Elmegy a liga egyik legjobbja? Nem gond!

A Kansas City Chiefs Patrick Mahomes első, kezdő évétől számítva mindig eljutott legalább a konferenciadöntőig, tavaly speciel ott hosszabbításban alulmaradt, így nem lett meg egyhuzamban a harmadik Super Bowl-szereplés, de azért látható, hogy a liga egyik szuperhatalmáról beszélhettünk az együttes esetében.

Az új idényre több változás is bekövetkezett, a Bengals elleni konferenciadöntőben kezdő védelemből Melvin Ingram (irányítósiettető), Jarran Reed (védőfalember), Tyrann Mathieu (söprögető) és Charvarius Ward (cornerback) szerződése is lejárt, Anthony Hitchenst pedig kivágta a gárda, de a legnagyobb érvágásnak még így is az tűnt, amikor a liga talán leggyorsabb elkapója, Tyreek Hill távozott a támadósorból.

A Miamitól érkezett első, második és negyedik kört jól használták fel a játékosbörzén, a Trent McDuffie (cornerback) és George Karlaftisz (irányítósiettető) is hamar alapember lett, a piacról érkező Justin Reid stabilan tartotta a safetyposztot, a támadóknál pedig a Hill és Travis Kelce központú felfogás helyett érkezett a több opciós felhozatal, JuJu Smith-Schuster 933, Marquez Valdes-Scantling 687 yarddal zárta az alapszakaszt (ráadásul az idény közben jött még a Giants korábbi első köröse, Kadarius Toney is), Patrick Mahomes pedig 5250 yardig jutott – elmondható tehát, nemhogy össze nem esett, hanem még javult is a támadójáték.

Döcögős kezdés után újabb első kiemelés

Persze voltak növekedési fájdalmak, az idény elején a Cardinals könnyed legyőzése után a Chargers ellen döcögött a szekér, a Colts ellen pedig nagy meglepetésre ki is siklott. Jött egy teljesen hasonló kör: a Buccaneers sima megverésére nagy fordítás kellett egy másik csoportrivális, a Raiders ellen, mielőtt a Bills a végjátékban ezúttal legyőzte nagy vetélytársát, így 4–2, és nem túl meggyőző teljesítmény volt a Kansas City mérlege.

Ezt követően viszont bepöccent a motor, és bár akadtak meglepően nehézkes meccsek (gondolunk itt a Titans hosszabbításos legyőzésére vagy a Chargers elleni végjátékban fordításra), azért szépen jöttek a sikerek, a decembert így már 9–2-vel várták Mahomsék.

Hogy aztán az év során harmadszor is kikapjanak a Bengalstól, ráadásul remek formába lendülő riválisuk jobban is teljesített (ahogyan tette ezt amúgy a Bills is a rangadójukon). A Broncos ellen 27–0-ról csak befejezték a meccset (34–28), a Texans viszont harmadik AFC South-csapatként jelentett érthetetlenül nagy kihívást, és csak ráadásban lett meg az újabb siker. De meglett, ahogyan a Seahawks, a Broncos és a Raiders ellen is, vagyis hiába a 4–2-es kezdés, 14–3 lett a mérleg, és kis szerencsével az AFC első kiemelése is meglett.

Megtöri az MVP-k átkát?

Ennek köszönhetően a rájátszásban pihenővel kezdhetett a gárda, majd a Jacksonville Jaguarst úgy is felülmúlta, hogy az irányító bokasérülése miatt kis időre kidőlt, és azt követően is erősen limitált mozgásra volt képes. A Bengals elleni konferenciadöntőre azért összedrótozták az MVP-címet óriási fölénnyel megnyerő zsenit, aki összességében kevesebbet hibázott ezúttal Joe Burrow-nál, a Chiefs pedig megtörte Cincinnativel szembeni átkát.

A lista amúgy nem tartalmaz rossz neveket, Kurt Warner (2001), Rich Gannon (2002), Shaun Alexander (2005), Tom Brady (2007 és 2017), Peyton Manning (2009 és 2013), Cam Newton (2015) és Matt Ryan (2016) volt egy lépésre attól, hogy az alapszakasz legjobbjaként bajnoki címet is ünnepelhessen.

Mi dönthet a Chiefs javára?

„Patrick Mahomes üstökösként robbant be a ligába, az elmúlt években pedig képes volt megújulni és a játékstílusát és olvasási képességét is új szintre emelni. Idén Tyreek Hill távozása után Travis Kelce mellett új célpontokkal dolgozott, akik 1-1 meccsre tudtak felnőni a kedvenc tight endje mellé. Kelce mellé mindenképpen fel kell lépnie ezen a meccsen valakinek, mint ahogy a főcsoportdöntőn tette Marquez Valdes-Scantling. Kadarius Toneyt Andy Reid vezetőedző szereti beépíteni a játékba, de sérülékenysége miatt terhelhetősége erősen kétséges, mint ahogy azt sem tudjuk, Mahomes lába mennyit tudott gyógyulni az elmúlt két hétben, hiszen mindegyik rájátszás mérkőzésén sérülten játszott” – válaszolta kérdésünkre Bencsics Márk, a magyar válogatott irányítója.

