Legendát a csodagyerekért

Peyton Manningről valószínűleg még azok is hallottak, akik nem kifejezetten járatosak az NFL világában, hiszen minden idők egyik legnagyszerűbb irányítójaként, rekordok tömkelegét felállítva vonult vissza második bajnoki címe után 2016-ban, hogy aztán 2021-ben (öt évet meg kell várni a játékos-pályafutás lezárulta után) 13 másodperc tanakodás után kerüljön be a Hírességek Csarnokába.

Egy leendő halhatatlantól nem könnyen válik meg egy csapat, pláne ha alig két éve még Super Bowlt játszott, de a következő idény gyors playoffbúcsúja után az addigra már négyszeres alapszakaszbeli MVP megsérült, és a 2011-es kiírásban végül egy meccsen sem tudott pályára lépni.

Ez pedig, hogy, hogy nem pont kapóra jött Coltsnak, hiszen Manning 1998-as draftolása óta nem látott tehetség készült a profik közé Andrew Luck személyében, a 2–14-gyel végző indianapolisiak pedig végül a váltás mellett döntöttek.

Egy kis spoiler: Manning Denverben elképesztő rekordokat döntögetett, és újabb bajnoki címet szerzett, a Colts számára viszont a Super Bowl előszobája maradt a végállomás.

Évekre előre fix volt, hogy 1/1-es lesz

Édesapja, Oliver Luck maga is NFL-irányító volt, igaz, négy éve alatt csupán kilenc kezdő mérkőzés jutott számára, pályafutását 2544 yarddal és 13 TD-passzal zárta, így óriási sikertörténetnek nem lehet könyvelni a pályafutását, de hát a profi ligában játszani azért alapból kitüntetés már ezen a poszton.

Andrew 1989. szeptember 12-én a fővárosban látta meg a napvilágot, de mivel édesapja két World League of American Football-csapat általános igazgatója is volt, így gyerekkorát Londonban és Frankfurtban töltötte, két húgával, valamint öccsével.

Ennek következtében nem meglepő módon a labdarúgás miatt lelkesedett fiatalkorában, de miután visszatértek az Egyesült Államokba, egyértelmű volt, hogy az amerikai futball mellett teszi le a voksát.

Remekül is ment neki, a houstoni Stratford gimiben 7139 yarddal és 53 TD-passzal hívta fel magára minden játékosmegfigyelő tekintetét, emellett pedig még futásokkal is hozzátett 2085-öt.

Négycsillagos tehetségként a Stanford csábította el, mivel Jim Harbaugh meggyőzte őt, hogy ezt az ajánlatot fogadja el.

Egyetemi karrierje során másik szintre emelte csapata játékát, ő maga pedig már a 2010-es drafton 1/1-es várományos lett volna, de maradt még egy évet, hogy lediplomázzon, és 3517 yarddal és 37 TD-passzal nem rontotta ázsióját, sőt.

Az NCAA-ben végül három év alatt 9430 yardot és 82 TD-t passzolt, mellette 957 futott yardja és hét touchdownja is volt, miközben csupán 22 interceptiont dobott.

A draft előtti felmérőn is brillírozott, ezzel aztán végképp eloszlatva minden kételyt a draftolása kapcsán.

Az amerikai futballban nagyjából 10-15 évente jön ki olyan generációs irányítótehetség, akivel kapcsolatban már jó előre tudni lehet, hogy betonbiztos 1/1-es és leendő sztár lesz (épp tavaly jött Trevor Lawrence személyében az új üstökös), Luck pedig Manning 1998-as választása óta a legbiztosabb passzmester volt, de egyesek szerint egészen John Elway 1983-as draftolása óta nem volt ekkora tehetség. Most az persze teljesen véletlen, hogy mindhármuk esetében a Colts volt az 1/1-es (igaz, Elway végül meccs nélkül került a Broncoshoz, mivel nem akart az akkor még baltimore-i csapatnál játszani). 

Megfordította a franchise sorsát, minden évben egyre közelebb a végső sikerhez

Peyton Manning évente rendezett edzőtábort a fiatal irányítóknak, ezen pedig a pletykák szerint 2011-ben meggyőzte Luckot, hogy maradjon még egy évet az egyetemen, hogy aztán nyaksérülése miatt végül ne lépjen pályára ebben az évben, így a Colts húzzon 1/1-re 2012-ben, és épp a helyére vigyék el a stanfordi fiatalt.

Vele pedig rögvest megindult újra felfelé a csapat, pedig finoman szólva sem volt ideális az edzői helyzet, hiszen Chuck Paganónál leukémiát diagnosztizáltak, így az 5–16. hét között a nemrég visszavonuló Bruce Arians lépett elő támadókoordinátorból ideiglenes vezetőedzővé (és lett később az év edzője díj nyertese is, mivel ezt a szakaszt 9–3-mal abszolválta a Paganóért külön küzdő gárda).

