A döntőben lecserélték, kispadra száműzték, mindenki átnézett rajta, ma nincs nála értékesebb

További 120 yard cikkek

Sohasem látott nézettséget hozott az Egyesült Államokban a „mészárlás”
Annyi pénzt költöttek csipszre és sörre a Super Bowlon, hogy Ben Affleck és David Beckham sem maradhatott ki a buliból
Samuel L. Jackson vitte el a show-t, de Kendrick Lamar azért odapörkölt Drake-nek a félidei fellépésében
Elképesztő „mészárlást” hozott az Egyesült Államok leginkább várt eseménye

Hét éve még az egyetemi bajnokság döntőjében cserélték le, hogy aztán a kispadra száműzve intézményt váltson, majd mindenki átnézett rajta az NFL játékosbörzéjén, mielőtt megérkezett Philadelphiába, ahol ugyancsak a csereszerepkör várt rá – hogy aztán magyar idő szerint hétfőre virradóra az Egyesült Államok legkiemeltebb eseményének legjobbjává váljon.

Jalen Hurts már a Philadelphia Eagles és a Kansas City Chiefs két évvel ezelőtti nagydöntőjén is felülmúlta az elvárásokat, de akkor hiába volt 304 passzolt és 70 futott yard mellett összesen négy TD-je (1+3), végül így is Patrick Mahomesék örülhettek (35–38).

Most azonban a fináléban gyakorlatilag egy pillanatig sem volt kérdés, hogy a Sasok érnek csúcsra, az újabb pontesőből az irányító 221 passzolt (77,3 százalékos pontossággal és 119,7-es, kiemelkedő irányítómutatóval) és Super Bowl-rekordot jelentő 72 futott yarddal, valamint három TD-vel (2+1) vette ki a részét, kiérdemelve a döntő legértékesebb játékosának járó MVP-címet.

A 185 centiméteres magasságával és 101 kilós tömegével kissé alulméretezett quarterback 26 éves korára felért a csúcsra, miután visszakapaszkodott a nagy mélységből.

A Super Bowl összefoglalója

Eleve elrendeltetett, hogy amerikai futballista lesz – bár erőemelőként is volt benne potenciál

Hurts 1998. augusztus 7-én, Houstonban született Pamela és Averion Hurts második gyermekeként, az édesapja után ugyancsak Averion névre keresztelt bátyja és Jalen után még egy húguk született, Kynnedy.

A családban mondhatni papírforma volt, hogy a fiúk amerikai futballoznak majd (Averion a Texas Southernen volt irányító), édesapjuk ugyanis a Channelview gimnáziumban volt a csapat edzője, így Jalen karrierjét is ő támogatta közben, végzősként 2384 passzolt és 1391 futott yard volt a mérlege, mindezt 51 touchdownnal (26+25) kombinálva, ami után négycsillagos tehetségként és az egyik legjobb, úgynevezett dual-threat irányítóként (azon játékosokra használják, akik a karjuk mellett a lábukkal is veszélyesek a védelemre) várhatta az egyetemek sportösztöndíj-ajánlatait.

Bár a Texas A&M nagy erőkkel próbálta magához csábítani a texasi fiatalembert, végül azonban az NCAA-ben abban az időszakban kiemelkedően sikeres (2009-ben, 2011-ben és 2012-ben is bajnok) Alabama győzte meg 2015 nyarán, majd az új idényben is a Crimson Tide ért a csúcsra.

Érdekesség, hogy a futball mellett erőemelésben is próbálkozott, a gimi második évében 230 kilóval tudott guggolni, amivel a régióban a 90 kilósok versenyében döntőbe jutott.

Remek egyetemi rajt, majd jött egy rossz meccs…

Mivel Nick Saban együttese ebben az időszakban elképesztően telített volt elit tehetségekkel, kis túlzással a bajnoki cím vagy bukás volt a kiindulóállapot, amibe nem igen fért bele, hogy valódi gólyaként (egyetemen az első évet sportszempontból nagyon sokan még kiülik, mielőtt be lehet őket dobni a következő idényben) irányítson valaki, Hurtsnek viszont már a második meccsen eljött a debütálás ideje, ezzel 1984 óta, vagyis 32 éve után volt valódi első éves kezdő irányítója a csapatnak.