S hogy mi lehet az ellenérv?

A Chiefs rengeteget fejlesztett a két évvel ezelőtti Super Bowl vereség óta a támadófalán, ami akkor gyakorlatilag a vereséget is jelentette. Egyetlen ember maradt a kezdőben hírmondónak, a fal szélén található Andrew Wylie, aki az egész csapatrész leggyengébb tagja. Vele szemben viszont a bombaformában játszó Haason Reddick kergeti Patrick Mahomest, és ha nem tudják kezelni a rettegett passzsiettetőt, akkor idén is elcsúszhat ezen a nagydöntő.”

Az élet hullámvasút Philadelphiában

Míg a Főnököknél az a meglepetés, ha nem jutnak konferenciadöntőbe, a Sasoknál hullámvasútra hasonlítottak az elmúlt évek.

A 2017-es idényben úgy lettek történetük során először Super Bowl-győztesek, hogy a 2008-as kiírás óta rájátszásbeli meccset sem nyertek, előtte pedig három éven át a playoff is elmaradt.

A csodás menetelés után a keretet nem lehetett egyben tartani, és előbb lassú, majd drasztikus visszaesés jött, a 2020-as évadot 4–11–1-es mérleggel a hatodik legrosszabb együttesként zárta, hogy aztán tavaly már 9–8-cal kerüljön vissza az utószezon mezőnyébe, és bár ekkor már javuló tendenciát mutatott az akkor még újonc edző Nick Sirianni vezérletével a csapat, a liga még nem sejthette, mi vár rá.

Parádés holt szezon, óriási szintugrások, szinte verhetetlen játékstílus

A 2022-es kiírás előtt az egyik legnagyobb győztesként beszélhettünk a Philadelphiáról, és bár ilyen után volt már itt bőven lebőgés is, emlékezhetünk a Dream Team-kísérletre, most az eredmények is jöttek.

Az együttesből érdemben nem távozott senki, a támadófal közepén Jason Kelce-t sikerült rávenni, hogy folytassa még pályafutását, a védőfalban pedig Fletcher Cox jött vissza egy kivágás után, hogy stabilizálja a frontot.

Mert ha dicsérhettük a Chiefsnél a falakat, akkor az Eaglesnél még egy szinttel feljebb léphetünk! A támadóknál visszatért súlyos sérüléséből Isaac Seumalo, aki stabilizálta az elit szinten játszó Kelce-vel együtt a fal belsejét, a két szélén pedig maradt az elit Lane Johnson (aki NFL-rekordot jelentő 26 egymást követő meccsen nem engedett sacket), Jordan Mailata páros.

Mindez a futójáték javulását hozta (Miles Sanders 1269 yardig jutott a talajon), a rendkívül mobilis Jalen Hurts (760 futott yard és 13 TD) fejlődésének legfontosabb eleme pedig A. J. Brown Tennessee-ből való elhozatala volt, a fiatal elkapó 1496 yardot és 11 TD-t tett a közösbe, az egy évvel korábban a draftról hozott DeVonta Smith 1196/7-et, és a tight end Dallas Goedertre (702) is nyugodtan lehetett támaszkodni.

Míg a Kansas Cityé volt a legjobb passzjáték a ligában, addig az Eaglesé az egyik legjobb futójáték, kiegészülve a szintet lépő légi bombázásokkal a Philadelphia a harmadik legtöbb yardot és pontot szerezte.

Csak miközben a támadósor bárkin átrongyolt, a védelem is remekelt (2. legkevesebb engedett yard), a liga legjobb passz elleni védekezése (meccsenként alig 179,8 yard) is itt található, köszönhetően a védőfal terrorjának. A csapatból négyen is, az idény előtt három évre 45 millióért megszerzett Haason Reddick (16), a szintet lépő Josh Sweat, a remeklésük miatt sokkal könnyebben frissen tartható Brandon Graham és a belső terrort jelentő Javon Hargrave (11-11) is elérte a két számjegyű sackmennyiséget, az együttes 70-es össztermése pedig brutális fölénnyel a legjobb volt a ligában. Középen ráadásul limitált játékidejében jól mutatkozott be az első körben draftolt Jordan Davis, jött ide az idényben kiegészítőembernek a rutinos Ndamukong Suh és Linval Joseph is, valóban retteghettek az irányítók.

A passz elleni védekezés stabilizálásának érdekében jött Darius Slay mögé James Bradberry, a söprögetők közé Chauncey Gardner-Johnson, és még a linebackersort is sikerült kicsit javítani Kyzir White szerződtetésével és főleg T. J. Edwards további javulásával.