A Colts a 2–3-as kezdés ellenére 11–5-tel bejutott a rájátszásba, igaz, ott touchdownt sem tudott szerezni a Baltimore Ravens ellen (9–24). A vereségért mindenesetre nem kell szégyenkeznie a csapatnak, hiszen a Hollók ezt követően a favorit Denvert, majd a New Englandet is megverték idegenben, aztán a San Franciscót két vállra fektetve Super Bowlt nyertek.

A szintén ebben az évben draftolt T. Y. Hiltonnal már az első évében remek volt az összhang (861 yard, 7 TD), a következő idényekben pedig a liga egyik legjobb elkapójává nőtte ki magát az alacsonyabb termetű (178 centi) játékos, hiszen 2013 és 2018 között hat idény alatt 6936 yardot és 33 TD-t tett a közösbe.

Arians a következő évet már a Cardinals edzőjeként kezdte meg, Paganóval folytatta remeklését a gárda, a visszatérő Peyton Manning vezette Broncost is legyőzte Indianapolisban (39–33), és bár 6–2 után jött egy kisebb hullámvölgy, a 11–5 ezúttal már csoportgyőzelmet ért, így hazai playoffmeccset.

Ott a Chiefs a harmadik negyed elején már 38–10-re is vezetett a Colts ellen, de a három interceptiont is dobó Luck minden idők második nagyobb fordítását bemutatva 45–44-es győzelemhez segítette együttesét. A következő körben már nem volt kérdés, a meccs végére LeGarrette Blounték (166 yard, 4 TD) szétfutották a védelmet, így a Patriots jutott be a konferenciadöntőbe.

Luck a 2014-es idényben sem lassított, a liga 1970-es egyesülése óta az első alkalommal jutott el egy csapat egymást követő nyolc meccsen is legalább 300 passzolt yardig, az irányító 4761-gyel fejezte be az alapszakaszt, volt mellé még 40 TD-passza is, karrierje legjobb számait összehozva ezzel. A csoportot egymás után a második évben is lesimázták (6–0), összességében ezúttal is 11–5 lett a mérleg, és újabb negyedik kiemelés.

A playoffban pedig még tovább mentek a Csikók, a Bengalst 26–10-re megverték a papírformának megfelelően, majd meglepetésre a Peyton Manning vezette, előző évben Super Bowl-szereplő Broncos otthonában is nyertek, de a főcsoport fináléjában a Patriots megint túl nagy falatnak bizonyult (7–45), így a nagydöntő már nem jött össze.

Pedig a 2010-es Jets és a 2012-es Ravens után a 2014-es Colts lehetett volna a harmadik csapat, amely ugyanabban a playoffban Peyton Manning és Tom Brady csapatát is búcsúztatja.

Ekkor alighanem kevesen gondolták, hogy a gárda nemhogy a konferenciadöntő küszöbét nem tudja átlépni évekig, hanem a rájátszásról is rendre lemarad.

Középszerű évek, sérülések, az év visszatérése

Az ígéretesen ívelő pályafutás ezt követően kapott egy gellert, a 2015-ös évadban ugyanis sem Lucknak (15 TD-passz mellett 12 interception), sem a csapatnak (2–5) nem ment az idény első felében az irányításával (vállsérülése idején Matt Hasselbeckkel közben volt még egy Jaguars elleni hosszabbításos siker és a Texans ellen egy 27–20-as győzelem), ráadásul az addig 7–0-val álló és az idény végén bajnoki címet szerző Broncos elleni diadal során beszakadt a fiatal játékos veséje, ezzel pedig véget ért számára a szezon.

A Colts az utolsó két meccs megnyerésével ugyan 8–8-ra kozmetikázott, a playoffhoz viszont ez sem volt elég, ahogy a 2016-os kíirásban sem (ez előtt kötött hatéves, 140 millió dolláros hosszabbítást, amiből 87 milliót garantáltak neki), amikor a két vereséggel rajtoló együttes sosem tudott pozitív mérlegre szert tenni. Luck ekkor 15 meccsen tudott pályára lépni, a 4240 yardja és a 31/13-as TD/interceptionmutatója sem volt rossz, de rengetegszer vitték földre a védők a gyenge támadófal mögött, és a Steelers elleni zakó során agyrázkódás miatt nem játszhatott.

A következő bajnokság előtt vállsérülést szenvedett, emiatt az egész idényről lemaradt, e nélkül pedig csupán 4–12-es mérleg jött össze.

