Ohiótól Ohio boldogításán, majd szomorításán át Ohióig

Mindenki, aki profi amerikaifutball-játékosnak áll, azzal a céllal teszi ezt, hogy végül Cantonban kössön ki – persze az sem baj, ha a Hírességek Csarnokába iktatás előtt azért egy-két bajnoki cím is összejön, meg néhány 10-100 millió dollár, de tagadhatatlan cél gyakorlatilag mindenkinél, hogy „halhatatlanná” váljon.

Az ohiói város alig két és fél óra kocsiútra van történetünk főhősének szülőföldjétől (az ohiói Limától), alig három órára az egyetemétől (az ohiói Miamitól), és csupán két órára egyetlen profi csapatának székhelyétől, Pittsburghtől. Big Ben egész karrierjét ezen az amerikai léptékkel nézve apró területen töltötte, és aligha kétséges, hogy öt év múlva ő is helyet kap a Hírességek Csarnokában – miután 18 éven át keserítette a pennsylvaniai gárda két ohiói csoportriválisát, a Cincinnati Bengalst és a Cleveland Brownst. Na de ne rohanjunk ennyire előre.

A gimi végéig nem is volt irányító – az edző fia miatt

A svájci gyökerekkel bíró Roethlisberger tehetsége már fiatalon nyilvánvalóvá vált, a közeli Findlay gimnáziumban ő volt a kapitánya az amerikaifutball-, a baseball- és a kosárlabdacsapatnak, de ennek ellenére nem játszott irányítóként egészen a végzős évéig.

„Tudom, hogy sokak számára országosan ismert idióta vagyok – idézte a Toledo Blade 2004-es interjújában Hite szavait. Az edző ugyanakkor kitartott amellett, hogy döntésében nem játszott szerepet a nepotizmus. – Rengeteg gyakorlatot végeztünk, és jobb kombináció volt, amikor a fiam dobott Bennek.”

A korábbi Georgia Tech-irányító Ken Roethlisberger sohasem kritizálta nyilvánosan Hite edzőt azért, hogy a saját fiát játszatja az övé helyett.

„Ez az edző döntése. Mindenki hoz jó és rossz döntéseket is, és még csak azt sem mondom, hogy ez rossz volt. Most már talán azt mondhatjuk, de akkor hogyan tudhattuk volna biztosra?”

A végzős évében 4041 yardot és 54 TD-t passzolt, emellett futott is még hét touchdownt, ami után a divízió legjobb támadójának választották meg 1999-ben.

Érdekes módon Ryan Hite a Denison Egyetemen elkapóként állított fel számos iskolarekordot, míg lediplomázott, Big Ben pedig megragadt irányítóként.

Már az első egyetemi évében megmutatta, mi várhat később az NFL-re

2000-ben érkezett az ohiói Miami Egyemre (nem összekeverendő tehát az NCAA-ben igencsak jó nevűnek számító floridaival), ahol gólyaként csak a tanulással kellett foglalkoznia, úgynevezett red shirt évet kapott, ami gyakori az újoncoknál, akik így az első évüket kiülik, ennek következtében pedig egy évvel tovább maradhatnak a ligában.

A 2001-es idényben a Michigan ellen debütált, és bár együttese 31–13-ra kikapott, kiosztotta első két TD-passzát, az Akron ellen pedig 399 yarddal új sulirekordot állított fel, közte egy 70 yardos TD-vel a lefújás előtti pillanatban, amivel együttese megfordította a meccset – a nagy fordítások később is végigkísérték a karrierjét, de erről még lesz szó.

Az idény során megdöntötte az MAC-konferencia újoncrekordját a passzolt yardokat tekintve, és sorra halmozta a különböző iskolai csúcsokat.

Punterként is jeleskedett, majd jött az igazi berobbanás – a mezét vissza is vonultatták

Az első évét 3105 yarddal és 25 TD-vel zárta, az együttes pedig 7–5-tel végzett, ezeket egy évre rá kis híján lemásolta (3238, 22, 7–5), de akadt pár figyelemre méltó teljesítménye 2002-ben is: ott volt például a Northertn Illinois elleni meccs, amelyen 525 yardot és 4 TD-t passzolt, az előbbivel konferenciarekordot állított fel. Szintén érdekes vele kapcsolatban, hogy punterként is ténykedett. Volt olyan meccse, amikor három rúgása is az ellenfél 20-asán belül landolt, ami után megkapta a hét legjobb speciális egységben játszó játékosa díját is.

