Az optimista azt mondaná, hogy innen már csak felfelé mehet a Cleveland Browns, a pesszimista viszont emlékeztet, hogy hát mégiscsak a Brownsról van szó, sosem tudni, meddig képesek süllyedni.

Nagyjából ez a mottója a 2017-es NFL-szezont nyeretlenül, 0-16-tal záró Browns szurkolóinak minden szezon végén jó egy, ha nem másfél évtizede. Ennyi idő alatt már beletörődtek a szenvedésbe, és inkább humorral fogják fel a gyötrelmet, pedig ha belegondolunk, a folyamatos esélykiegyenlítésre törekvő NFL-ben valójában nehezebb 15 éven át reménytelenül rossznak lenni, mint Super Bowlt nyerni.

A Browns pedig felfoghatatlan szintre fejlesztette, hogyan kell reménytelenül rossznak lenni.

Éppen ezért a 2017-es, 0-16-os szezon önmagában nem is tragédia, sokkal inkább csak a hab a tortán. Tavaly 1-15-tel zártak, az utolsó előtti fordulóban verték a San Diego Chargerst, idén viszont már nem volt menekvés, a 2008-as Detroit Lions után ők lettek a másik csapat, amely

Az idei utolsó fordulóban a Pittsburgh Steelers cseréi ellen elég közel jártak azért a szégyen elkerüléséhez, de Corey Coleman a hajrában biztosnak tűnő elkapást ejtett el, amivel esélyük sem maradt a fordításra az utolsó percekben.

(Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Green Bay Packers ellen 14 pontos előnyről buktak pár héttel korábban, hosszabbítás után.)

Az örök újjáépítés

Amikor december elején a Browns-tulajdonos Jimmy Haslam kirúgta a csapat általános igazgatóját, Sashi Brownt, lényegében azt jelentette be, hogy öt éven belül negyedszer kezdenek bele újjáépítésbe. Addigra már

• megsérült a csapat legjobb játékosa, az állandóság szobra, Joe Thomas,
• a 2017-es 1/1-es draftválasztásuk, Myles Garrett több kisebb sérülésen volt túl,
• a franchise jövőjéül kiválaszott irányító, DeShone Kizer pedig vezette a ligát eladott labdákban – végül nyert is, 22 interceptionje volt. (A második legtöbb 16 Cam Newtonnál, pedig Kizer egy meccset még ki is hagyott.)

Kizer, illetve maga az irányítóposzt a gyötrelem kulcsa. 2007 óta, vagyis 10 szezon alatt 20 irányítót próbáltak ki, egyik sem vált be. A szezon közben megpróbálták megszerezni azt a Jimmy Garoppolót a New England Patriotstól, aki végül a San Francisco 49ershez került, és kisebb csodát tett, kezdőként sorban öt meccset nyert - a végén három playoffba kerülő csapatot vertek. A hírek szerint a Patriots azért nem a Brownsnak adta a QB-t, mert nem akartak vele kiszúrni, lévén, hogy Clevelandben nem túl szép jövő várna rá.

A másik célpontjuk A.J. McCarron volt a Cincinnati Bengalsből, állítólag meg is állapodtak a csapattal mindenben a cseréről, de a nagy ünneplés közben elfelejtették a részleteket elfaxolni az NFL központjába, így a csere soha nem vált hivatalossá – ezt persze cáfolta a csapat, de hát ilyet senki sem ismerne el nyilvánosan.

Az emúlt évek próbálkozásainak tökéletes mementója volt egy clevelandi reklámiroda kirakatába állított próbaba, amíg a cég vissza nem vonultatta a szenvedés szobrát. Utolsó állapotában az 1999-2015 közötti időszakot örökítete meg, pedig azóta még négy névvel bővülhetett volna a sor.

Az a lista, hogy csak 2010 óta milyen kiváló játékosokról maradtak le, mert inkább olyat választottak, aki alig vitte őket előre, még hosszabb.

Nem részleteznénk a Fox által összerakott sort, elég csak annyit mondani, hogy az elmúlt két évben olyan irányítókról mondtak le önként, mint a Ramsszel rájátszásba jutó Jared Goff, a sérüléséig az Eaglest a liga élén tartó Carson Wentz, vagy az idei szezon nagy meglepetése, Deshaun Watson.

De nem szabad csak és kizárólag a gyenge keretépítést felhozni, mert az indok lehet 10, 12, vagy akár 14 meccs elvesztésére.

