Azt még Lamar Jackson legelvakultabb kritikusai is elismerik, hogy a korábban főleg a megiramodásaival veszélyes irányító, a szabadügynökpiacról megszerzett Odell Beckham Jr.-ral és a draft első körében kiválasztott Zay Flowersszel megerősített Baltimore Ravens-támadósorban ezúttal már véletlenül sem az a játékos volt, aki előbb fut, aztán fut, és csak ha nagyon muszáj, akkor passzol.

Borítékolhatjuk az MVP-címet

Remek idénye során ezúttal is összeszorgoskodott azért 821 futott yardot és 5 TD-t, de minden korábbinál jóval inkább támaszkodott a passzjátékra, 457 passzkísérlete, 307 pontos átadása, 67,2 százalékos pontossága is új egyéni rekord, ahogyan a 3678 passzolt yardja. Ez önmagában még mindig nem egy túl combos adat, ugyanakkor a javára kell írni, hogy nem az volt a forgatókönyv, mint korábban nagyon sokszor, hogy ha az első olvasása nem jött be, akkor inkább nekiállt futni.

Ez pedig a csapat remek játékát is hozta, a 13–4-es mérleg az egész liga legjobbja lett úgy is, hogy az utolsó körben már gyakorlatilag minden sztár pihent a Steelers elleni vereség során.

Az újságírók által összeállított év csapatába 50 szakember közül 45 is őt rakta be az álomtizenegybe, és mivel ugyanez az 50 AP-tag voksolt az év végi díjakra is, fixre vehetjük, hogy a Super Bowlt megelőző napon Lamar Jackson nevét mondják be az Év legértékesebb játékosa (MVP) cím nyerteseként.

A 27. születésnapját nemrégiben ünneplő klasszisról ezen alkalomból (és az alapszakasz zárása okán) portréval is jelentkeztünk, most viszont elérkezett az év legfontosabb szakasza az NFL-ben. 

Márpedig a gondok itt kezdődnek.

Lehet-e valaki a legjobb, ha a legfontosabb pillanatokban rendre becsődöl?

2018-as újoncidényére remekül ugrott be a játékosbörze 1/32-es kiválasztottja, Joe Flacco örökébe lépve hét meccsből hatszor is sikerre vezette a gárdát, a 10–6-os mérleggel megnyerték az Amerikai konferencia Északi divízióját, így hazai pályán játszhattak a legjobban záró nem csoportgyőztessel, nevezetesen a Los Angeles Chargersszel.

A nagy várakozásoknak borzalmas nyögés lett a vége, a negyedik negyedből már csak kilenc perc volt hátra, amikor a vendégcsapat 23–3-ra növelte előnyét, miközben Lamar Jackson három jó passzal és 25 yarddal, valamint két fumble-lel és egy interceptionnel állt. A hátralévő időben még kicsit kozmetikázta a dolgokat, a 194 yard és két TD, valamint a 23–17-es vereség annyira már nem is fest rosszul, mint amilyen valójában a meccs volt.

Jött a 2019-es idény, a 3127 passzolt és 1206 futott yard, a 42 (36+6) TD-passz és az (első) MVP-cím, 13–2-es mérleg vele, valamint első kiemelés, így pihenőhét a rájátszás első körében, majd az AFC elődöntőjében a rájátszásba éppen csak becsúszó, de a New Englandet meglepő Titans érkezett Baltimore-ba. Derrick Henry gyakorlatilag bohócot csinált a védelemből, 30 futásból volt 195 yardja, illetve volt egy passzolt(!) TD-je is, a Titans pedig rendkívül simán, 28–12-re nyert. Jackson eljutott ugyan 365 yardig a levegőben és 143 yardig a talajon, három labdaeladása viszont alapvetően befolyásolta a meccset, amelyen egy pillanatig sem volt esélye a Ravensnek.

Mielőtt mindenki kezdte volna elkönyvelni, hogy az igazán fontos meccseken, a rájátszásban nem tud győzni a csapatával, akkor jött a Titans elleni visszavágás (20–13), nem mintha a 179 passzolt yard és egy interception fényesen mutatna, de a futóként hozott 136 yard és egy TD már kompenzálta az összképet.

Hogy aztán a Buffalo Bills ellen megint minden legyen, csak szép és jó nem, a három negyed alatt passzolt 162 yardja még önmagában nem is lenne annyira problémás, ha a záró pillanatokban ne dobott volna az ellenfélnek egy labdát, amiből 101 yardos TD-t szerzett, és 17–3-ra ellépett a házigazda, majd az utolsó játékban még meg is sérült, érdemben végleg lezárva a továbbjutás kérdését.

