Szalontay Sándor még nem éremért küzd, de egyre többen megtanulják a nevét a nemzetközi pályakerékpáros mezőnyben. Londonban a 200 méteres sprintben a tíz másodperces álomhatárt is áttörte, ezzel új országos csúcsot hajtott.

„2007-ben vettem az első kerékpáromat, ez egy legalább negyvenéves országúti bringa volt, azzal jártam iskolába is. Később akartam szerezni egy pályakerékpárt, mert akkoriban az volt a divat, mindenki olyat tekert. Az egyik boltban érdeklődtem, és pont ott volt  a 109-szeres magyar bajnok Pais Péter , aki mondta, hogy neki van egy eladó. Ő vitt ki a Millenárisra is, nem akartam elhinni, hogy van ilyen, addig nem ismertem a sportágat. A Milliről sem tudtam, hol van" – mondta a most 26 éves Szalontay.

Először bringás futárokkal járt ki a pályára gyakorolni, majd leigazolt a KSI-hez, ahol Hazai György irányításával tanulta meg a technikai alapokat.

„A pályakerékpárban meg kell tanulni, hogy ne ess kétségbe akkor sem, ha csak két centire van tőled a másik."

Szalontay gyorsan fejlődött, 2010-ben már korosztályos csúcsot hajtott, és hamar szembesült azzal, hogy rajta kívül nincs igazi sprinter Magyarországon. Nem nagyon tudott kivel edzeni, nem volt, akivel húzhatták volna egymást, de nem adta fel, egyedül is rengeteget edzett.

Az az igazi, amikor van kivel edzeni, ő megy 70-nel, te meg kikerülöd 72-vel.

„Csak az fér ide a pályához, aki szereti, és meg tudja tekerni a nagy áttételt. Oda akartam kerülni a tűzhöz, lehajtott fejjel nyomtam, ha kijött a pályára bárki más, ha sem. Új metódusokat is kitaláltunk. Barna barátommal a lengyelektől lestünk el módszereket, és  a Youtube-ról is megtanultunk pár dolgot."

Szalontay, ha itthon készül, délelőtt kondiedzéssel kezd. A sprinterek elég nagy izomzatot pakolnak magukra, nem lehet megspórolni az ilyen jellegű munkát.

„A délutáni pályaedzésre már tele vagyok tesztoszteronnal, de az is kiderült, hogy nekem kell egy jó ebéd, hogy be legyek töltve, nyáron egy alvás után, délután ötkor kezdek edzeni, és nyolcig, fél kilencig nem is jövök le a Millenárisról."

Magyarországon szinte teljesen elnéptelenedett a pályakerékpár, alig páran űzik. Elfogytak az edzők és a versenyzők is. Szalontay szerint húszéves lemaradásban vagyunk, és a sikereknek sem tudnak örülni.

„Pár éve bejelentettük, hogy a Millenárison megpróbálom megjavítani az országos csúcsot. Sokan kijöttek ahhoz képest, amennyien a versenyekre jártak. Régi edzők is ott voltak, még a portás is feljött a tribünre. Meg is lett a csúcs, de szinte mindenki csak hümmögött, mintha szégyen lenne nálunk szurkolni. A londoni tíz másodpercen belüli időmet a műsorközlő is bemondta, ünnepelt a közönség, ha nem is annyira mint egy britet. Aztán a csehek, lengyelek jöttek oda gratulálni. "

Budapesten csak a Millenárison lehet készülni, de a pálya pocsék állapotban van, és mivel nyitott, egy évben öt hónap egyből kiesik. Aki komolyan akarja nyomni, más lehetőségek után kell néznie.

Szalontay 2014. szeptemberében a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség edzőközpontjába, Aigle-be jutott ki állami támogatással kétszer három hónapra. „Ott mindent a szádba raknak, csak a kerékpározással kell foglalkoznod, egy kicsit be is lehet csavarodni, hogy folyton ott körözöl a 200 méteres pályán, és a város meg nem túl izgalmas. Egy spanyol edzővel dolgoztam együtt. Jó volt közöttünk az összhang, amikor látta, hogy jobban belelátok a dolgokba, az én véleményemet is kikérte szakmai kérdésekben" – mondta Szalontay.