A nagy áttörésre 2003-ig kellett várni, ahol bár az első meccsen az Iowától kikapott a Miami, ezt követően mind a 13 fellépésén győzött. Roethlisberger 343 pontos passzával, 4486 yardjával és 37 TD-jével is új MAC-rekordot állított fel, aligha meglepő módon ő lett a konferencia legjobb támadója is. A RedHawks a 2007. októberi hazatérése során visszavonultatta Big Ben egyetemen használt 7-es mezét. 34 év után először, összességében harmadszor volt erre példa az iskola történetében.

Minden idők legerősebb irányítófelhozatala?

Nagy vitát lehetne folytatni, mindenesetre az, hogy valamit az 1983-as játékosbörzével párhuzamba lehet egyáltalán állítani, eléggé sokat mondó. Hiszen ott volt a Denverrel kétszer bajnok John Elway, a Buffalót négy Super Bowlig vezető Jim Kelly vagy a rekordok sorát felállító, a Miamival szintén döntőző Dan Marino is, akik egyaránt bekerültek a Hírességek Csarnokába.

Nos, a 2004-es sem volt éppen rossz eresztés, és itt is rögvest jelezte az 1/1-es, hogy nem hajlandó abban a csapatban szerepelni – Elway a Colts helyett kötött ki a Broncosnál, Eli Manning pedig San Diegóban nem akart játszani, helyette kétszer bajnok lett a Giantscel. Nem mintha a Chargers rosszul járt volna az 1/4-es Philip Riversszel, a Steelers pedig a 11. választással vitte el Big Bent. Mint keretesünkben lentebb látható lesz, a hármas elég sok toplistán tűnik majd még fel.

Érdekesség, hogy kis híján egy támadófalember lett itt a Kohászok választása, de végül a tulajdonos Dan Rooney közbeszólt, mert nem szerette volna, ha 1983-hoz hasonlóan lemaradnak egy franchise irányítóról, amikor még elérhető (akkor 1/21-re vitték a védőfalember Gabriel Riverát, a helyi egyetemre járó Dan Marino pedig 1/27-csúszott). 

Berobbant a ligába, a legfiatalabb bajnok lett

No, ebben a mezőnyben lett ellenszavazat nélkül az év újonca az augusztusban hatéves szerződést kötő fiatal, akinél az sem volt biztos, hogy egyáltalán játszik majd az első évében – ebben az időben még gyakrabban előfordult, hogy egy újoncot akár évekig is fejlesztették, mire a kezdőbe került, a Steelersnél pedig ez különösen igaz volt ezekben az időkben.

Viszont az amerikai futball kontaktsport, és egy ilyen esetén bármikor jöhet egy váratlan sérülés, ami felborítja a terveket. Márpedig Pittsburghben pontosan ez történ: az idényt még Tommy Maddox és Charlie Batch mögött harmadik számú opcióként kezdő irányító hamar feljebb lépett, miután Batch még az előszezonban kidőlt, majd a Ravens elleni csoportrangadón Maddox is megsérült, így Big Ben következett a sorban. Első meccsén két TD-passzt és két interceptiont is jegyzett, a Miami ellen pedig már ő volt a kezdő irányító, aki az első 13 meccsén egyaránt győzelmet aratott csapatával, megszakítva a New England NFL-rekordot jelentő 21 meccses sikerszériáját is.

This day in #PGHistory: Rookie Ben Roethlisberger defeats Tom Brady and the Patriots 34-20, ending New England's 21-game win streak. (2004) pic.twitter.com/9OjKYPL3ZW

— Pittsburgh Clothing Company (@PGHClothingCo) October 31, 2017

Az alapszakasz utolsó meccsén a Steelersnek már a pihentetés is belefért, így is 15–1 lett a mérleg, amivel meglett az első kiemelés és a pihenőhét.

A konferencia-elődöntőben két labdát is eladott, az egyikből touchdownt szerzett a Jets, a másodikból a végén egy mezőnygóllal lezárhatta volna a meccset, és bár ez kimaradt, és a ráadásban nyert a Pittsburgh, a hozzá hasonlóan egy sérülés miatt pályára kerülő Tom Bradyék elleni AFC-döntő már túl soknak bizonyult. 

Ami ekkor még nem jött össze, egy évvel később már igen, pedig év közben nem sok jel utalt erre.