A 2018-as idény eleje minden volt, csak fáklyásmenet nem (pedig Quenton Nelson és Darius Leonard révén későbbi szupersztárok érkeztek a draftról), a gárda október közepére 1–5-tel állt, úgy festett, sorozatban a negyedik idény is kuka. Luckék ezt másként gondolták, elképesztő menetelésbe kezdtek, és az év végéig már csak a Jaguarstól kaptak ki, a Titans elleni ki-ki meccset behúzva 10–6-tel becsúsztak a playoffba.

Ott a csoportgyőztes Texans otthonában simán győztek (21–7), de az év legértékesebb játékosának megválasztott Patrick Mahomes vezette Chiefs-támadósor már túl erősnek bizonyult a konferencia elődöntőjében (13–31).

Váratlan visszavonulás

Az együttes tehát jó előjelekkel várta a 2019-es bajnokságot, de augusztus 24-én, a Bears elleni előszezonmeccs során Luck bejelentette, hogy rejtélyes és lassan gyógyuló lábsérülései miatt felhagy a játékkal.

Elmondása szerint a 2015 utáni négyéves sérülés–rehabilitáció–játék–sérülés ciklusból lett elege.

Életem legnehezebb döntése volt, de most ez volt a helyes. Az elmúlt években ördögi körbe kerültem. Fájdalmak közepette játszottam, nem voltam képes edzeni, megrekedtem ebben az állapotban, nem voltam képes élni az életem, ez pedig elvette tőlem a játék örömét. Azt mondtam, hogy nem megyek ezek keresztül újra.

A gárda egyébként kezdetben jól reagált, hiszen hét meccs után 5–2-vel állt (a későbbi bajnok Chiefs ellen például csupán 13 pontot engedett – 19–13), de az egyre több sérülés következtében az idény végére eléggé megzuhant, a 7–9-es mérleg pedig csak a csoport harmadik helyére volt elég.

Egyetemi halhatatlan lett

Remek egyéni statisztikái és kismillió elismerése ellenére a Stanford szurkolói számára a legjelentősebb tette az volt, amilyen hatása volt az egyetem játékára, hiszen sosem nyert meg tíznél több meccset egy idényben (azt is csak háromszor, kétszer még a II. világháború előtt), vele pedig 2010-ben 12 siker jött össze.

A legjobb kétéves periódus korábban 18 sikert számlált, Luckkal 2010-ben és 2011-ben 23-ig jutott a Stanford, érkezése előtt 1971-től három héten át volt összesen top 10-ben a csapat az AP-nél, vele 24 ilyen hét volt 2010 és 2011 között. Az egyetem 2010-ben vehetett először részt BCS Bowlon, rögvest 2011-ben jött a következő.

Szenzációs egyetemi karrierje elismeréseként 2022. január 10-én Andrew Luckot beiktatták az egyetemi Hírességek Csarnokába.

A 2022-es draftot magyar idő szerint péntek hajnali 2 órakor kezdik meg, majd a 2-3. kört szombaton 1 órától rendezik, a 4–7. köröket pedig szombaton 18 órától.

Az idei draftsorrend

1. Jacksonville Jaguars
2. Detroit Lions
3. Houston Texans
4. New York Jets
5. New York Giants
6. Carolina Panthers
7. New York Giants (a 2021-es drafton cserélt fel a Chicago Bears Justin Fieldsért)
8. Atlanta Falcons
9. Seattle Seahawks (a Denver Broncos adta a Russell Wilson-cserében)
10. New York Jets (a Seattle Seahawks adta a Jamal Adams-cserében)
11. Washington Commanders
12. Minnesota Vikings
13. Houston Texans (a Cleveland Browns adta a Deshaun Watson-cserében)
14. Baltimore Ravens
15. Philadelphia Eagles (a Miami Dolphins adta a 2021-es drafton)
16. New Orleans Saints (az Indianapolis Colts adta a Carson Wentz-cserében a Philadelphiának, és az 1/16+1/19+6/194 = 1/18+3/101+7/237+2023/1+2024/2 cserében mozgott New Orleansba)
17. Los Angeles Chargers
18. Philadelphia Eagles (a Saintstől, lásd az 1/16-os cserét)
19. New Orleans Saints (az Eaglestől, lásd az 1/16-os cserét)
20. Pittsburgh Steelers
21. New England Patriots
22. Green Bay Packers (a Las Vegas Raiders adta a Davante Adams-cserében)
23. Arizona Cardinals
24. Dallas Cowboys
25. Buffalo Bills
26. Tennessee Titans
27. Tampa Bay Buccaneers
28. Green Bay Packers
29. Kansas City Chiefs (a San Francisco 49ers adta a 2021-es drafton a Miaminak, a Dolphins pedig a Tyreek Hill-cserében a Chiefsnek)
30. Kansas City Chiefs
31. Cincinnati Bengals
32. Detroit Lions (a Los Angeles Rams adta a Matthew Stafford-cserében)

(Borítókép: Al Bello / Getty Images)