Az amerikai futball ünnepére készült a Kincsem Park és környéke, a magyar bajnoki finálé tiszteletére ismét megtelt a Budapest Rugby Center.

Ahogyan azt a honi amfoci-meccseken megszokhattuk, gyakorlatilag minden NFL-gárda képviseltette magát Baltimore-tól, Dallason és New Englanden át San Franciscóig, de a magyar válogatott és természetesen a két csapat dressze is megjelent a lelátókon. 

Mivel az egyik oldalon a rekordbajnok, hétszeres győztes, még hibátlan Budapest Wolves, a másikon pedig az az Újpest Bulldogs állt, amely egy éve még harmadosztályú volt, egyértelműnek látszottak az esélyek.

Természetesen tudjuk, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de már az is nagy meglepetés volt, hogy idáig eljutottunk, miért ne szerezhetnénk újabbat?!

– vélekedett kérdésünkre egy lila-fehérbe öltözött fiatalember.

A pénzfeldobást az újpestiek nyerték meg, de a második félidei kezdést választották inkább, Bencsics Márk pedig a félpályához érve két könnyűnek tűnő lehetőség kihagyásával a Bulldogs első számítása bejönni látszott.

Már csak azért is, mert az ellentámadás során Tóth Gábor megiramodásainak is köszönhetően szépen meneteltek a negyedik kerületiek, és maga az irányító szerezte meg a meccs első touchdownját (0–7). 

AZ EGÉSZ IDÉNY SORÁN ELŐSZÖR VOLT HÁTRÁNYBAN A WOLVES!

A Farkasok Varga Tamás óriási elkapásával rögvest mezőnygóltávba értek, és bár 4. és 11-re kényszerültek, a fiatal elkapó hatalmas játékával ezt is megoldották, bátyja, Varga Péter közeli elkapásával (és a sikeres rúgással) pedig egyenlítettek (7–7).

A kezdeti lendület azért kezdett átváltani a papírforma követésébe, a buldogok gyorsan véget érő offenzívájára Bencsics Márk újabb TD-passza jött válaszul, épp a korábbi újpesti Bartos Ferenc révén (14–7).

Ez neki már az idénybeli kilencedik hatpontosa volt, amivel ligaelső, és nem volt még vége...

Andres Fernendez remek játékával éledezett az Újpest, de épp a 165 centi magas elkapó két szabálytalanságát követően rekedt meg a támadás, olyannyira, hogy még Türk Roland közeli mezőnygólkísérlete is kimaradt. 

Szinte rögvest felelt a Wolves, de Bencsics bő 80 yardos TD-futását a támadófal hibája miatt annullálták, majd negyedik kísérletre kényszerült a csapat. Ezúttal is agresszívak voltak a farkasok, ez pedig folytatást, majd a kétperces figyelmeztetést követően újabb touchdownt eredményezett, másodszor villant a Bencsics–Bartos duó (21–7).

A rekkenő hőségben Tóth Gábor koncentrációja is alábbhagyott, labdáját Szakács Kristóf csípte el, így az ellenfél térfeléről indulhattak még egyszer a farkasok, de Gecser Máté kezében maradt az újabb ütés, elejtett TD-je után 21–7-tel érkezett el a nagyszünet.

A második félidőt is a buldogok kezdték jobban, egy közel négyperces támadósorozat végén Schrieber Andrásról potyogtak le a farkasok védői, újra látótávolságon belülre kerültek az újpestiek (21–14).

Ez és Kispál Gábor támadófalember kiválása sem törte meg Bencsicsék lendületét, Bartos három elkapásával hamar az ellenfél térfelére értek, végül Czirók Márton játékával zárult a drive (28–14).

A sack miatt rövidre zárt újpesti ellentámadást követően rögvest büntettek Bencsicsék, Varga Tamás is megszerezte első TD-jét egy hosszú passzból, gyakorlatilag pontot téve a győzelem kérdésére (35–14). 

A buldogok becsületére váljék, rohamoztak tovább, Tóth újabb megiramodásai után remek passzcselt követően találta meg Csikós Ádámot teljesen üresen a célterületen belül (35–21), de rögtön jött erre Gombos Dávid brusztolós futásával a válasz a záró játékrész kezdetén (42–21).

Ebben a szakaszban Bali Ákos elkapására Czirók Mártoné érkezett, és bár az újpestiek mentek még előre, Szakács Kristóf második interceptionjének következtében a differencia nem változott (49–28). 

Lassan örökös bajnoknak mondhatjuk a Wolves irányítóját, aki a találkozót követően kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy mindig az éppen aktuális siker az, ami legjobban megmarad az emberben.

A tavalyi döntő nekem nagyon rossz volt, sérülés miatt a partvonalon kívülről kellett nézni, de örülök, hogy vissza tudtam térni, és jó formában éreztem magam egész szezonban, úgyhogy ezt a meccset nagyon élveztem

– kezdte Bencsics Márk az Indexnek adott meccs utáni nyilatkozatát.

Volt egy jelenet a mérkőzésen, amikor az egyik védő térd környékén érkezett meg az irányítóra egy futását követően, ott néhányan fel is szisszentek, de Bencsics elmondása szerint egyáltalán nem érzett fájdalmat. Nem úgy egy kis savasodást...

„Az első félidő végén volt egy hosszú futás, amit aztán szabálytalanság miatt visszafújtak. Azután nagyon nehéz volt, mert besavasodtam, és ilyen nagyon melegben a következő pár perc elég kimerítő volt, de utána jót tett a szünet.”

Egy támadást leszámítva az újpestiek kis túlzással semmit nem tudtak kezdeni a Farkasok támadásaival, kíváncsiak voltunk, sima mérkőzésre számítottak-e a döntő előtt.

„Egy döntőben soha senki nem várja ezt. Próbálunk maximális fordulatszámon játszani, akad, amikor ez sikerül, akad, amikor kevésbé. A támadó oldal az egész idényben iszonyú jól teljesített, úgy érzem, hogy nagyon egyben voltunk. Szerintem ez nagyon sok szempontból a legjobb szezonunk volt” – tette hozzá a döntő legértékesebb játékosának megválasztott irányító.

HFL
DÖNTŐ
Budapest Wolves–Újpest Bulldogs 49–28 (7–7, 14–0, 14–14, 14–7)
Kincsem Park, 2500 néző 
MVP: Bencsics Márk (Budapest Wolves)