A sérülések miatt Big Bent négy meccsre is elveszítő gárda a 13. fordulót követően csak 7–5-tel állt, de az utolsó négy alapszakaszmeccset megnyerve az utolsó, hatodik helyen bejutott a rájátszásba, ahol idegenben megverte a Bengalst, a Coltsot és a Broncost is, így bejutott a Super Bowlba, ahol a Seattle Seahawksot két vállra fektetve megnyerte az ötödik bajnoki címét.

Motorbaleset, visszaesés, majd feltámadás

Nem indult ideálisan a folytatás, hiszen a bajnokavatóról rögvest lemaradt, miután a holt szezon során motorbalesetet szenvedett (bukósisak és érvényes engedély nélkül...), és bár ezt megnyerte a Steelers, a következő három meccsét egyaránt elbukta Big Bennel a kezdőben, ráadásul az irányító TD-passz nélkül, hét interceptionnel állt ekkor. A dolgok a Kansas City kiütése (45–7) ellenére nem akartak rendeződni. Bár a Falcons ellen is jól játszott, ez sem volt elég a győzelemhez, az Oakland és a Denver ellen pedig összesen újabb hét interception következett. Az együttes november 5-én 2–6-os mérleggel állt, Big Ben pedig 7 TD-vel és 14 interceptionnel.

Az idényt innen már nem sikerült megmenteni, de a hátralévő időben azért nagy lelkierőről tett tanúbizonyságot a bajnok, csak a Ravenstől elszenvedett két zakó rontotta az összképet (6–2), így meglett az ötvenszázalékos mérleg (8–8). Közte volt például a clevelandi siker, amely során a Steelers a záró felvonásban 21 pontot felpakolva nyert 24–20-ra, még az is belefért, hogy az irányító az első félidőben háromszor is eladta a labdát. Az idényt 18 TD mellett 23 interceptionnel zárta – karrierje magasabb legrosszabb teljesítményével.

A gödör aljában az a jó, hogy onnan már csak felfelé vezet az út, neki pedig rögvest a következő idényben sikerült az elit szintet bemutatnia: Mike Tomlin bemutatkozó évében a TD/interception aránya 32/11-re javult, a 104,1-es irányítómutató karrierje legjobb teljesítménye lett, az együttes pedig a 9–3-mal rajtolva visszatért a playoffba, de a Jaguars néhány hét alatt másodszor is legyőzte.

A nagy játékokra bármikor képes, időként elpusztíthatatlanul menetelő Big Bent ekkor már nemcsak az elit védelem megfelelő kiegészítőjeként, hanem önerejéből is klasszisnak vélték már – köszönhetően két tökéletes, 158,3-as mutatójú mérkőzésének is –, és meghívást kapott az első Pro Bowljára is.

Új szerződés, bajnoki címmel ünnepelve

Ha voltak is kétségek, ez a teljesítmény végleg eloszlatta ezeket, a vezetőség pedig 2008 márciusában nyolcéves, 102 millió dolláros szerződéshosszabbítást kötött, amelyet követően arról beszélt, hogy Steelers-játékosként szeretne visszavonulni. Mint mára tudjuk, ezen vágya teljesült.

Az idény majdhogynem tökéletes meccsel indult (14 passzkísérletéből csak egy volt rossz, két TD-t szerzett a Texans kiütése során), de azért az csak aggasztóan festett, hogy négy forduló alatt még csak 200 passzolt yardig sem jutott egy meccsen sem. Együttese ennek ellenére sorra győzött, és 5–1-gyel rajtolt, a Giantstől elszenvedett zakó után pedig Washingtonban még úgy is nyerni tudott, hogy Big Ben 17 passzából csak öt volt jó, és csak 50 yardot haladt vele a csapat!

A Kohászok védelme minden fontosabb statisztikai mutatóban, köztük a kapott pontokéban, a legjobban teljesített, James Harrison lett az év védője, 12–4-es mérleggel pedig 2. kiemeltként jutott rájátszásba a Pittsburgh. Ott aztán a Chargerst és a Ravenst is megverve újra a Super Bowlig menetelt, ahol a Cardinals volt az ellenfél.