Az előző két idényben is csak 12-12 meccset tudott teljesíteni a sok futójáték miatt rendre megsérülő Jackson, aki így az előző idény rájátszását kívülről volt kénytelen nézni, hiányában a Bengals 24–17-re megverte a Hollókat.

Az ő példája mutatta be tökéletesen, hogy amikor igazán számít, akkor nem lehet úgy eredményt elérni, ha nem tudsz passzokkal nyerni – hiszen a rájátszásban már szinte csak olyan csapat van, ami az egydimenziós gárdákat tudja annyira limitálni, hogy túldobja pontszámban.

Houston, baj van?

De pont ez az idény ad reményt arra, hogy a Ravens fiatalja ezúttal már olyan szinten áll, amikor már tökéletes fegyverként funkcionálva levédekezhetetlen erőként tündökölhet a rájátszásban is.

Erre elsőként a Houston Texans ellen akad lehetősége, a texasi gárda a wild card körben a Baltimore csoportjában szereplő Cleveland Brownst intézte el borzasztóan simán: az újonc C. J. Stroud 21 átadási kísérletből 16 pontossal zárt, 274 yard és 3 TD mellett, emellett futásokkal is hatékonyan haladt, a vége 45–14 lett.

Az oddsok viszont nem véletlenül mutatják a Baltimore óriási fölényét, a Ravens támadósora (a 370,4 yard a 6., a 28,4 pont a 4.) és védelme (a 301,4 yard ugyancsak a 6., a 16,5 pont pedig a legalacsonyabb) egyaránt elit szinten teljesített az idényben, miközben a Texans mindkét területen kicsúszik a top 10-ből is (12. és 13., illetve 14. és 11.).

Jön a másik erőnyerő is – méghozzá a kedvenc ellenfelét fogadhatja

A Ravens legyőzte többek a Brock Purdy irányította San Francisco 49erst is simán legyőzte, amely amúgy talán az egész liga legjobb támadójátékát mondhatja magáénak, olyan klasszisokkal, mint az év támadója díjra favorit Christian McCaffrey (1459 futott+564 elkapott yard; 14+7 TD), az 1342 yardot és 7 TD-t elkapó Brandon Aiyuk, a 892 yardot elkapó és 225-t futó, 12 TD-t (7+5) Deebo Samuel, valamint a liga legjobb tight endje, George Kittle (1020+6).

A kaliforniai gárda ugyancsak a legalacsonyabb kiemeléssel bent maradt együttest fogadja, amely régi nagy riválisa lesz, a Green Bay Packers.

A vendégcsapat igazi tündérmesét mutat be a fiatal játékosokkal, és azért lehet a 49ers ellen támadni, bármennyire szépek is a számok. Viszont a playoffban a „sajtfejűek” valahogy mindig elhasalnak az elmúlt évtizedben a Frisco ellen.

A 2013-as szezon rájátszásában Colin Kaepernick (263 passzolt, 181 futott yard, 2+2 TD) vezérletével lett 45–31 Aaron Rodgersék ellen, egy évvel később Kaepernickék (227+98) 23–20-ra nyertek Green Bayben, 2020 januárjában Jimmy Garoppolónak elég volt nyolc passzkísérlet, mert Raheem Mostert 220 yardot és 4 TD-t futott a 37–20 során (volt már 34–7 is), két éve pedig úgy festett, most már tényleg nyer otthon a Packers, de az utolsó öt percben tíz pontot kapott, és nyert így a 49ers 13–10-re – érdemben lezárva a Rodgers-érát.

Az egyik legőrültebb playoffmeccs visszavágója jöhet

Hasonló a helyzet a Bills és a Chiefs esetében is, bár a legutóbbi öt találkozóból háromszor is a Buffalo nyert (így például alig több mint egy hónapja, december 10-én 20–17-re Kansas Cityben), ha fontos meccs jön, akkor Patrick Mahomesék nyertek: 2021 januárjában az AFC döntőjében 38–24-re, egy évvel később a konferencia elődöntőjében 42–36-ra.

Itt azért álljunk meg egy kicsit, mert ez minden idők egyik legszürreálisabb playoffmeccse volt!