Parádés rajt, csak egy kisiklás

Az előző idényt 3–6-tal kezdő együttes egy 6–1-es szériával fordította meg a sorsát, az erősítéseknek köszönhetően pedig lendületben is maradt az új évadra.

A Lions ellen három, a Vikings és a Commanders ellen két negyed játék is elég volt a siker megszerzéséhez, a Jaguars ellen kicsit beragadtak, de a második 15 percben felpakolt húsz ponttal azért ezt a meccset is kézben tartották, majd megtörték arizonai átkukat egy végjátékban szerzett mezőnygóllal – a helyszín miatt ez most igencsak jó hírnek tűnik…

A húszpontos második negyeddel a Cowboyst is letörölték a pályáról, a pennsylvaniai derbin pedig a Steelersnek sem volt esélye. A Texans egy félidőn át tartotta a lépést (ez a hétközi meccs volt az első, amelyen a szünetben nem vezetett a csapat, 14–14-gyel fordultak a felek), majd jött egy kisiklás, a Washington elleni hazai meccsen az első negyed 14–7-es vezetésére 25–7-tel felelt a Commanders, meglett az első vereség (8–1).

Merthogy a Colts elleni presztízsmeccs nagy fordítása után a Packers, a Titans, a Giants és a Bears ellen is nyert az Eagles (13–1), és bár a Cowboys és a Saints is legyőzte a Philadelphiát, mindkétszer a kisebb sérülése miatt pihenő irányító nélkül tette ezt. A tartalékoló Giants nem jelentett gondot az első hely fixálása szempontjából, majd a pihenő hét után a teljes fegyverzettel érkező New York-iak óriási pofont kaptak a rájátszásban (38–7). A konferenciadöntő sem volt sokkal érdekesebb, mivel a San Franciscóból az első két irányító után a csodásan berobbanó Brock Purdy, majd Josh Johnson is kidőlt, így érdemi passzolásra képes játékos nélkül maradt a 49ers (31–7).

Mi szólhat az Eagles mellett?

A Philadelphia Eagles kerete az elmúlt évek Super Bowljain szereplő csapatok közül messze a legkomplettebb, Howie Roseman általános igazgató hihetetlen munkát végzett, hogy Nick Sirianni vezetőedzővel együtt két év leforgása alatt az NFC legjobbjává váljanak, és gond nélkül jussanak a nagydöntőbe. Ha szétszálazva nézzük a csapatrészeket – kiegészülve a koordinátorok munkájával – , nincs olyan eleme a csapatnak, amelyikre ujjal lehetne rámutatni, hogy a Chiefs azon a területen tisztán erő- vagy tudásfölényben lenne

– vélekedik Bencsics Márk.

„Jalen Hurts néhány év leforgása alatt megjárta a mennyet és a poklot is. Egyetemi évei alatt lecserélték a nagydöntőben, majd utolsó évére másik iskolába igazolt, ahonnan végül a második körben került az Eagleshöz. Újonc éve után rengeteg kérdőjel vetődött fel a neve mellett, főleg a passzjátékban nyújtott teljesítménye alapján. Az idei évben azonban óriásit lépett előre, A. J. Brown leigazolásával és DeVonta Smith előrelépésével két olyan célpontja is van, akik kulcspárharcokat nyerhetnek a Chiefs újonc cornerbackjeivel szemben. Nagy kérdés, hogy ahogy Mahomesnál nem tudjuk, milyen állapotban van a bokája, úgy Hurtsről sem tudjuk, milyen állapotban van a válla, amely miatt két mérkőzést is kénytelen volt kihagyni az alapszakaszban. Visszatérése óta láttuk játszani, de egyik ellenfél sem késztette agresszív passzjátékra Hurtsöt és az Eaglest.”

Min mehet el a bajnoki cím?

A Philadelphia Eagles hihetetlen domináns szezont fut, az elmúlt öt évben nem volt csapat, amelyik többet volt előnyben az alapaszakaszban. Ebből fakadóan az Eagles a védelmének erősségeire építhetett, az ellenfelek sok passzjátékkal támadtak, amelyek lehetőséget adtak a kiváló passzsiettetőinek és labdaszerzésben jeleskedő védőinek. Ezzel szemben nem igazán derült ki, hátrányból hogyan játszik az Eagles és Hurts képes-e hátán vinni a csapatot, amikor a legjobban kell. Valószínűleg ezt csak akkor látjuk, ha az utolsó negyedbe érve olyan hátrányba kerülne a csapat, amely miatt változtatni kellene az alapstratégián

– zárta gondolatait a válogatott irányító.

NFL 2022, RÁJÁTSZÁS
AZ 57. SUPER BOWL
0.30: Philadelphia Eagles (16–3)–Kansas City Chiefs (16–3)

(Borítókép: Michael Owens/Getty Images)