Ha egy fél órával később születik, talán sosem fut be ilyen páratlan karriert Golovkin, és helyette az ikertestvérét nézhetnénk a ringben. Mindketten gyerekként kezdtek el bokszolni. Eleinte nem vették túl komolyan a sportot, de az amatőrök között mégis egyre jobbak lettek a Karagandában felnövő testvérek. Gennagyij 2003-ban világbajnok is lett. 

A 2004-es olimpiára mindkettejüknek jó esélye volt kijutni, Gennagyij szerint testvére technikailag képzettebb volt nála, ütőerejük és gyorsaságuk pedig hasonló volt. Egymás ellen is válogatózhattak volna, de végül előzékeny testvére, Max azt mondta: „G., tizenöt perccel idősebb vagy nálam, te vagy az első."

„Azt mondtam: OK. A többi pedig már történelem. Amikor profi lettem, Max maradt otthon vigyázni a családra" – idézte Golovkint a Daily Star. Az olimpián nem ért a csúcsra, a döntőben kikapott az orosz Gajdarbek Gajdarbekovtól. A 2005-ös vb-n meglepetésre elég hamar kiesett, még érmet sem szerzett.

Golovkin már a 2000-es olimpiára is készült, az akkor még csak 18 éves bunyós kisváltósúlyban éppen Budapesten lett junior világbajnok. Ez jó ajánlólevél volt – amellett, hogy Kazahsztánban mindenkit legyőzött, aki elé került –, de mégsem vitték ki Sydney-be. 

Fiatalként elég kemény kiképzést kapott, rengeteg ellenfele volt, mert első trénere Karaganda mindegyik (volt vagy tizenöt) edzőtermébe elcibálta, hogy küzdjön meg az ottani bokszolókkal. Szinte mindig nyert, amatőr karrierje során állítólag csak öt meccset veszített, miközben 345-ön győzött. Ez a rengeteg meccs a nagyon különböző stílusú ellenfelekkel később is jól jött neki. Nem csak a kiosztott és kapott pofonokból tanult, állandóan videózott, Ali, Roy Jones, Mike Tyson, Sugar Ray Leonard és a többiek stílusából is igyekezett valamit magáévá tenni.

Ezek után nem volt meglepő, hogy profinak állt. Ahogy Erdei Zsolt és Kovács István, ő is a német Universumhoz került. 2006 májusában vívta első profi meccsét, itt jött még egy magyar szál, Balogh Gábor ellen. A kazah gyorsan lerendezte, másfél perc alatt kiütéssel győzött. (Ezen a tornán egyébként Erdei és Balzsay Károly is nyert.)

Golovkint lassan építgették, nem túl nagy nevű ellenfelek ellen sorra nyerte a meccseit, legtöbbször kiütéssel, ritkaság volt, ha végigment egy-egy mérkőzése. A kazah azonban elégedetlen volt a menedzsmenttel, nem őt favorizálták a súlycsoportjában, hanem a német Felix Sturmot. Ő azonban bajnoki öveket akart, a legjobbakkal akart kiállni, szerette volna bizonyítani tehetségét. Még időben lépett le a csőd felé haladó Universumtól 2010-ben.

A lehető legjobb helyre ment. Ideje volt, hogy Amerikában is megismerjék a nevét, és a K2 promotercéggel szerződött, majd Kaliforniába tette át székhelyét. A trénere Abel Sanchez lett, aki hibrid és rettegett bajnokot faragott belőle. Az amatőrként szerzett képzettséget a mexikói stílusú agresszivitással ötvözte. Sanchez szerint Golovkin Muhammad Alihoz és Manny Pacquiaóhoz fogható bokszoló.

„Egy kis gyémánt volt, aminek szüksége volt a csiszolásra. Mindenkiben kárt fog tenni, aki szembekerül vele" – mondta róla az edző.

Golovkin folyton, de azért elég megfontoltan és energiatakarékosan megy előre, állandó nyomás alatt tartja ellenfeleit, rengeteg előkészítő ütést vállal, hogy aztán jobbal bevigye a megrendítő egyeneseket és horgokat.

A kazah ritkán kényszerül védekezésre, mert általában nagyon jól méri fel a távolságot és taktikusan mozog, ennek is köszönhető, hogy sem profiként, sem amatőrként nem ütötték ki, de még csak nem is padlóztatták.

Sanchez azt mondta tanítványának: három év alatt a csúcsra juttatja, ha együtt dolgoznak. Ennyit nem is kellett várni, Golovkin már 2010-ben megszerezte a WBA világbajnoki övét, majd meg is védte: aki szembejött vele, azt kiütötte. Többeket ő KO-zott először. A nagy ugrás akkor jött el a karrierjében, amikor az Egyesült Államokban bokszolhatott.

2012 őszén a lengyel Grzegorz Proksával mérkőzött meg New Yorkban. Gyors meccs volt, háromszor padlóztatta az ellenfelét, az ötödik menetben technikai KO-val győzött, és ezzel az IBO övét is megszerezte.  A japán Isida Noburo is Golovkinnál tanulta meg, milyen KO-val kikapni.

A kazahnál már nem is a győzelem volt a kérdés, hanem az, hogy vajon hány menetet bírnak ki az ellenfelei. 2010 óta a tizenkét menetes címmeccsek közül csak egy ment végig – éppen a hétvégi –, Golovkin mindet elég hamar lerendezte, gyakran három menet sem kellett neki. A brit Martin Murray 2015 februárjában ugyan elég ütésállónak bizonyult, védekezéseivel és három leütésével a 11 menetig húzta, de egy pillanatra sem volt igazi esélye a győzelemre. 

2015 júliusában David Lemieux-t címegyesítő mérkőzésen ütötte ki, így már négy övet (WBA-interim, WBC, IBO, IBF) birtokolt, ezután két gyors kiütéssel záruló, majd legutoljára egy vitatott mérkőzése következett Daniel Jacobsszal. Golovkin nagy sorozata vele szakadt meg, az ezt megelőző 23 meccs mindegyikét KO-val nyerte, ezt viszont csak pontozással hozta. De ezzel is közelebb került egy rekordhoz. Ha még egyszer nyer, Bernard Hopkinsszal együtt 19-19 címvédésük lesz középsúlyban.

Bár a könyörtelen és hatékony stílusa miatt az egyik legrettegettebb bokszoló, Golovkin a ringen kívül cseppet sem félelmetes. Az ellenfeleiről mindig tisztelettel beszél, jó fiúknak nevezi őket, és különösebb sztárallűrjei sincsenek. Csak a múltjával nem tud megküzdeni.

„Gennagyij nagyon laza srác, mindig mosolyog, mindig jó kedélyű, de ha bátyjaira terelődik a téma, egyből zárkózott lesz" – mondta róla menedzsere, Tom Loeffler. Golovkinnak örök fájdalom marad testvéreinek elvesztése, két fivére is az orosz hadseregben szolgálva halt meg. Egyikük 1990-ben, másikuk 1994-ben, a család sosem kapott magyarázatot arra, hogyan veszítették el az életüket.  A bokszoló őrzi az emléküket, az őt először edzésre lerángató bátyjáról nevezte el egyik fiát, Vagyimot.

(Borítókép: Harry How/Getty Images Hungary)