Észak-Írország nem nagyon bővelkedett világversenyekben. Idáig. A mögöttünk álló hétvégén a második legnagyobb kerékpárverseny, a Giro d' Italia látogatott el hozzájuk három napra, a verseny Olaszországtól ilyen távol még sosem startolt. Hiába esett és fújt minden etapon, az írek így is imádták. Szilasi László (velo.hu) írása.

A birkáktól a kirakatokig, a falvaktól a városokig, az üzletemberektől a földművesekig az egész ország rózsaszínbe öltözött, így köszöntötték a közel 200 fős bringásmezőnyt. A helyszínen nézők száma messze meghaladta a várakozásokat, az utolsó ír etapon (Dublinban végződött) 300 ezren szurkoltak. Belépődíj kerékpárversenyeken nincs, így tényleg minden csak az akaraton és az érdeklődésen múlott. Azt még az olasz szervezők is elismerték, hogy az írek egészen elképesztő médiakampányt szerveztek a Girónak, sokkal jobbat, mint amit az olaszok otthon csinálnak.

A legnevesebb épületek rózsaszín megvilágítást kaptak, a parkokban a fákat rózsaszín szalaggal burkolták be. „A pinkmánia egész Észak-Írországban terjedt, boltok, éttermek, középületek öltöztek rózsaszínbe. Ez egy meghatározó esemény az egész országnak” - fogalmazott Arlene Foster, turisztikai miniszter.

Az északír posta „Giro d'Italia Big Start” feliratú bélyegzővel látta el május 3. és 10. között az országban feladott leveleket. „Szeretnénk, ha mindenki emlékezne rá, hogy milyen nagyszerű eseménynek adtunk otthont” - fogalmazott a sajtótájékoztatón a posta szóvivője.

Utoljára 2012-ben indult külföldről a Giro, akkor a rendszerető megatartásukról és precizitásukról elhíresült dánoktól. A fővárost akkor kihagyták, volt szerencsém a helyszínen végignézni, ahogy a kisebb dán városok a körverseny kedvéért teljesen átalakultak. Minden a Giróról szólt azon a hétvégén, ahogyan most az íreknél is. Gyerekek, fiatalok, öregek, mind a Girónak szentelték azokat a napokat. Azok is, akik egyébként nem követik rendszeresen a kerékpársportot.

Ki fizette a bulit?

Nyilvánvalóan felmerülhet a kérdés, miért éri meg egy olasz körversenynek más országból rajtolni, illetve ki fizeti ki és legfőképpen miért, hogy a sok száz fős Giro-stáb és a csapatok ennyit utazzanak és logisztikázzanak három szakasz miatt? A döntés mögött a politikusok és sportszeretőkön túl gazdasági szakemberek is állnak. Egy ilyen beruházás megtérülése egyáltalán nem kérdéses, ezért (is) van, hogy egy-egy Grand Tour rajtjára mindig van 2-3 jelentkező város. Írország most Velencét győzte le, és négy évük volt, hogy rákészüljenek a Grande Partenzára. 1,5 milliárd forintot tettek bele, melynek a fele rögtön a verseny alatt visszajött a turisztikai és egyéb bevételekből.

Az Északír Szállásadók Szövetségének elnöke jelentette be, hogy április 30-ig Belfastban a kiadó szálláshelyek 85%-a gazdára talált a Giro rajtjának idejére. Ezen kívül még 3 milliárdnyi bevételt remélnek a verseny utóhatásaiból, azaz az emiatt Írországba érkező későbbi turizmusból. A tavalyi évben a Girót összesen 165 országban közvetítették, 800 millió tévénézőnek.

Egy szó, mint száz, hihetetlen sikeres Giro-nyitányon vagyunk túl, keddtől pedig már Olaszországban folytatja a mezőny. Jönnek még a hegyi szakaszok, az epikus emelkedők, mint a Stelvio vagy a Zoncolan, akinek pedig van kedve rózsaszínbe öltözni, az ugorjon le június 1-én a hazánktól sem túl távoli Triesztbe, ahol részese lehet a legendának.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!