A magyar versenyző fejlődött is, három országos csúcsot tekert, de a második három hónapban már új edzőt kapott, akivel nem mentek olyan jól a dolgok. Az Eb előtt két hónappal olyan jellegű edzésmunkát írt elő Szalontaynak, amivel nem kerülhetett jó formába.

A kerékpáros végül Litvániában új edzőt és partnereket talált a felkészüléshez, és heteket tölt edzéssel. A litvánok egy magyar gyártó, Jári Róbert lánctányérjait használják, ő segített a közvetítésben is.

„A litván csapat tényleg olyan, mint egy család, a legjobbjuk, Simona Krupeckaité orosz férje az edzőm. A pályahasználatért neki sem kell fizetni. Befogadtak, barátok lettünk. Összességében nagyon sokat fejlődtem, előbb egy tizedet, majd még öt századot faragtam legjobb időmön. Ő is sok mindent ránk bíz, nekünk kell eldönteni, milyen áttételt használunk. Szokta mondani, hogy én vagyok az edző, de a ti lábaitokat nem érzem."

A pályakerékpárban minden ezred számít, a legjobb időket javítani sem könnyű, nemhogy faragni rajtuk. Szalontay úgy érzi, a rajtban sokat fejlődött, de olyan aprólékos technikai elemeket is gyakorolt, hogy hogyan kell hátra nézni futam közben, leborításban (a döntött pálya felső részéről megindulás) mindig jó volt.

„Megtanultam azt is, hogy mikor kell elindulni ahhoz, hogy megnyerd a sprintet, minden beidegződés és idegállapot kérdése. Szinte mindig az győz, aki előbb robbant."

Háromszázból harmincnégy

A Dr. Bátorfi Agria KTK versenyzőjét Svájcból már egyre többször hívták meg külföldi versenyekre, szüksége is volt rájuk, mert csak így indulhatott el a világkupán. A futamokon pontokat kell gyűjteni, a ranglista legjobb 40-45 versenyzője szerez jogosultságot a vk-ra.

A világbajnokságra még ennél is kevesebb, összesen 34 sprinter nevezhetett. A konkurencia elég erős, Szalontay úgy véli, körülbelül 300 olyan sprinter van, aki a képességei alapján ezekért a helyekért küzdhet.

A magyar versenyző, az Európa-bajnokságon, Kolumbiában, Hongkongban és Új-Zélandon indult világkupákon. Az itt nyújtott teljesítménye alapján került be a legjobbak közé. Halvány esélye még az olimpiára is volt, de mivel egy éve teljesen kimaradt – támogatás nélkül nem jutott el versenyekre – , a riói kvóta csodaszámba ment volna.

A vb-re akartam felszívni magamat, úgy mentem ki, hogy én is tudok annyit, hogy tíz másodpercen belül menjek. Aztán sikerült is. Óriási dolog új csúcsot menni úgy, hogy a vb miatt még a nyomás is nagy rajtad.

Idén Szalontay világbajnokot is vert, a manchesteri Revolution Series nevű versenyen a Mr. Combnak is nevezett Robert Förstemannt győzte le.

„A selejtező nem sikerült túl jól, de a futamra összekaptam magam. Vicces volt, mert pont vele laktam egy szobában, mondta is később, hogy jó voltam. Már egyre többen ismernek, tudják, hogy a selejtezőkön már túljutok."

És hogy mire viheti még Szalontay? „Minden a feltételeken múlik. Ha nyugodt körülmények között tudsz készülni, nem idegeskedsz azon, hogy eljutsz-e egy versenyre vagy sem, akkor bármi összejöhet."

Egy jó pálya nélkül azért nehéz eredményeket elérni, Szalontay is szeretné, ha lenne fedett csarnok, ahonnan szinte ki se kéne mozdulni: egy helyen lenne konditerem, étterem, pihenőszoba és a pálya. Ez még várat magára, de az országos csúcstartó úgy tartja, aki igazán akar, az még a toldozott-foldozott Millenárison is sok mindent elérhet.

Edzősködni még nem akar, de pár általa tehetséges tartott fiatal bringásnak már felajánlotta, hogy olykor mehetnének együtt, megmutatja azt, amit ő tud.

„Nem olyan bonyolult ez a sportág, mint az űrhajótervezés, sok dolgot én is ellestem már, és ha pár alapszabályt betartasz, és kitartásod is van, menni fog."