A 2016-os évadot remek teljesítménnyel zárta, a 2780 passzolt yardja és 23 TD-je mellé a talajon hozzátett 954 yardot és 13 TD-t, előbbivel rögvest megdöntötte az iskola rekordját, előtte egy irányító sem futott ilyen sokat a Crimson Tide-ban, de a 36 darab hatpontosa is újabb csúcsot jelentett a csapatnál. A gárda 14–0-s mérleggel jutott be az egyetemi fináléba, ahol azonban hiába vezetett már 24–14-re is (ezt jegyezzük meg!), végül 35–31-re kikapott a Deshaun Watson vezette Clemsontól.

Másodévesként 11 győzelem után az alapszakasz zárásán Auburnben jött az első vereség, de ezzel együtt is bejutott az ekkor még négycsapatos rájátszásba az Alabama, amely az első kiemelt Clemsonnak visszavágva ismét fináléba jutott, miközben a Tigers elleni elődöntő MVP-jének is megválasztották.

A Georgia elleni döntő első félideje során viszont csak szenvedett, nyolc passzkísérletből 21 yard jött össze, és bár hazafutásából hozzápakolt még 47-et, a 0–13-as állás után már az első éves Tua Tagovailoával érkezett a Crimson Tide.

A kispadra száműzve az iskolaváltás következett

A 2018. január 8-án rendezett fináléban a Miami Dolphins jelenlegi irányítója visszahozta csapatát a meccsbe, majd hosszabbításban győzött az Alabama, miközben Tagovailoa három TD-passzt osztott ki, megkaparintva magának a kezdőhelyet az együttesen belül.

Csereként azért jutottak neki is epizódszerepek, például az SEC-konferencia döntőjében, amikor a megsérülő Tua helyére beugorva 21–28-as állásnál a végjátékban egy passzolt és egy futott TD-vel fordította meg a Georgia elleni rangadót, a Kyler Murray vezette Oklahomát viszont már ismét Tagovailoával a kezdőben verte meg az Alabama, mielőtt kikapott a Trevor Lawrence irányította Clemsontól.

Miután 2018 decemberében megszerezte diplomáját kommunikáció- és információtudományokban, Hurts 2019. január 19-én bejelentette, hogy az Oklahoma Egyetemre távozik, így ősszel már a Sooners sikereiért küzdhetett. Itt rögvest megdöntötte a debütálók yardrekordját (amit a Buccaneerst irányító Baker Mayfield tartott 388 összyarddal), miután 396-ig jutott a Houston ellen, de volt az idény során 416 és 395 passzolt yardos találkozója is. A Big 12-konferencia bajnoki címéhez segítette az Oklahomát, amely az elődöntőben óriási zakót kapott a későbbi bajnok LSU-tól (28–63).

Hurtsnek 217 passzolt és 43 futott yardja mellett két talajon szerzett hatpontosa meg egy eladott labdája volt, de a védelemnek semmi esélye sem volt a Tigers támadósora ellen – csak az érdekesség kedvéért, olyan sztárok játszottak akkor az LSU-nál, mint a 2024-ben 4918 passzolt yarddal ligaelső Joe Burrow, és az 1708 elkapott yarddal első Ja’Marr Chase és az 1533-mal második Justin Jefferson. Csak a félreértések elkerülése végett: ez a hármas jelenleg a profi liga legtetejét jelenti, ami ellen az NFL-sztároknak sincs válaszuk, nemhogy egyetemistáknak. Az eredmény? A 493 passzolt yarddal záró Burrow az első félidőben hét(!) TD-passzt osztott ki, Justin Jefferson 227 yardja mellé négy TD-t jegyzett, és a kifejezetten csendes Chase-t (61 yard) a legendás Randy Moss fia, Thaddeus Moss (99 yard, TD) és a későbbi második körös NFL-kiválasztott Terrace Marshall Jr. (80 yard, 2 TD) is meg tudta előzni.

