A bejelentés megrengette a sportvilágot, de egyfelől semmi meglepő nincs benne. Az ARD riportere, Hajo Seppelt már több doppingsztorit végiggörgetett, és a sejtései, vagy állításai valamilyen szinten már igazolódtak is. Seppelt volt az, aki nyilvánosságra hozta, hogy kenyai futóknál a világtól távoli, eldugott magaslati edzőtáborokban széles körben elterjedt a doppingolás. Majd szintén a német forgatott olyan dokumentumfilmet, amelyben az orosz atléták tiltott módszereiről számolt be többek között sportolók vallomásaira támaszkodva.

Ha végignézzük az elmúlt pár évben eltiltott atléták névsorát, akkor azt láthatjuk, hogy nem kevés kenyai futó – köztük olyanok is, mint a maratonfutást uraló Rita Jeptoo – , és rengeteg orosz sportoló, futók és gyaloglók vannak köztük. Tehát nem újdonság az, amit most állítanak: Kenya és Oroszország vastagon érintett a doppingolásban.

„Ha a hallottaknak és a látottaknak csak a töredéke igaz, akkor is baj van, ha viszont kiderül, hogy mindent készpénznek lehet venni, akkor még földindulás is bekövetkezhet. Az első reakcióm az, hogy egyelőre csak a vád ismeretes, amelyet egyértelműen hitelesnek tekinthető bizonyítékok nem egészítenek ki. A vádlottnak, ez esetben a nemzetközi szövetség vezetőinek késedelem nélkül meg kell szólalniuk, és ha módjukban áll, pontról pontra, névről névre mindent, minden feldobott esetet cáfolniuk kell. Ellenkező esetben a gyalázatot nem tudják lemosni a szervezetről. Az a gyanúm, hogy az információk csak belülről, azaz az IAAF háza tájáról szivároghattak ki. A furcsa pedig az, hogy a nemzetközi szövetség tavaly etikai bizottságot állított fel, amelynek élére a nagy tekintélynek örvendő brit Mike Beloff került. Az én logikám szerint minden visszaélésről őt és a munkatársait kellett volna tájékoztatni, és nem a médián keresztül üzenni" – mondta Gyulai Márton, a magyar szövetség főtitkára a Telekom Sporthír szolgálatnak.

A kérdés inkább az, miért csak a médiumok szakértői, Robin Parisotto és Michael Ashendon találták abnormálisnak 800 sportoló biokémiai mutatóit, az elvileg szankciókat alkalmazható Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) és a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) pedig nem?

A 2001 és 2012 közötti időszakból származó adatokat az ARD és a Sunday Times illegálisan szerezte meg, amiből nem biztos, hogy pontos következtetéseket tudtak levonni. Tiszeker Ágnes, a Magyar Antidopping csoport vezetője is osztja ezt a véleményt.

A sajtóban sokkoló számok jelentek meg, biztosan fognak megbukni nagy nevek is, lesz botrány, de az kizárt, hogy 55 érmet elvegyenek utólag.

„Csak következtetni tudunk, hogy milyen adatokhoz juthattak hozzá, de azt fontos, leszögezni, hogy nem minták újravizsgálata alapján közölték a számaikat. Ellenőrizni a WADA fog. Ahogy ígérte, szeptemberig háromezer mintát néz meg újra, és tesz majd jelentést."

Tiszeker szerint a 800-as szám is túlzás, nem tudni, hogy milyen módszertan alapján hozták ki ezt az eredményt. „Most az hihetnénk, hogy az IAAF-nél tíz éve nem tudják eldönteni, hogy melyik minta gyanús, csak gyűjtögetik és nézegetik. Természetesen nem erről van szó. A biológiai útlevél-programban szereplő adatok szivároghattak ki, de ha valaki csak a számokat látja, azok alapján nehéz döntést hozni, mert nincsenek normál értékek. Nem mindegy, hogy kenyairól vagy európairól mikor vették le azt a vért, sík terepen, vagy magaslaton, éppen negyven fok van, vagy esetleg lázas a sportoló. Ezek a külső körülmények erősen befolyásolhatják a paramétereket."

Tiszeker szerint az IAAF elkötelezettségét jól mutatja, hogy horribilis költségekért létrehoztak egy labort Kenyában, hogy ne hivatkozhasson arra az ottani szövetség, hogy nincsenek meg a biztonságos feltételei az vér szállításának és ellenőrzésének.

Ha belemerülünk a számokba, még furcsább dolgok derülnek ki. Atlétikában 2009 óta van biológiai útlevél, tehát csak az utáni időszakban született eredmények hasonlíthatók össze, ha egyáltalán. Az azt megelőző időszakból tehát nehéz lesz gyanús eredményt találni. Azt a hülyeséget meg egyetlen sem sportszervezet sem engedné meg magának, hogy eltitkol egy doppingesetet, de a pozitív mintáról szóló dokumentációt nem semmisítené meg.

Az is érdekes, hogy csak vérhez köthető doppingolásról (átömlesztés, EPO) beszélnek a szenzációt tálaló médiumok, míg az atlétikában is jelenlevő szteroidokról szó sem esik.

A botrány időzítését az orosz sportminiszter, Vitalij Mutko a közelgő IAAF-elnökválasztással hozta kapcsolatba. Tizenhat nap múlva a nem meglepő módon a keleti országokhoz jobban kötődő Szergej Bubka és a brit Sebastian Coe között dönhetnek, ki legyen Lamine Diack utóda. Coe már korábban is rajta volt a doppingkérdésen, júniusban egy új, független doppingellenes szervezetet feállításával kampányolt. Természetesen Bubka sem marad el mögötte, ő is ígérte, hogy keményen küzd majd a dopping ellen.

Az IAAF egyelőre nem reagált érdemben a doppingvádakra, de közölte, hamarosan részletesen válaszolnak a felvetettekre. Ugyanakkor az ügynek jogi következményei is lehetnek, hiszen személyes adatok is kiszivárogtak az atlétikai szövetségből. Az IAAF közölte, mind a szervezet, mind a sportolók jogait megvédi.

„Fatális hiba lenne, ha az IAAF most pókerarcot mutatva, mély hallgatásba burkolózna, vagy csupán arra igyekezne emlékeztetni, hogy a közelmúltban tömérdek pénzt költött a doppingvizsgálatok kiterjesztésére, és hogy a berkeiben mennyire hatékonynak bizonyult a biológiai útlevél bevezetése. Ha vannak csontvázak a szekrényben, és ahogy a német televízió állítja, nem tucatjával, hanem százasával, akkor azoknak most kell kidőlniük, és nem akkor, amikor Coe vagy Bubka reményei szerint tiszta lappal átveszi a kormánykereket" – mondta Gyulai.