A Bills vitte be az első pofont Devin Singletary 1 yardos futásával, de Mahomes 8 yardos rohanásával és Byron Pringle elkapásával fordított a Chiefs, hogy a szünet előtt beinduljon a Gabriel Davis-show (14–14).

A harmadik negyedben Harrison Butker közeli mezőnygóljára Mecole Hardmans 25 yardos futott TD-je is érkezett (23–14), az extrapont kimaradt, a következő sikeres rúgását pedig Davis 27 és 75 yardos TD-elkapása fogta közre, így 1:54 perccel a vége előtt fordított a Bills (26–29).

Aki azt hitte, hogy ezzel vége, az óriásit tévedett! Tyreek Hill 64 yardos TD-vel büntetett (33–29), de 13 másodperccel a lefújás előtt Davis a negyedik TD-jét is elkapta, máris 33–36 volt az állás.

És Mahomeséknak 13 másodperc is elég volt még egy pontszerzésre, amivel hosszabbításra mentették a meccset, ott pedig Travis Kelce elkapásával 42–36-ra nyertek.

Josh Allen 329 yardot és 4 TD-t passzolt, további 68 yardot futott, Mahomes pedig 378 yardot és 3 TD-t passzolt, 69-et és egy TD-t pedig futott.

Minden idők legőrültebb két perce

Egy jó sztori mindenképpen lesz a konferenciadöntőre

Amerikában nagyon szeretik a Hamupipőke-sztorikat, a semmiből hirtelen berobbanó csodáknál jobban talán már csak a teljesen valószerűtlen feltámadásokat.

No, aki erre vágyik, annak az NFC másik elődöntőjét ajánljuk, ahol két korábbi 1/1-esként már leírt játékos válthatja meg magát.

Jared Goffért a 2016-os játékosbörzén „házat, kocsit és gyereket” is beáldozott a Rams (három első kör, két második és egy harmadik is ment az 1/1-ért és a Titans 4. és 6. köréért), hogy aztán időnként biztató játékkal egy Super Bowl-szereplés összejöjjön, majd csúfosan távozzon a hasonlóan masszív Matthew Stafford-csere keretén belül Detroitba. Ahol aztán a nem rossz kezdés után két igencsak erős idényt (4438 és 4575 yard, 29/7-es és 30/12-es TD/interception-mutató) összehozva 3–10–1-ről idénre 12–5-öt hozzon össze, és a Lions történetének első NFC Északi dívizió-győzelmét kaparintsa meg.

Nem kevésbé lehet lelkesedni Baker Mayfield sztorijáért. A nem éppen prototípusméretekkel megáldott, csupán 185 centi magas passzmestert 2018-ban a Browns önerőből vitte el 1/1-re, a harmadik évre megtört a 18 éves playoff nélküli átok, és a Steelers ellen még a győzelem is meglett a wild card körben.

Az újra Super Bowlba jutó Kansas City Chiefs a végjátékban Mahomes nélkül is lezárta a meccset, a Browns pedig a visszaesés után megköszönte Mayfield szerepvállalását.

Jöhetett az új éra, ezúttal Carolinában, ahol hat kezdőmeccs (1–5) után megváltak tőle, majd a Ramshez került, ahol az utcáról beesve csodás győzelemre vezette csapatát, de több siker itt sem jött, így nem ragaszkodtak hozzá Los Angelesben – amúgy is visszatért a sérülése után Stafford.

Mayfield a Tom Brady visszavonulása miatt nehéz helyzetbe kerülő Tampa Baytől kapott lehetőséget, és bár a kezdés nem tűnt rossznak, november végére 4–7 volt a gárda mérlege. Hogy aztán azóta csak a szilveszteri, Saints elleni meccsen maradjon alul, 9–8-cal bejutott a rájátszásba, ahol az egy éve még Super Bowl-szereplő Philadelphia Eaglest bántóan simán, 32–9-re ütötte ki.

A két 1/1-es közül valaki csodasztorija folytatódik, és ha a Packers újabb bravúrt aratna, akkor a továbbjutó hazai pályán játszhatna a Super Bowlért!

NFL, rájátszás, konferencia-elődöntő

AFC

szombat 22.30: Baltimore Ravens (1.) – Houston Texans (4.)

hétfő 2.30: Buffalo Bills (2.) – Kansas City Chiefs (3.)

NFC

vasárnap 2.15: San Francisco 49ers (1.) – Green Bay Packers (7.)

vasárnap 21.00: Detroit Lions (3.) – Tampa Bay Buccaneers (4.)

(Borítókép: Michael Owens/Getty Images)