hogy Thomas is alig tudta őket összeszedni, de végül csak sikerült.

Pedig 2007 után 2015-ben újra közel volt hozzá. Na nem a Browns játékának köszönhetően, hanem azért, mert a bajnoki címre hajtó Denver Broncos szerette volna megszerezni egy csereügylettel, de végül nem lett belőle semmi, mert kifutottak az időből. Thomas maradt Clevelandben, a Broncos pedig Super Bowlt nyert Peyton Manning utolsó meccsén.

Azt, hogy posztján az NFL talán legjobbja, kevesen vitatják, ahogy azt is, hogy nála kevesek érdemelnék meg jobban a sikert. Néha saját csapattársai is reménykednek benne, hogy egy csereüzletről szóló pletyka végül igaznak bizonyul, mert azt szeretnék, hogy Thomas valahol egyszer végre túljusson az alapszakaszon.

De nem Thomas, ő mindent elkövet, hogy a Brownsnál maradjon, úgy érzi ugyanis, hogy a lehető legjobb helyen van a csapatnál, és missziójának tekinti, hogy egyszer megérje velük a franchise szebb korszakát, vagy legalább a rájátszást. Mondhatnánk, hogy Thomas sziszifuszi munkát végez, csakhogy Sziszüphoszt Thanatosz, a Halál kicselezése miatt büntették örök időkre, Thomasnak viszont nincs vétke.

Állítja, tíz év alatt szerelmes lett a városba, és abba a sztoriba, ami a Brownsból lehetne, ha az NFL mélyéről egy évről évre a legjobbakkal küzdő csapat szintjére emelkednének. Lényegében azt szeretné megcsinálni az NFL-ben, amit a Chicago Cubs csinált meg a baseballban.

Ez egy melós város, és egy olyan melós gyereknek, mint én, könnyű beleszeretni az emberekbe, akik kicsit dacosan küzdenek azért, hogy jobb legyen nekik. Ezért olyan fontos, hogy itt legyek, amikor a Browns felemelkedik. Nem egy sztárcsapatba elcserélve akarok Super Bowlt nyerni, attól nem érezném a beteljesülést

– mesélte az ESPN-nek 2016-ban. Ezért is hosszabbított 2011-ben hét évre a csapattal, azt várva, hogy ennyi idő alatt talán jobb lesz, de nem lett.

Az elmúlt tíz évben csak a St. Louisból közben Los Angelesbe költözött Rams nyert náluk kevesebb meccset. A Browns a 2017-es szezon második meccse után 0–2-vel áll, ez Thomas karrierjét nézve 48–114-es mérleg.

Az elszakadt keresztszalag sem állíthatja meg

Pont ezért van pályán mindig, lecserélni sem hagyja magát, mert minden apró sikert és minden nagy kudarcot meg akar élni. 2014-ben a hatodik fordulóban simán vezettek a csoportrivális Steelers ellen (végül 31–10-re nyertek), a csapatot első évében irányító vezetőedző, Mike Pettine pedig próbálta megóvni legjobb játékosa testi épségét, és pálya küldte a cseréjét, Vinston Paintert, hogy az küldje le Thomast.

„Húzz innen a fenébe" – jött a válasz Thomastól, aki maradt a pályán. Később csak annyival magyarázta a dolgot a vezetőedzőnek, hogy évek óta tart a sorozata, nem akkor fogja megszakítani, amikor épp a nagy rivális Steelerst verik, eszébe ne jusson még egyszer lecserélni őt.

Volt olyan, hogy a szezon utolsó meccsén elszakította a keresztszalagját, de akkor sem állt ki. Végignyomta a mérkőzést, majd a rehabilitációt, a következő szezont ott kezdte, ahol az előzőt abbahagyta: a pályán.

Nem ez volt a legsúlyosabb sérülése, 2015-ben elmondta, hogy összesen három térdszalagszakadása és két súlyos bokaficamja volt már karrierje során, de a pályán egyiknek sem lehetett nyomát látni. Ezért mondja, hogy régebben a vasárnapok és hétfők fájtak a legjobban a vereségek miatt, mostanában már a keddek, mert minden ízülete sajog. Nem hiába, már 32 éves, a mostani szezon végére 33 lesz.