A legjobb egyetemi játékosnak járó Heisman-szavazáson Burrow mögött másodikként – 3851 passzolt és 1298 futott yarddal, összesen 52 TD-vel (32+20) – záró Hurts az emberi kapcsolatok mesterszakot elvégezve jelentkezett a játékosbörzére, ahol korai körös kiválasztottnak jósolták, de az első körbe kevesen várták.

A drafton senkinek sem kellett első körben, cserének vitték, biztatóan ugrott be

Burrow időközben betonbiztos 1/1-essé vált, a bajnoki címet szerző irányítót el is vitte a Bengals, a borzasztó sérüléséből (egy sack során eltört a csípője, és a profi szinten is többször bekövetkező agyrázkódást is elszenvedte) lábadozó Tagovailoa 1/5-tel érkezett Miamiba, őt pedig 1/6-on Justin Herbert követte, aki a Los Angeles Chargersnél kötött ki.

Az első körben még a Packers is kiválasztotta Aaron Rodgers leendő utódját, kisebb meglepetésre Jordan Love-ra esett a választás, mígnem az 53. húzási lehetőségnél jött el, amikor a Philadelphia Eaglesnél az ő nevét mondták be.

Itt sem kezdőként számoltak vele, Carson Wentz és Nate Sudfeld mögött először csak a harmadik számú irányító volt a Sasoknál, majd a második forduló előtt kapta meg a tartalékpozíciót, amelynek köszönhetően irányítófutásokra és csalinak már pályára küldték bizonyos szituációkban, ám decemberig csak két passzkísérlet volt a neve mellett. A Green Bay ellen 30–16-ra elveszített mérkőzésen dobták be először érdemben, itt szerezte első TD-passzát is, a 12 kísérletből öt sikeres játék azért azt mutatta, hogy még nem kiforrott az NFL-re, az ebből szerzett 109 yard viszont mutatta a benne rejlő potenciált.

A Saints ellen kezdőként vezette győzelemre csapatát 106 futott yarddal, Arizonában és Dallasban pedig egyaránt 300 passzolt yard fölé jutott a 4–11–1-es mérleggel végző philadelphiaiaknál.

A zöld Sasok felemelkedése – parádés megoldások évről évre

A 2021-es idényre érkezett Nick Sirianni vezetőedző, akivel rögvest meg is indult felfelé az együttes, de itt nem lehet eléggé dicsérni a gárda vezetőségét sem, hiszen innentől kezdve egészen parádés draftok érkeztek, ebben az évben jött az elkapó DeVonta Smith (1/10), a támadófalba Landon Dickerson (2/37), a védőfalba Milton Williams (3/73), ugyanebbe a két egységbe fordított sorrendben egy évre rá Jordan Davis (1/13) és Cam Jurgens (2/51), továbbá a linebacker Nakobe Dean, miközben egy első és egy harmadik körrel megkaparintották a Tennessee-től A. J. Brownt is.

A 2023-as börze első körében Davis és Dean után még két gyémánt jött a Georgia brutális védelméből – Jalen Carter (1/9) és Nolan Smith (1/30) –, a legutóbbin pedig az utolsó lyukas posztnak számító cornerbackek közé hoztak két parádésan beváló újoncot Quinyon Mitchell (1/22) és Cooper DeJean (2/40) személyében.

Mindezt csak a mostani idényben sikerült olyan szabadügynök-piaci megoldásokkal megtoldani, mint a futó Saquon Barkley, a linebacker Zack Baun és a safety C. J. Gardner-Johnson, egészen félelmetes keretté összeállva.

Hurts biztató idénye csúnya véget ért, majd a bajnoki cím kapujába értek, mielőtt jött a nagy összeomlás

Mindeközben főhősünk lett az együttes első számú irányítója, a 3144 passzolt yard és 16 TD önmagában még nem számított volna túl combos mutatónak, a futva hozzárakott 784 yard és 10 TD viszont már elég volt ahhoz, hogy beszavazzák a Pro Bowl-mérkőzésre, de a rájátszás első körében jött a címvédő Tampa Bay Buccaneers, Tom Bradyék gyakorlatilag ugyanúgy agyonverték az Eaglest, ahogyan most a Philadelphia tette a Kansas Cityvel, a harmadik negyed végén már 31–0 volt az állás, ehhez képest a 31–15-ös végeredmény egészen jól nézett ki.