Big Ben a támadósorozat után 122 yarddal és csupán egy rossz passzal állt, csapata 10–0-ra ellépett, és bár a félidő előtti utolsó másodpercekben az Arizona a fordításért támadhatott, Harrison 100 yardos visszahordásával a Steelers 17–7-re vezetett. A harmadik negyedben csak egy közeli Pittsburgh-mezőnygól eset, a negyedikben viszont jött az arizonai feltámadás, Larry Fitzgerald két touchdownjával és egy safetyvel már a Cardainalsnál volt az előny két és fél perccel a vége előtt (20–23).

A címvédő újra lemarad a playoffról

A 2009-es bajnokság sem indult rosszul, bár szeptemberben Chicagóban és Cincinnatiben is az utolsó másodpercekben kapott ki a Pittsburgh, november közepéig így is 6–2-es mérleget épített fel. Akkor azonban valami megtört, sorozatban öt vereség következett, ráadásul minden csoportrivális legyőzte ebben a periódusban a Steelerst – a Ravens a negyedik agyrázkódása miatt kidőlő irányító nélkül.

Amikor úgy festett, hogy a szezon kuka, jött egy káprázatos meccs a Packers ellen (37–36), amelyet egy utolsó másodperces TD döntött el, és hiába zárt 383 yarddal és 3 TD-passzal (meg egy futottal) Aaron Rodgers, Big Ben még rajta is túltett (503 yard / 3 TD-passz). Az utolsó három meccset megnyerve 9–7-re javult az együttes mérlege, de az egymás elleni rangsorolók miatt a Steelers címvédőként ezúttal is lemaradt a rájátszásról.

A 4328 yarddal franchise rekordot döntő Roetlisbergert először választották meg a csapatnál a legértékesebb játékosnak. Behívták volna csereként a Pro Bowlra is, de a Miami ellen elszenvedett vállsérülését pihentette inkább.

Big Ben árnyoldala és az utolsó Super Bowl

Nem a motorbaleset volt az egyetlen rázós dolog a múltjában. A 2010-es idényt eltiltással kezdte, mivel megszegte a liga magatartási politikáját.

Még 2008-ban történt, hogy Andrea McNulty, a Tahoe-tónál lévő szálloda és kaszinó alkalmazottja szexuális zaklatással vádolta meg. Elmondása szerint azzal csalták az irányító szobájába, hogy egy elromlott televíziót kellene megjavítania, panaszában pedig arról értekezett, hogy Roethlisberger elállta az ajtót, amikor távozni próbált. A vád szerint az irányító megragadta, és megpróbálta megcsókolni őt. A játékos tagadta a vádakat, és végül 2011-ben peren kívüli egyezségre jutottak a felek.

A liga ekkor nem büntette meg a játékost, de 2010-ben egy másik vád is napvilágot látott, amikor egy 20 éves georgiai egyetemista azt állította, hogy Roethlisberger bántalmazta őt egy éjszakai klub mosdójában. A vád szerint a játékos egyik testőre megragadta a nőt, majd egy folyosóra kísérte, ahol a sportoló lehúzott nadrággal várta. A korábban az irányító társaságában többször is látott egyetemista elmondása szerint megerőszakolták. Az orvosi vizsgálat kimutatott felületi sebeket és enyhe vérzést a nemi szervek környékén, ugyanakkor nem tudták megmondani, hogy trauma vagy szexuális zaklatás volt-e az oka, mivel nem került elő sperma, és a talált mennyiségű DNS nem volt elegendő a profil létrehozásához.

Továbbá a vádló írt a kerületi ügyésznek, hogy nem kíván többé büntetőeljárást indítani, mert tartott a fokozott médiafigyelemtől. A levélben ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a vádjait nem vonja vissza.

A Steelers elnöke tajtékzott, amikor megtudta, hogy az egyik játékosát mivel vádolják. Az irányítóval az egyik helyi szponzora felbontotta a szerződését, a liga pedig kezelésre kötelezte, és hat meccsre elmeszelte fizetés nélkül – amiből végül csak négyet kellett letöltenie.

A büntetés a csapaton belül is vegyes fogadtatásban részesült, együttese pedig nélküle 3–1-gyel kezdte a 2010-es idényt. Ez a széria az alapszakasz mind a négy negyedére kiterjedt végül. Az első hónapban még Big Ben nélkül a Baltimore, a következőben a Drew Brees vezette Saints, aztán Tom Bradyék Patriotsca, végül pedig a Jets bizonyult erősebbnek, így 12–4-gyel végzett a Steelers, amely az egész liga legkevesebb pontját engedte az ellenfeleknek.