A legvidámabb vesztes

A vereségek miatti fájdalom azért most is látszik rajta, bár azt csak otthon, feleségének mutatja, az öltözőben soha nem engedi, hogy gyengének lássák, inkább humorral üti el a dolgot.

Így tett 2008-ban, amikor 24 negyeden keresztül nem szerzett touchdownt a támadósoruk, és ez megtörtént 2009-ben is, amikor Eric Mangini alatt a szerinte legnehezebb évüket tudták le. „Sajátos volt a vezetési stílusa, akkor is mindenki nyomorultul érezte magát, amikor nyertünk, de 1–11-gyel kezdtük a szezont, és egyből a kirúgásáról kezdtek beszélni. Nagyon-nagyon nehéz év volt."

Hagyomány már a Clevelandnél, hogy minden tavasszal az éves fotózáson valami hülyeséggel áll elő Thomas. A 2015-ös meglepődött arcú sem rossz, de egy beszélgetős műsorban elárulta, hogy volt egy sokkal jobb is, amin olyan fejet vág, mint akire a legkevésbé bíznának rá egy kölyöknyulat. 2016-ban totál elmebajra vette a figurát, idén pedig – talán már a Top Gun 2 bejelentésében bízva – Top Gun-osra.

De sokat segített a társaknak az is, amikor egy 35–10-es vereség után (2016 novemberében a Cowboystól kaptak ki ennyire) viccel rázta fel őket – akkor épp azzal hülyéskedett, hogy ha a következő meccsen csupa fehér szerelésben játszanak, akkor fogyókúrahét vár majd rá, hogy a 142 kilós teste jól mutasson csak fehérben.

De nem kell stresszes pillanat sem, az idei edzőtáborban, amikor villámlás miatt az egyik fedett csarnokba terelték a Browns-edzők a játékosokat, Thomas azt kiabálva sprintelt az épületbe, hogy „mindenki mentse az életét!".

A Cleveland Browns honlapján saját beszélgetős műsora van "Egy óra Joe Thomasszal – Életed legjobb két perce" címmel, ahol csapattársaival csinál vicces interjúkat.

119 850 000 + 2 dolog vigasztalhatja

Ha idén sem hagy ki meccset, úgy a 2017-es szezon végére 119,85 millió dollár lesz Thomas összkeresete, amit jövőre még 10 millióval toldhat meg. Nyilván ez sem mindegy, de valószínűleg jobban örül majd annak, amikor visszavonulása után öt évvel, azonnal bekerül majd a Hírességek Csarnokába. Ez garantálható, kevés olyan támadófalember volt és van az NFL-ben, mint ő.

Nem csak az elnyűhetetlenség és a már tízezer játékos sorozat miatt, hanem azért is, mert baloldali tackle-ként az ő elsődleges feladata, hogy megvédje az irányítót. 22 különböző irányító dolgozott mögötte 162 meccs alatt, mind más mozgáskoordinációval, szokással, igénnyel. Az egyik 8, a másik 10 yardról szerette ugyanazt csinálni, az egyik balra, a másik jobbra, a harmadik előre indult, ha veszélyt érzett. Thomasnak mindehhez alkalmazkodnia kellett, és akkor arról még nem is beszéltünk, hogy ez idő alatt hat vezetőedzője volt, vagyis hatszor kezdett mindent előről tanulni.

Ez bárkit képes lett volna az őrületbe kergetni, Thomas viszont 161 meccsen kevesebb mint 40 sacket engedett csak, ez szezononként 4-es átlag.

A másik nagy cél, ami ott lebeg előtte, hogy talán sikerül mégis eljutnia a rájátszásba a Brownsszal. 32, lassan 33 évesen nincs már sok ideje az NFL-ben, és ugyan két vereséggel kezdték a szezont, de mindkét csoportriválishoz, a Steelershez és a Ravenshez is nagyon közel voltak, sokat javíthatnak a tavalyi 1–15-ös szezonon, és egy még nagyobb ugrással meglepetést is okozhatnak 2018-ban.

És akkor akár a 12 ezres sorozat is meglehet neki kis szerencsével.

Nyitókép: Eric Espada/Getty Images/AFP