A Gent–Wevelgem kerékpárversenyt remek hajrával Peter Sagan nyerte, az első helyet klasszikus sprinterek elől hozta el. A másodikként befutó Elia Viviani összeomlott a vereségtől, sokáig zokogott.  

Az első északi klasszikus, a Flandriai körverseny csak vasárnap jön, de az azt felvezető, részben azonos útvonalon is haladó félklasszikusok egymást érték a múlt héten Belgiumban. Vasárnap a 251,1 kilométeres Gent-Wevelgemet rendezték. 

A táv utolsó harmadában vált igazán lüktetővé a verseny, az iramváltások és támadások szétzilálták a mezőnyt. Az utolsó 35 kilométerre egy bő húszfős boly maradt elöl, szinte az összes favorit benne tekert. Nagy tempót diktáltak, nem tudtak rájuk felzárkózni. Még az élcsoportból is próbáltak néhányan megszökni, de de senkit sem hagytak elmenni. A Quick-Step csapatának volt a legtöbb esélye, négy kerékpárosukkal taktikázhattak.

Miután egyben maradt a csoport, a mezőnyhajrára olyan klasszis sprinterek készülhettek, mint Viviani (Quick-Step), Matteo Trenint (Mitchelton-Scott) vagy Arnaud Démare (FDJ). Peter Sagannak azonban sikerül meglepnie őket. A világbajnok gyorsnak gyors, de nem az övé a legjobb végsebesség, azt viszont nagyon érzi, hogyan kell frissnek maradni a 200 kilométer feletti távok végén is. 

Sagan kockáztatott, kicsit messziről indította a hajrát, de bejött neki, mire észbe kaptak ellenfelei, már késő volt. Hiába érkezett Viviani is nagy lendülettel, már nem előzhette meg a szlovákot. Viviani látványos kormánycsapkodással mutatta elégedetlenségét, majd később a földön ülve, zokogva szomorkodott. Meglepő reakció volt, hiszen a sprinter elég sok győzelmet szerzett karrierje során, idén is már hatnál jár, olimpiai bajnok is volt már, és a Gent–Wevelgem bármilyen régi verseny is, nem a csúcsok csúcsa a kerékpársportban. 

„Amikor elveszíted az egyik legnagyobb esélyét annak, hogy megnyerd azt a versenyt, amit karriercélul tűztél ki, amikor nem élsz a győzelem lehetőségével, miközben tudod, hogy képes vagy nyerni.." – nyilatkozott a könnyeit törölgetve Viviani a Cyclingweekly szerint.

„Az egész úton, az elejétől a végéig koncentrált voltam. Mindig elöl voltam a kulcsmozzanatoknál. Meggyőződésem, hogy a jó döntést hoztam azzal, hogy Démare-t követtem a sprintben. Volt egy kis helyünk jobb oldalon. Démare indult, becsuktam a szememet, és én is mentem, de kimaradt az a két másodperc, amikor Sagan megindult a bal oldalon. Tudjuk, hogy 250 kilométer után Peter gyors, de ma gyorsabbnak éreztem magamat." – elemezte a befutót a Quick-Step sprintere.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!