A rájátszást erőnyerőként kezdve pihenővel indította, majd a Ravensnek és a Jetsnek is visszavágott, így jöhetett a Packers elleni Super Bowl. A meccs előtt hárompontos favoritnak számító Green Bay alaposan bekezdett: Rodgers Jordy Nelsonnak adott 29 yardos TD-passzt, majd Big Ben átadásából Nick Collins szerzett visszahordott touchdownt, a Steelers mezőnygólja után pedig Greg Jennings is elkapott egy hatpontost, így már 21–3-ra vezetett az NFC bajnoka.

Még a szünet előtt Big Ben Hines Warddal közösen kozmetikázott, majd a harmadik negyedben Rashard Mendenhall is a célterületre ért (17–21). Jennings újabb elkapott TD-jére Mike Wallace válaszolt, alig két perccel a vége előtt pedig a Packers csak Mason Crosby közeli mezőnygóljával tudta növelni előnyét. Ugyanúgy hat pont volt a Packers előnye, mint egy évvel korábban, Roethlisbergernek tehát ugyanaz volt a feladata: ha TD-vel és sikeres extra ponttal záruló támadást vezet, akkor újra nyer a Steelers. Ez viszont ezúttal nem jött össze, a Packers védelme lezárta a meccset, és bajnok lett a Green Bay (25–31).

Még egy konferenciadöntő, hanyatlás, de még egy utolsó menet

A következő idényt öt labdaeladással kezdte a Ravens elleni zakó során, a Baltimore oda-vissza legyőzte riválisát, így a két 12–4-es gárdából a rivális szerezte meg a csoportot, a Steelers pedig óriási meglepetésre kikapott a ráadásban a Tim Tebow vezette Broncostól, hogy aztán a következő két évben 8–8-cal egyaránt lemaradjon a rájátszásról.

A 2014-es évadban a 4–3-as kezdés után a Colts (522 yard, 6 TD/0 interception) és a Ravens (340/6) legyőzése során is eljutott hat hatpontos átadásig, mindkétszer a hét legjobbjának választották meg, és ő lett az első, aki két 500 yard feletti meccset is összehozott az NFL-ben. A Falcons 15. heti legyőzésével a 31. riválist is kipipálta, hatodikként a ligában. Az évet 4952 yardos új egyéni rekorddal zárta, a 32 TD-je és 103,3-as irányítómutatója is elit társaságba helyezte, újra behívták a Pro Bowlra, de a wild card körben a Ravens örülhetett.

A 2017-es évadban nagy meglepetésre 45–42-re kikapott a csapat otthon a Jaguarstól (Big Ben 469 yardot és 5 TD-t passzolt), egy évre rá a sztrájkoló Bell nélkül a karriercsúcsot jelentő 5129 yardjára (és 34 TD-passzára) ugyancsak ligaelsőséget érő 16 interception érkezett, a 7–2–1-es kezdés ellenére pedig végül csak 9–6–1 jött össze, amivel pont lemaradtak a rájátszásról. A 2019-es kiírásban két meccs után partvonalon túlra került sérülése miatt, az immár Antonio Brownt is elveszítő együttes pedig 1–4-es kezdésről 8–5-ra javult ugyan, az utolsó három meccs elvesztésével megint csak lemaradt a playoffról.

A 2020-as bajnokságban a szerencsével sem hadilábon állva sorra jöttek a sikerek, december elejére már 11–0-val állt, de ezt követően már csak a Coltsot sikerült megverni, a rájátszásban pedig rögvest megálljt parancsolt a Browns, Big Ben hiába passzolt negyedszer is 500 yard felett (501), 4 TD-passza mellé 4 interceptionje is volt, az első negyed után 28–0-ra vezető rivális pedig 48–37-re legyőzte a Pittsburghöt.

