Az időfutam-kerékpáron ülni, vagy inkább feküdni szinte fájdalmas, de kifizetődő, másodpercekben mérhető a nyereség egy-egy szakaszon. A pozíciót szélcsatornás teszteken találják ki, de a kerékpár, a sisak és a ruha is űr-, és Forma 1-es technológia eredménye.

Időfutam nélkül nem lehet körversenyt nyerni

A háromhetes, de akár az egyhetes körversenyeken is aki az összetettben győzni szeretne, annak szinte elengedhetetlen a jó időfutam. A 90-es években a spanyol Miguel Indurain például mind az öt Tour-győzelmén az időfutamokon vert legtöbbet társaira. A szélcsatornás tesztek és a technika fejlődésének eredményei könnyen kimutathatóak. Negyven kilométer per órás tempónál például így térülnek meg a technikai változtatások:

• Hagyományos váz vs. aerováz.: 1-2,5 perc nyereség
• Hagyományos villa vs. aerovilla: 0,5 perc nyereség
• Küllős kerék vs. telekerék: 1-1,5 perc nyereség
• Hagyományos testhelyzet vs. könyöklő testhelyzet: akár 6 perc

Az elmúlt években többször is láthattuk, hogy azok a versenyzők, akik elkezdték komolyan venni ezeket a méréseket, rövid idő alatt nagy fejlődést értek el az időfutamokon. Ilyen például az idei Giro d'Italia-győztes Vicenzo Nibali, aki télen többször is hosszan tesztelt.

Hárommillióért már hazaviheti

Az országúti kerékpársportban használt kerékpárok és kiegészítők elitkategóriáját az időfutamokon használt high-tech cuccok jelentik. Mivel ezek a futamok viszonylag rövidek, így semmi sem szól a kényelemről, sokkal inkább a légellenállás leküzdéséről és a legjobb idők eléréséről.

A Tour de France csapatai által használt minimális légellenállási mutatókkal bíró időfutam-kerékpárok nagyjából hárommilló forintba kerülnek. Ehhez jön még a 100 ezer környéki speciális sisak és nagyjából ugyanennyiért az aero-tulajdonságokkal felvértezett, simulós egyberuha is. Ami sok sportággal ellentétben itt mindenkinek adott, ha pénztárcája engedi, ugyanezt a technikát bárki megvásárolhatja magának a boltban.

Armstrong a szélcsatorna úttörője

Az áramvonalasság az időfutam-kerékpároknál evidens, de mára már a sima országútiknál is megnőtt a jelentősége a légellenállás csökkentésének. A szélcsatornás teszteket ki más, mint Lance Armstrong vezette be a kerékpársportba, aki napokat töltött el szélcsatornában, hogy azt az üléspozíciót tudják rajta beállítani, ami még nem gátolja a légzést, és szabad mozgást, de a legkisebb homlokfelületet nyújtja.

Az időfutambringák vázainál lekerekített formákat használnak, a fékeket a villák mögé rejtik el vagy befedik, speciális aerokulacsokat alkalmaznak, a lényeg, hogy minél kevesebb dolog álljon a szél útjába. Hátulra ún. telekerekeket raknak, melynek jellegzetessége, hogy be van fedve az egész (nem látszanak a küllők). Ezek a kerekek valamivel nehezebbek, mint normál társaik, de sokkal merevebbek, így 40 km/h sebesség fölött kezdenek el igazán haladni, és jellegzetes, hangos suhogó hangot adnak. A gumik 200 gramm alatti, minimális gördülési ellenállású, papírvékony szingók, itt a defekt úgysem számít.

Hasalni egy órán át

Az ilyen bringákon a kormány is teljesen eltérő a hagyományostól, a versenyzők szinte hasalnak a kerékpáron, így nem is kapaszkodnak a kormányba, hanem egy kipárnázott könyöklőben van mindkét alkarjuk, a kezükkel pedig a kormány végére szerelt apró váltókarokkal váltanak sebességet. Ezzel a módszerrel érhető el az egyenes hát és az aerodinamikus üléspozíció is.  A legújabb elektromos váltórendszereknél, melyet a Shimano és a Campagnolo is alkalmaz, a váltást a kormányvégbe épített apró gombokkal oldották meg, ez is hasonlít az autóknál használt kormányváltókhoz. A gyártók között óriási konkurenciaharc megy a legjobb fejlesztésekért, több csapat már a Forma 1-ben megismert technikákat is alkalmazza, vagy összebútorozik egy Forma 1-es csapattal, ahogyan láthattuk ezt egy amerikai gyártó és a McLaren esetében.

„Az időfutam-kerékpárokat állandóan fejlesztik, gyakorlatilag az összes alkatrészt beleértve, ahogy a sisakokat, cipőket, ruhákat is. Szélcsatornában vizsgálják a versenyzők pozícióit is, amit évről évre változtatnak és speciális gyakorlatokkal lazítják a versenyzőket. Hiszen az legjobb testhelyzet, amiben a legnagyobb teljesítményt tudja leadni a versenyző a legkisebb légellenállás mellett. A pozíció fejlesztése évekig tart, nem kevés gimnasztikával társítva” – mondja Lengyel Tamás, aki maga is nyert többnapos körversenyeket, így pontosan ismeri az időfutamok jelentőségét.

De honnan fúj a szél?