Ahhoz folyamatosan, több szinten kell rosszabbnál rosszabb döntéseket hozni. Aminek komoly részét teszi ki az is, hogy alig erősítettek valamit a 2016-ban egy meccset nyerő kereten. Az újonc irányító, Kizer nem kapott komoly erősítést a támadóknál, Joe Thomas sérülésével pedig a támadófal is elkezdett összeomlani. A védőknél megszerezték ugyan Garrettet, aki pár éven belül meghatározó játékos lehet, de még mielőtt bemutatkozhatott volna, kitették a csapatból a védelem másik legjobbját, a cornerback Joe Hadent. Ezzel teljesen egyedül hagyták az újoncot, akinek többnyire csereszintű emberekkel kellett volna maradandót alkotnia.

Moneyball?

Sokan okolják a Brown kétéves mélyrepüléséért az új csapatvezetési módszert, a baseballból átültett – ott virágzó – moneyballt. Csakhogy egyrészt nem 100 százalékig álltak át az alanilázáló rendszerre, inkább csak a jelenlegi metódust próbálják kiegészíteni vele, másrészt a moneyball nem varázspálca, nem csinál senkiből szupercsapatot egy nyár alatt. Ha lesz eredménye a dolognak, azt 2019-20 környékén látjuk majd.

Az igazi felelős megússza

Mármint szó szerint. A vezetőedző Hue Jackson, aki azért legalább annyira felelős a Browns 1-31-es mérlegéért az elmúlt két szezonban, mint bárki más, azt ígérte egy éve, hogy ha második szezonjában is csak 1-15-ös (vagy rosszabb) mérleget érnek el, megfürdik az Erie-tóban. Valószínűleg csak viccelt, de a dolog visszaütött, és lassan jöhet egy elég kellemetlen úszás neki.

Örök kárhozat

Az SB Nation még december közepén, még a nyeretlen sorozat teljessé válása előtt vette sorra a megdöbenntő adatokat, amik megmutatják, mennyire rossz is a Browns az 1999-es feltámasztás óta.

• 19 szezon alatt összesen 20, tehát szezononként lényegében egy győzelmük van olyan csapat ellen, ami pozitív mérleggel zárta a szezont, úgy, hogy 2002-ben még a rájátszásba is bejutottak.
• Annyira gyengék, hogy 1999 óta összesen három olyan meccsük volt, amit egész Amerikában sugároztak, és nem csak helyi, regionális adókon, ráadásul mindhármat elvesztették.
• Az elmúlt évtizedben egyedül a Browns növelte csak a szerzett és kapott pontok közti különbséget folyamatosan a negatív oldalon, már jóval 1000 fölött járnak. A másik két leggyenébb, a Rams és a Jaguars idén rájátszásba jutott, ők megfordították a folyamatot, a Browns elég messze jár ettől.
• Az 1999-es újraalapítás óta eltelt 19 szezonban 26 irányítót, 9 vezetőedzőt, 9 általános igazgatót és 3 tulajdonost fogyasztottak el, és pítettek egy új stadiont, de semmi sem segített.

Ezért sem lehet őket együtt említeni a 2008-as, szintén 0-16-tal záró Lionsszal, ők ugyanis előtte 7-9-es szezont hoztak össze, majd három évre rá már a rájátszásban voltak. A Browns jövőjét nem látjuk előre, de az világos, hogy nem egy egyszezonos összeomlásról van szó, hanem szisztematikus mélyrepülésről.

Azért picit jobb optimistának lenni

Ilyen kilátások mellett mégis miben bízhatnak a Brownsnál? Igazából abban, hogy messze-messze ők a legrosszabbak, és ez hosszú távon kifizetődik az amerikai major sportokban az esélykiegyenlítés miatt. Ugyan lemondtak Deshaun Watsonról, de azzal, hogy az irányítóért velük cserélt a szezont aztán elég gyengén befejező Texans,

Ha az új vezetés John Dorsey általános igazgatóval nem szúr el mindent, négy elit játékossal erősödhetnek, közte egy olyan irányítóval, akire sok évig rábízhatják a csapatot. De önmagában a négy választás az első 36-ban példátlannak mondható.

Nagyjából 110 millió dollárt költhetnek majd a nyáron szabadon igazolható játékosokra, ami ésszel költve megint csak a feltörés kezdetét jelentheti - ésszel, tehát nem úgy, mint az elmúlt években.

És az sem árt, hogy az egyik legtehetségesebb elkapó, Josh Gordon végre megszabadult a balhéitól, és több mint három év eltiltás után újra visszakerült az NFL-be. Ugyan csak öt meccset játszott, de 67 yardos meccsenkénti átlagával a 14. legjobb elkapó lett volna a szezonban. Valószínű, hogy ennél csak jobb lesz, ha rendesen, a csapattal készülhet egy teljes szezonra.