A 2022-as idény hozte el az igazi áttörést, az összesen 4461 yardot (3701+760) és 35 TD-t (22+13) termelő Hurts 14–1-es mérleget hozott 15 kezdő meccsén, és a rájátszásban is szintet tudott lépni, mint bevezetőnkben említettük, nem sokon múlt a bajnoki cím sem – a már 24–14-re is vezető Philadelphia végül 38–35-re kapott ki.

A következő évad is remekül indult, a 10–1-es kezdés után viszont érthetetlenül teljesen összeesett az Eagles, és csak 11–6-tal fejezte be az alapszakaszt, majd újabb, bántóan sima vereséget szenvedett Tampa Bayben (32–9).

A döcögős rajt után gálázott a csapat, Hurts kidőlését is átvészelte, majd megállíthatatlan módba kapcsolt

Az előző idénnyel ellentétben ezúttal az eleje volt kicsit rázósabb, a Packers brazíliai felülmúlása után az első négy fordulóból két vereség is összejött, talán már mondani sem kell, hogy újabb tükörsima tampai zakóval (33–16).

No ezt követően viszont nem volt kegyelem, az Eagles innentől kezdve csak egy meccsen kapott ki, a washingtonit a hat másodperccel a vége előtt engedett TD-vel – ez volt az az összecsapás, amelyen Hurts agyrázkódás miatt a meccs elején kidőlt, de még nélküle is nyerte utolsó két alapszakaszbeli meccsét az Eagles.

A többi pedig – ahogyan mondani szokták – már történelem. A Packerst Philadelphiában is gond nélkül intézték el a Sasok, a Los Angeles Ramset majdnem visszaengedték 28–15-ről a végjátékban, de ezután a Wasinghtonnak 32(!) pontos veréssel vágtak vissza a konferenciadöntőben, a Super Bowlban pedig 34–0-val tudták le a meccs érdemi részét, és bár a Chiefs az utolsó percekben kozmetikázott, a 40–22-vel záruló összecsapáson valójában egy pillanatig nem volt esélye Mahomeséknek.

Akik „mellesleg” kétszeres címvédőként és alapszakaszgyőztesként érkeztek a történelmi triplázás kapujába, hogy aztán minden idők egyik legnagyobb zakójával távozzanak.

Hurts pedig hét évvel azután, hogy az egyetemi döntőben lecserélték, majd kispadra és másik egyetemre száműzték, megszerezte az Egyesült Államok legáhítottabb trófeáját a legértékesebb játékosként.

Voltak már rosszabbul végződő forgatókönyvek is egy irányító életében…

NFL 2024, a rájátszás, Super Bowl

Philadelphia Eagles (2, 17–3) – Kansas City Chiefs (1., 17–2) 40–22 (7–0, 17–0, 10–6, 6–16)
A pontszerzések: Jalen Hurts 1 yardos futott TD (7–0), Jake Elliott 48 yardos mezőnygól (10–0), Cooper DeJean 38 yardos interception után visszahordott TD (17–0), Jalen Hurts–A. J. Brown 12 yardos TD-passz (24–0), Jake Elliott 29 yardos mezőnygól (27–0), Jalen Hurts–DeVonta Smith 46 yardos TD-passz (34–0), Patrick Mahomes–Xavier Worthy 24 yardos TD-passz (34–6), Jake Elliott 48 yardos mezőnygól (37–6), Jake Elliott 50 yardos mezőnygól (40–6), Patrick Mahomes–DeAndre Hopkins 7 yardos TD-passz + Justin Watson elkapott kétpontos (40–14), Patrick Mahomes–Xavier Worthy 50 yardos TD-passz + DeAndre Hopkins elkapott kétpontos (40–22)
A legértékesebb játékos (MVP): Jalen Hurts (Philadelphia Eagles)