„A leggazdagabb csapatok speciális ruhákat használnak, például a Sky és a Garmin, szupertitkos anyagokból, egyszerhasználatos mezekben mennek, mivel még mosni sem szabad ezeket az anyagokat. 40-es tempónál 15-20 wattot tudnak nyerni ezekkel a ruhákkal, ami egy egyórás futamon másodperceket jelenthet. Ezen kívül még meteorológusokat is alkalmaznak, évekre visszamenőleg vizsgálják az uralkodó szélirányt az adott pályán, próbálják kiszámítani, hogyan változhat az időjárás a verseny alatt. Ez nagyban meghatározza a technika kiválasztását is, ami leginkább a terepviszonyoktól függ, de egy-egy oldalszeles szakasz miatt válogathatnak a kerekek között, egy nagyon magas peremű felni két ház közül befújó szélnél szintén bukást okozhat.

Vannak csapatok, ahol a gumi és a felni közötti hajlatot is kitöltik egy szilikonperemmel, ezzel is csökkentve a légellenállást. Az utolsó pár évben a kisebb csapatok is nekiálltak fejleszteni, de ez rengeteg pénzt igényel, nem mindenki tudja az egész csapatot szélcsatornáztatni, vagy milliókat költeni technikai fejlesztésekre" – mondta Lengyel.

Építs saját szélcsatornát!

A kerékpárgyártók közül először saját szélcsatornát elsőként az amerikai Specialized épített. Egy bringást maximum 80-100km/h-s sebességgel kell terhelni, míg az autóknál e fölött kezdődnek a tesztek, a repülőknél még feljebb van a határ. Jelenleg 0-100km/h sebességig állítható a szélsebesség, és a forgóasztalnak köszönhetően 360 fokban körbe forgatható az alkatrész. A forgóasztal alatt egy precíziós erőmérő található, ami tudja mérni azokat a nagyon finom erőhatásokat is, amit a szélnyomás mondjuk egy bringafejcsövön kifejt. A 30 láb hosszú, 10 láb széles, és 16 láb magas szélcsatorna hátulján egy diffúzor is van, ami egyenesen vezeti ki a kilépő levegőt a csatornából, ezzel is meggátolva a turbulenciát, ami mérési hibát eredményezne.

Az S-Works McLaren-sisak a példája a számítógépes tervezés, és a szélcsatorna gyümölcsöző kapcsolatának. 56 különböző prototípust (szilárdtestmodellt) modellezett a CFD szoftver, mielőtt az elsőt legyártották volna.

Okosabban pedálozni

Cikkünkben az USA-ban edzősködő Tisza Zoltán számol be arról, mire is való a szélcsatorna, és mi folyik valójában a misztikus San Diego Űrközpontban, ahová ő is többször elvitte versenyzőit. „Először is a név ne zavarjon meg senkit! „Air and Space Technology Center” – itt nem a NASA fehér ruhás mérnökei szaladgálnak, hogy a kerékpárversenyzőktől kezdve a szánkósokon át és még ki tudja, milyen sportágakban a legaerodinamikusabb pozíciókat alakítsák ki. Mikor meglátjátok a feliratot: „San Diego Low Wind Tunel” mindenki valamilyen szupermodern, csillogó-villogó űrtechnológiára gondolhat, pedig az igazság az, hogy maga a csatorna a második világháború idején épült, a San Diego Air and Space Museum része. Sokan úgy gondolják, hogy odamész és a labor mérnökei irányítják a kísérletek menetét, de ez tévhit. Azon kívül, hogy ők felteszik a gépedet arra a két dupla karra, melyek a görgőkön tartják a kerékpárodat, elindítják a profiknak 30 mérföld, amatőröknek 20-25 mérföldes szélerősséget, és elkezdik felvenni az adatokat, ők nem avatkoznak bele a kísérletekbe. Sőt, pozíciókat vagy változtatásokat sem javasolnak, hogy milyen irányba kellene menni, hogy különböző kísérleteknél mit láttak vagy mi lehetne jó, a másik csapat ezt vagy azt találta ki."

„Az adatok védettek, és nem adják ki senki másnak, csak annak, aki fizette a teszteket! Itt szigorúan csak az adatok rögzítése folyik, és az edzők illetve néhány szakember dolgozik a versenyzőikkel a különböző pozíciók kidolgozásában. Ezért is különösen fontos, hogy tudd, mit csinálsz, és hogy milyen pozíciókat, alkatrészeket, sisakot és kerekeket szeretnél kipróbálni. Komoly felkészülés és átbeszélés szükséges az edző és a versenyző között, és egy tervvel kell bemenni. Így lépésről lépésre tudtok különböző helyzeteket megnézni, a videofelvételek és a számok segítségével analizálni a teszt után."

„Szintén érdekes dolog, amit sokan nem tudnak, hogy szinte minden esetben a watt-termelés megváltozik és minden versenyző kevesebb wattot termel aeropozícióban. Akkor miért is kísérleteznek az aerodinamikával? Mert a nap végén a kevesebb wattal is gyorsabban haladnak, és csak ez számít. Nem csak erősen kell pedálozni, de sokkal okosabban is, mert nagyon sokat meg lehet vele spórolni. Míg egy versenyző szenved azzal, hogy a teljesítményét javítani tudja néhány százalékkal, addig egy egyszerű teszt sokkal többet javíthat az idején."

Szilasi László (velo.hu) és írása. A Tour de France-ról itt találhat még további érdekességeket.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!