A mostani kiírásban már önmaga árnyékát nyújtotta csak, 2008 óta nem volt ilyen kevés átlagolt yardja és irányítómutatója, dobásainak ereje jócskán visszaesett, ahogyan a Steelers támadójátéka is. Az 1–3-as kezdésről 5–3-ra fordított a Steelers, de a következő három meccsből egyet sem nyert meg, ahogyan Minnesotában és Kansas Cityben is kikapott, így a január eleji hétfő esti rangadó 7–7–1-gyel és a várható búcsújátékkal érkezett el a Cleveland ellen. Ekkor még egyszer elkeserítette a Brownst, ezzel már egy döntetlen és három vereség mellett 26-odszor győzte le az ohiói gárdát, az utolsó körben pedig a Colts betlijével maradt még egy utolsó esély a playoffra, és egy döbbenetesen drámai meccsen végül összejött a ráadásban a Ravens legyőzése is. Az éjjeli alapszakaszzárón a hosszabbítás utolsó másodpercében szerzett Raiders-mezőnygól pedig azt jelentette, hogy Big Ben még egyszer pályára léphet az utószezonban, de a Chiefs ezúttal is túl soknak bizonyult.

Minden releváns mutatóban a legnagyobbak között

Ha valaki 18 évet lehúz a ligában, ráadásul a nagy részét kifejezetten magas szinten, akkor megkerülhetetlenné válik a statisztikai rangsoroknál is. Természetesen Big Ben is ott van a legjobbak között minden főbb mutatóban.

A legtöbb passzolt yard az alapszakaszban

• 84 520 – Tom Brady
• 80 358 – Drew Brees
• 71 940 – Peyton Manning
• 71 838 – Brett Favre
• 64 088 – Ben Roethlisberger
• 63 440 – Philip Rivers
• 61 361 – Dan Marino
• 59 735 – Matt Ryan
• 57 023 – Eli Manning
• 55 360 – Aaron Rodgers

A legtöbb passzolt touchdown az alapszakaszban

• 624 – Tom Brady
• 571 – Drew Brees
• 539 – Peyton Manning
• 508 – Brett Favre
• 449 – Aaron Rodgers
• 421 – Philip Rivers
• 420 – Dan Marino
• 418 – Ben Roethlisberger
• 367 – Matt Ryan
• 366 – Eli Manning

A legtöbb meccsnyerő támadás az alapszakaszban

• 54 – Peyton Manning
• 53 – Tom Brady, Drew Brees, Ben Roethlisberger
• 47 – Dan Marino
• 43 – Brett Favre
• 42 – Matt Ryan, Matthew Stafford
• 40 – John Elway
• 38 – Johnny Unitas

A legtöbb győztes meccs az alapszakaszban

• 243 – Tom Brady (243–73)
• 186 – Brett Favre (186–112), Peyton Manning (186–79)
• 172 – Drew Brees (172–114)
• 165 – Ben Roethlisberger (165–81)
• 148 – John Elway (148–82)
• 147 – Dan Marino (147–93)
• 139 – Aaron Rodgers (139–66)
• 134 – Philip Rivers (134–106)
• 124 – Fran Tarkenton (124–109)

Aligha meglepő, hogy a rájátszásokat illetően is jól szerepel, sőt, valójában amikor a tét növekedik, még jobban is teljesít!

A legtöbb passzolt yard a rájátszásban

• 13 049 – Tom Brady
• 7339 – Peyton Manning
• 5972 – Ben Roethlisberger
• 5894 – Aaron Rodgers
• 5855 – Brett Favre
• 5772 – Joe Montana
• 5366 – Drew Brees
• 4964 – John Elway
• 4510 – Dan Marino
• 3952 – Kurt Warner

A legtöbb passzolt touchdown a rájátszásban

• 86 – Tom Brady
• 45 – Joe Montana, Aaron Rodgers
• 44 – Brett Favre
• 40 – Peyton Manning
• 37 – Drew Brees
• 36 – Ben Roethlisberger
• 32 – Dan Marino
• 31 – Kurt Warner
• 30 – Terry Bradshaw

A legtöbb meccsnyerő támadás a rájátszásban

• 14 – Tom Brady
• 6 – John Elway
• 5 – Eli Manning, Joe Montana
• 4 – Terry Bradshaw, Dan Marino, Ben Roethlisberger, Russell Wilson
• 3 – Kurt Warner, Ken Stabler, Dan Fouts, Drew Brees

A legtöbb győztes meccs a rájátszásban

• 35 – Tom Brady (35–12)
• 16 – Joe Montana (16–7)
• 14 – Terry Bradshaw (14–5), John Elway (14–7), Peyton Manning (14–13)
• 13 – Brett Favre (13–11), Ben Roethlisberger (13–10)
• 11 – Troy Aikman (11–4), Aaron Rodgers (11–10), Roger Staubach (11–6)

(Borítókép:  Jason Miller / Getty Images)